Budapest, 1987. (25. évfolyam)

4. szám április - PESTI TÜKÖR

Utcanevek gy^tése Utcák, terek, városrészek, épületek régebbi és ma már csak az idősebbek között élő elnevezései is szerepelnek majd a budapesti földrajzinév-összeállításban, melynek megjelentetését 1987-88-ra tervezik a szakemberek és az őket segítő társadalmi aktivisták. A ma már csak beszélgetésekben használt, de írásos nyomokkal nem rendelkező megjelölések összegyűjtését a kerületi helytörténeti, honismereti szervezetek is segítik. A fellelhető írásos anyagokat, térképeket szakemberek dolgozzák fel. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően valószínű, hogy Budapesten is a jobbágyfelszabadítás utáni földrendezésig, 1850-ig, illetve a belső kerületeknél Pest és Buda egyesítéséig visszamenőleg gyűjtik az anyagot. A földrajzi elhelyezkedés szerinti sorrendben az észak-déli irányt követve szerepeltetik a szerkesztők az utcák, a terek, a városrészek, az épületek elnevezéseit, s feltüntetik a dűlőutak, a fontosabb erdőrészek, források, patakok, kutak neveit is. (müller) Két francia festő Január végétől március közepéig két francia művész, Gérard Titus-Carmel és Claude Viallat festményei szerepeltek a Műcsarnokban. Hogy nem „hétköznapi" tárlatok egyikéről, hanem kiemelkedően fontos eseményről volt szó, azt már az is jelezte, hogy a védnökök, szervezők listájának az elején Jean Raymond, a francia külügyminiszter és Köpeczi Béla nevét olvashattuk. A két kiállító a mai francia művészet középnemzedékéhez tartozik. Titus-Carmel Párizsban született. Ott is tanult, s ma is az egyik elővárosban, Oulchy-Le-Chäteauban dolgozik, Viallat Nimes-ből származik, párizsi tanulmányok után Nizzában, majd Marseille-ben élt, később visszaköltözött szülővárosába. Az életrajzi adatok ebben az esetben azért fontosak, mert az utóbbi időszakban a párizsi iskola mellett a Provence-ban kialakult műhely is sajátos karakterrel rendelkezik. Titus-Carmel korai művei többnyire képzeletbeli tárgyakat ábrázolnak, jelenítenek meg, a fotószerűen pontos, szuperrealista kidolgozást és a lecsorgó festék fakturális hatását társítják. Általában sorozatokban gondolkodik. A Műcsarnokban a Nikko sisakja, Éjszakák, Shoncay és a Kompozíció az X körül című sorozatot mutatja be. Viallat-nak szinte minden munkája egyetlen hatalmas sorozat része: nagyméretű, tiszta színekben ragyogó vásznai ugyanannak a festői gondolatnak újabb és újabb variációi. Bizonyos szempontból meghatározó jelentőségű művész Viallat: 1966 óta nem feszíti keretre vásznait, hanem hagyja szabadon aláhullani őket. A vásznat nem alapozza, a festék mindkét oldalon megjelenik. Az utóbbi években fiatal festők tömege alkalmazza ezt a megoldást. Az az elmélet, amellyel Viallat e gesztust indokolja, vitatható (azt mondja ugyanis, hogy arra a pontra kell eljutni, ahol a festészet már csak önmagával azonos), a képek azonban, amelyek a legkülönbözőbb alakú textíliákon megjelennek, színeik mediterrán izzásával, könnyed ritmusukkal lebilincselő hatást gyakorolnak a nézőre. p. sz. e. A vízvezeték-hálózat felújítása Huszonöt kilométer vízvezetéket fektetnek le az idén a fővárosban. Részben kicserélik az elavult, megrongálódott csöveket, s ahol szükséges, nagyobb átmérőjű vezetékeket helyeznek a földbe, s újak építésével is bővül a főváros vízcsőhálózata — többek között ez szerepel a Fővárosi Vízművek ez évi terveiben. Folytatódnak a már elkezdett építkezések, felújítások