Budapest, 1987. (25. évfolyam)

3. szám március - Seszták Ágnes: Egyetemváros születik

Egyetemváros születik Faluvégi Lajos és Somogyi László az alapkő lezárásánál Egyik év múlt a másik után, s egyre aggasztóbb hírek érkeztek az ELTE természettudományi karának omladozó épületeiről. Ha utánagondolunk, nincs min csodálkozni, hiszen az épületcsoportot 1880-ban fejezték be a Trefort-kertben. Trefort Ágoston egykori miniszter szomorúan szemlélhetné, mint megy tönkre szép lassan a hajdan impozáns épülettömb. Az oktatás egyre mostohább körülmények között ugyan, de folyik tovább. Aládúcolt termekben, beázó szemináriumi szobákban, életveszélyes, környezetszennyező laboratóriumokban tanulnak a diákok. Egyetem épületei felé is megnyitotta volna a teret. A tervezők arra törekedtek, hogy olyan karakterű egyetemvárost építsenek, ami speciálisan csak Budapestre jellemző. Pályaművükre a befelé forduló, zártabb tereket biztosító koncepció a jellemző. A centrumba helyezték a Fórumot, ami összejövetelekre, nagy rendezvényekre egyaránt alkalmas. Az épületeket a Duna-part hosszára fűzték, az előadótermeket kicsit ívesen, elöl kiugratva helyezték el. Az épületek ízeit tagolással kapcsolódtak egymásba, lehetőséget adva a folyamatos beépítésre. A termek és a laboratóriumok falát mozgathatóvá tervezték, s szinte az összes épületet kanyargó üvegfolyosóval kötötték össze. A terv első díjat kapott, ezért volt érdemes röviden ismertetni, hiszen minőségében és látványában nem maradt el a másik első díjas mögött. A Jánossy György és munkatársai által tervezett, végleges, elfogadott, megépülő változat is több funkciót lát el. Helyet ad az ELTE természettudományi kara öszszes épületének, épít a Budapesti Műszaki Egyetemnek, lehetőséget teremt a két nagy intézmény sport- és szabadidős tevékenységének nagy részéhez. (Ide költözik a MAFC és a BEAC.) Az egyik legfontosabb feladat volt: maximálisan eleget tenni a természettudományi kar különleges igényeinek, s gondolni kellett arra is, hogy a jövő egyetemét építik. 1977-ben a költségvetés 3 milliárd forintra becsülte a kivitelezést, ez ma már hatmilliárd forintot tesz ki. 1981-ben készült el a KÖZTI beruházási javaslata. Ez volt az az idő, amikor a televízióban drámai jelentéseket kaptunk immár a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem leromlott állapotáról is. Lassan túljutottunk a huszonnegyedik órán, a rekonstrukció és az új egyetem létesítése olyan kényszerré vált, ami elől nem lehetett kitérni. Ráadásul szociológusok és politikusok kezdték sürgetni a felsőoktatás felzárkózását Európa más országaihoz, felismerve, hogy a szellemi tőke az, ami igazán hasznára válik az országnak. 1983-ra elkészült a mai tervezés alapjául szolgáló beruházási program. A program A hetvenes évek elején felmerült néhány ötlet, mit lehetne kezdeni a romló állagú épületekkel? Az egyik fantasztikus elképzelés szerint acélszerkezetes lábakra állították volna az egyetemet, amely ilyen „modernül" megerősítve fungált volna tovább. A terv nem valósult meg, és elvetették azt az indítványt is, hogy a Fehér úton építsenek új egyetemi városrészt. Közben megszületett a főváros döntése: a Budapesti Nemzetközi Vásár Kőbányán kapott helyet, s a lágymányosi Duna-part felszabadult. Keresve sem találhattak volna alkalmasabb környezetet az új egyetemváros számára, hiszen szorosan a Duna-parthoz simul számtalan épületével és kollégiumával a Budapesti Műszaki E-gyetem. Közvetlen szomszédja lesz az ELTE természettudományi kara, azzal a megszorítással, hogy a későbbiekben a Műszaki Egyetem is kap néhány épületet, enyhítendő kínzó helyhiányán. 1974-ben meghívásos tervpályázatot hirdettek meg, ami azt jelentette, hogy neves építészeket kértek fel az űj egyetemváros megtervezésére. Tizenhat pályaműből kettőt érdemesítettek első díjra. Az egyiket a Hofer Miklós—Kuba Gellért—Meggyesi Tamás —Bognár László négyesfogat, a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karának oktatói, a másikat a KÖZTI pályázói: Jánossy György—Makkai Géza—Mányi István kapták. Mindkét tervezői csoportot megbízták a beruházási javaslat elkészítésével is. A kiviteli megbízást a KÖZTI (Mányi István) kapta. A megbízó azzal indokolta döntését, hogy a terv fejleszthetősége és a szakaszos-folyamatos építési mód alkalmasabbnak tűnik a megvalósításra. A Hofer-Kuba-féle terv az elfogadott egyetemváros-szervezési struktúrák közül a lineárisát részesítette előnyben, centrális szervezéssel kombinálva. Nagy gondot fordítottak a Petőfi híd hídfőjének pontos kialakítására, hiszen fontosnak látszott, hogy a viszonylag nagy tömeg zavartalanul, a híd kiiktatásával jusson át az egyetemre. Süllyesztett utakat javasoltak, ami szellemesen a Budapesti Műszaki 9