Budapest, 1987. (25. évfolyam)

3. szám március - Rácz György: Szerelmem, Budapest

FORUM SZERELMEM, BUDAPEST Érzelmeim nem tesznek elfogulttá városom iránt. Ellenkezőleg. Féltő gonddal nézem, töprengek, hogyan lehetne még szebbé tenni, hol lehetne és kellene Budapest rút hegeit, szépséghibáit eltüntetni. GYÉMÁNT A SZEMÉTBEN Ki hinné, hogy az ócska, földszintes, fészernek tűnő kis épület a Mártírok útja Széna téri végénél városunk egyik fontos középkori emlékét rejti. Zsigmond király idejében építették a török ellen azt a városfalat, amelynek utolsó maradványára építették a házikót. De így, ahogy most van, ezt csak egy „emléktábláról" olvashatjuk le, látni nem lehet, hogy középkori városfalrészekről van szó. Kívülről nézve 25 centiméter vastag ócska kerítésnek tűnik. Csak fölülről láthatnánk, hogy erős, vastag bástyafal. Hogy láthatóvá váljon, jó részét „vissza kellene bontani" (utólagos ráfalazás!) szemmagasság alá. A saroképület „ráfalazott" vakolt falát könnyű üvegvázzal kellene helyettesíteni (megoldható), s így legalább fényt kapna a mögötte levő helyiség is. Az arrajárók nem is sejtik, milyen, az utcáról nem látható kincs rejtőzik az udvarban! Klasszicista építészetünk egyik hangulatos oszlopos-tornácos remeke. Ma holmi kisegítő üzemül szolgál. Pedig egy, az utcazajtól védett árnyas kert is csatlakozik hozzá! Hol van vendéglátóipari szakembereink élelmessége, találékonysága? Milyen csodálatos sörkertet, vagy akár előkelő cukrászdát-kávézót lehetne itt létesíteni! A környék megszüntetett, elpusztított híres kisvendéglőinek, halászkertjeinek a pótlására. Pár évtizede még létezett a Mártírok útján a Kispiszkos (ma bérház van a helyén), állt a Hordó is a Hattyú utca sarkán, azóta lebontották, ma dudva nő a telkén. A Paksi Halászkertnek sem adok sok időt. A szóban forgó hely azonban védett. A befektetést nem fenyegeti a megszüntetés veszélye. Százszázalékosan biztos üzlet! A SZÍNHÁZ TELKE A Rákóczi út sarkán, az Astoriával szemben van egy üres telek. Szent hely. Itt állott az első Nemzeti Színház, amelyet az egész ország lelkesedéséből, adományaiból építettek fel a magyar szó templomának. Nemsokára száz éve, hogy lebontották, s helye azóta is üresen árválkodik. Korszerű, a mai igényeknek megfelelő Nemzeti nem férne el rajta. Különben is a Városligetben épül majd föl az új Nemzeti Színház (helyét most ne vitassuk). Az adományozó kikötése szerint csak színház építhető a telken. Jogászaink bizonyára találnának megoldást erre a problémára, és kéne is megoldást találni, minél előbb, mert jelenlegi „hasznosítása" — autóparkoló és butikok vannak rajta — nem igazi. Szóba került, hogy itt épüljön az ELTE természettudományi kara számára új épület. Indokolható, de nem helyeselhető elképzelés. Itt volna ugyanis az ideje a budapesti egyetemi város, campus létesítésének. Helyét régen kijelölték a Lágymányoson, a Műszaki Egyetem folytatásaként. Sajnos azóta is a kollégiumok, diákszállók szétszórva épülnek a városban (Budaörsi út, Bécsi út stb). A természettudományi kar új épületét is Lágymányoson kellene felépíteni. (Fel is épül. Ld. e szám 9. 1. A szerk.) Első Nemzeti Színházunk szent helyén pedig legyen újból színház, az ifjúság színháza, ahol nem Shakespeare-t és Moliére-t játszanának, hanem kizárólag magyar klasszikusokat: Bornemisza Pétert, Kisfaludyt, Szigligetet, Dóczyt, Jókait, Csiky Gergelyt, Katonát, Németh Lászlót, Illyés Gyulát, majd Szabó Magdát, Eörsit, Spirót, Ratkó Józsefet stb., akik lassan az iskolai tantervből is kiszorulnak. Egy körülbelül 300 férőhelyes kis színház elférne ezen a helyen, és méltó célt szolgálna: a hazai drámairodalom megismertetését. AZ AMFITEÁTRUM Sok város boldog lenne Európa északi tájain, ha olyan történelmi emlékkel dicsekedhetne, mint a mi Budapestünk. Nekünk két római arénánk is van — de mi végre? Jó, ha a kocsiablakból vetünk rájuk egyegy pillantást. Bizonyára szentségtörésnek tekintik a műemlékesek, ha azt javaslom, hogy legalább a nagyobbikat hasznosítsuk, építsük újjá! Tudom, hogy ötletemmel megsértem a Velencei Chartát, mely részben a mi közreműködésünkkel keletkezett, s amely kimondja, hogy ne hamisítsunk műemlékeket, hanem meglevő állapotukban őrizzük meg, védjük. Ám a kivétel is lehet indokolt. Ezt a sima kváderkövekből épített arénát soha nem díszítették oszlopok, párkányok, sem más architektonikus formák, ezért újjáépítése egyszerű. Az eredeti részek határait jelezni lehet, így pedig műemlékhamisításról szó sincs, viszont ily módon hasznosíthatnánk ezt a hatalmas teret. Sportcélokra, szabadtéri játékokra, a nimes-i, veronai stb. mintára operaelőadásokat is tarthatnának benne. Mint idegenforgalmi látványosság dollárezreket hozhatna. Olyan gazdagok vagyunk, hogy ezt veszni hagyjuk? A terv megvalósítása, véleményem szerint, nem kívánna komoly befektetést, de jól jövedelmezne. RÁCZ GYÖRGY ,16