is. A Csepel-szigeten mintegy 20 kilométer hosszú vasbeton vezeték épül a ráckevei vízműig. A csaknem két méter átmérőjű cső a Csepel-szigeten kitermelt vizet szállítja majd a fővárosba. A Dunakeszi határában, a külső Váci út végénél épülő felszíni víztisztítómű rekonstrukciója jó ütemben halad. A viztisztítómű segítségével naponta mintegy kétszáz köbméter tisztított víz jut a főváros vezetékeibe. A felújítással negyven százalékkal növekszik a gépek teljesítménye. A Halásztelken épülő vízműtelep a kutakkal, a hozzájuk kapcsolódó vezetékekkel és elektromos hálózattal várhatóan 1988 végére készül el. Felújítják a Szentendrei-sziget vízműtelepének több mint fél évszázados elektromos berendezéseit is. A Fővárosi Vízművek a tervezett építkezéseken és felújításokon kívül az idén is mintegy félmilliárd forintot fordít a vezetékek, a berendezések állagának megőrzésére, karbantartására, az esetleges üzemzavarok elhárítására. -m.-New York—Budapest A modern nagyvárosok fejlődése gyakran halad nagyjából azonos nyomsávon eltérő országokban is. Kozmopolita jellegük folytán e városok történetileg is könnyebben egybevethetők, mint a széttagoltabb nemzeti társadalmak. Többek között ebből ered az összehasonlító várostörténet vonzereje és kétségtelen szakmai sikeressége. Az 1985-ben az American Courcil of Learned Societiés és a Magyar Tudományos Akadémia által megkötött, hat tudományra kiterjedő együttműködési megállapodás nyomán kerül sor a Budapest és New York 1945 előtti, 20. századi közös történeti vizsgálatára. Az 1982-ben indult amerikai-magyar történészdialógus e program életre hívásával érkezett el fejlődése új szakaszába. A princetoni egyetem neves professzora, Carl Schorske által vezetett amerikai és az évek óta az Egyesült Államokban oktató Ránki György, az MTA Történettudományi Intézete igazgatója által vezetett magyar kutatócsoport a múlt év decemberében New Yorkban tartott összejövetelen rögzítette munkaprogramját. A tervek szerint a kutatók egy szűkebb csoportja áttekinti a várospolitika alakulását, külön is foglalkozva az oktatás-, az egészség-, illetve a lakásügy fejleményeivel. Ugyanakkor a társadalomtörténeti vizsgálódás az egyes társadalmi rétegek térbeli elhelyezkedését, Budapest és New York szociális térképét rajzolja meg. De kiterjed a figyelem arra is, hogyan használták az egyes rétegek a városi közszférát, milyen sajátos jelentéssel és funkciókkal bírt az utca, a park, a társasélet megannyi intézményes fóruma. A kultúrtörténet keretében azt kutatnák a két ország tudósai, hogyan élt egymás mellett az elit- és a tömegkultúra. Végül a kultúrateremtést magát tekintve arra helyeződne a hangsúly, hogy hol és miként ábrázoltatott a város a művészetben, például milyen a Budapest-kép az irodalomban. A munka dandárja a Történettudományi Intézetre hárul, de fontos az Irodalomtudományi Intézet hozzájárulása és mindazon egyéni kutatóké is, akik egy-egy résztéma kidolgozásával kapcsolódnak a „projecthez", amely egy 1988 júniusában Budapesten rendezendő konferenciával zárul. Az amerikai IREX (az ottani „kulturális kapcsolatok intézete") által anyagilag támogatott közös amerikai-magyar várostörténeti összehasonlító kutatás szakmai haszna aligha túlbecsülhető. Emellett a jobb és gyümölcsöző személyes kapcsolatok megteremtésével vagy kiterjesztésével is nagyban hozzájárul az eltérő társadalmi rendszerek közötti kulturális érintkezés előmozdításához. GYÁNI GÁBOR 3