Budapest, 1987. (25. évfolyam)

3. szám március - Örsi Ferenc: Lehel piaci legendák

kaszt, mint az angol arisztokratáké, legföljebb a Lehel piaciak ősei között nem találni annyi kalózt, mint az angoloknál. Csalafintaságot, összeházasodást, örökbefogadást és más mai társadalmi és jogi manővereket viszont bőven mesélhetnének a nagy családokhoz tartozók. Mert csak az tudna mesélni, aki családtag; a családtagok viszont nem mesélnek. Ezért is van itt minden történetnek legalább két variánsa, néha több. Vagyonokról és örökségek sorsáról, új üzletek alapításáról és esetenként egy-egy bukásról. Szándékosan nem beszélek a „tilos árusítást végzők" hadáról. Kvarcórától komputerig minden kapható ebben a zsibongón lökdösődő tömegben. Csak egy idő után érzékelhető az a sajátos koreográfia, amit egy-egy főnök irányít, de ennek leírása nem a krónikás, hanem a kriminalista feladata. Szívesebben időzök a piac érzelmi világánál, mert látványos érzelmi élet lüktet itt az áru és a pénz mögött. Csodaszép névnapi köszöntéseket láttam a Lehelen. Erzsébet és Katalin napokat! A legdrágább virágok a legválasztékosabb italokkal versengtek az ünnepelt standja mélyén. Van ebben valami nagy rivalizálás: kit szeretnek jobban? Mert itt, ahol a pénz beszél, és csakis a pénz az úr, fantasztikus nosztalgia él a szeretet után. Elvárják, hogy a pénzükért tiszteljék őket, tartsanak hatalmuktól, de jólesik, ha kinyilvánítják, hogy szeretik is őket. Alkalmazott a gazdáját, vásárló az eladót és fordítva. Néha a túláradó szeretet is üzleti fogássá silányul, és ezért hagy mély nyomot, ha valahol felcsillan az önzetlenség. A Rikkancsot ezért nem felejthetem el. Évekig nem láttuk egymást józanon. Mindig pezsdülésig vagy afölött járt a kedve, rövid találó mondatokkal, levegőben hagyott kérdésekkel, boszorkányos gyorsasággal osztotta a lapokat, és szedte a pénzt. Bizonyára tisztességesen keresett, ha beosztóan él, megtalálhatja biztos helyét a piaci hierarchiában. De ivott. Akik „jópofaságán" derültek, csak azt látták, hogy a pia beszél belőle, és gyakran egy-egy bódéban húzza meg magát éjszakára. Kevesen tudták róla, hogy a piac elesettjeinek „jogtanácsosa", kérvényeik megfogalmazója, a rászorulók önzetlen segítője. Útját a piacig alig ismerték, aznapi tréfákkal ütötte el régi tragédiák emlékét. Amikor a szanatóriumban közelebb kerültünk egymáshoz, időnk sok volt, de szavunk kevés. Fényes, régi humorát komor egykedvűség váltotta föl, és amit megtudtam róla, arról sem ő vallott. Fiatalemberként katonatiszt volt, tehetséges, művelt politikai tiszt. Hogy mikor, hol, miért bicsaklott ki a sorsa? Máig sem tudom. Már nem a piacra indult hajnalanta, hanem rossz álmú betegeknek főzte a kávét. Tökéletes udvariassággal bánt mindenkivel. Szerették, és egy orvos özvegyével megszerették egymást. Közösen kezdtek új életet. A piacra én vittem a hírt, hogy a Rikkancs meggyógyult, nősül, új ember lett. A régiek hitték, nem hitték, sejtették, hogy számukra elveszett. O is kerülte nehéz, de vidám életének egykori tanúit. Aztán, amikor már minden rendeződni látszott, berekedt, hangja elment, nyelni nem tudott. A János Kórházban operálták, fém gégét kapott, és szívébe a végső keserűség költöztött. Temetésére kivonultak a régi piaciak. Szép koszorút rendeltek közösen, virágot vittek személyesen. Megadták a tisztességet a barátnak. Aztán az élet folyt tovább. Az aluljárórendszerben üvegpavilonokban újságok garmadája virít, megváltozott a világ. — Higgye el, nékem, uram, a Lehel már nem a régi — magyarázza az egyik húsbolt sebészprofesszori fehérbe öltözött főnöke. — A metró idehord mindenkit percek alatt. Felhígult, kérem, ez a piac. Nézze ezeket a bádogbunkereket itt az út mentén! Hol vannak már a régiek? Csupa új arc! Diplomások, tanárok, mérnökök, közgazdászok! Ha csak eladók, akkor is megkeresik havonta a tizenkét ezret. Dolgozni kell, igaz, de hát itt van értelme. Mit, hogy a Lehel piac legendái érdeklik? Uram, itt már nincsen legenda, itt harc van a nap minden órájában! Hatalmas fehér hússzállító autó farol a bolthoz. Véres leplek alatt valóban új arcok pillantanak rám. Diplomások? Mérnökök? Ez most az új legenda. 25