Budapest, 1987. (25. évfolyam)
3. szám március - PESTI TÜKÖR
A városképet alakítják A kerületi tanácsoknál dolgozó fiatal műszaki értelmiségiek számára rendezett fórumot a Fővárosi Tanács VB Oktatási és Továbbképző Intézete a Városrendezési és Építészeti Főosztállyal és a Fővárosi Tanács KISZ-bizottságával karöltve. Az intézet a „hivatalos" feladatain felül az utóbbi időszakban újabb formákkal gazdagította a továbbképzés és az önképzés lehetőségeit. így például vetélkedőt rendezett a gyámügyi és a lakásügyi osztályok dolgozóinak; volt egyéni Rositex-vetélkedő, és ehhez kapcsolódva versenyeztek a tanácsi apparátusban foglalkoztatott gyors- és gépírók is. (Az idén folytatódik a vetélkedősorozat, a tanácsok szabálysértési ügyekkel, számitástechnikával foglalkozó munkatársainak rendeznek versenyt, és tervezik, hogy versenyasztalhoz hívják az iskolaigazgatókat is, hogy ki mit tud az oktatási reformról.) A fent említett fórum témaválasztásában és formájában eltért ugyan a játékos vetélkedőktől, ám szervesen kapcsolódott az „iskolán kívüli" továbbképzéshez-önképzéshez. A rendező szervek célkitűzését dr. Moldován Ernő, az intézet igazgatója fogalmazta meg: Fontos, hogy a fiatal szakemberek a legilletékesebbektől kapjanak tájékoztatást az országos szintű koncepciókról; lehetőségük legyen nyilatkozni szakmai-politikai, élet- és munkakörülményeikkel összefüggő kérdésekről; továbbá problémáik megismerése adjon újabb támpontokat a megoldási javaslatok kimunkálásához. A fórum témája, az előadók felkészültsége és a résztvevők aktivitása együttesen adta meg a tanácskozás rangját. Dr. Fonyó Gyula, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese Az állampolgárok és a közigazgatás kapcsolata és Az államigazgatási dolgozókkal kapcsolatos szakmai, politikai követelmények, Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes Az építésügyi igazgatás általános kérdései, dr. Gyurkovics Sándor, a Közlekedési Minisztérium igazgatási főosztályának vezetője pedig A közlekedési igazgatás helyzete és perspektívái címmel tartott előadást. S hogy miről esett szó az előadásokat követő két — építésügyi és a közlekedési — szekció tanácskozásán? Mindenekelőtt, ami mindenkit kellemesen meglepett: nem egyéni sirámok hangzottak el, szakmai vita volt mindkettő a javából a tanácsi közszolgálati munka szakigazgatási szervezetei összehangolásának korszerűbb megoldásairól. Konkrét példákat elemeztek, és keményen bírálták a helyenkénti túlszabályozottságot, ami kerékkötője munkájuknak. A felszólalók arról beszéltek, hogy nincs meg a kellő társadalmi presztízse a tanácsi munkának, még kevésbé van arányban ez a vele járó felelősséggel. A tanácsok műszaki osztályain dolgozó mérnökök (első fokú építésügyi hatósági jogkörük van) a városképet alakítják, jó vagy hibás döntésüknek több évtizedes „nyoma" marad. Az utóbbi évtizedekben megfiatalodott a tanácsi apparátus. A fiatal értelmiségiekben van lendület, fogékonyság a jó megoldásokra, az egyszerűbb ügyintézésre az építésügy, a közlekedés, a közművesítés stb. terén egyaránt. Lendületük azonban megtörik, ha ismételten falakba ütköznek, ha az apparátuson belül magukra hagyják őket — erre figyelmeztetett Vallyon István, a Városrendezési és Építészeti Főosztály főosztályvezetőhelyettese. Véleménye szerint elsősorban nem a szerényebb jövedelem, hanem a munkahelyi közérzet az oka, hogy viszonylag nagy a fluktuáció, különösen az építésügyi ágazatban dolgozó fiatal műszakiak körében. Éppen ezért — s ezt a főhatósági szervezetek is elismerik — az építésügyi igazgatás „össztanácsi" feladat, nem csupán az illetékes osztályé vagy előadóé. A munka igen összetett, a tanult szakma mellett a műszakiaknak rendelkezniük kell például államigazgatási ismeretekkel is. Az építésügyi előadók állandóan a „tűzvonalban" vannak; ütközőpontok az állampolgár és a szakigazgatási szerv között. A szekcióüléseken többen sérelmezték — jogosan —, hogy nem tudják érvényre juttatni a legjobb meggyőződésük és szakmai tudásuk szerinti döntést, nemegyszer azért, mert „felülről" valahonnan „belenyúlnak" a dossziéba. Jogos igényként fogalmazódott meg az is, hogy a fiatal műszakiak végzettségüknek megfelelő feladatot kapjanak, s hogy munkájuk szerint értékeljék tevékenységüket. (o. i.) Új pest-budai cégérek TETT AM ANTI BEL A rajza Tanácsülés Újpesten — videóval Újpest alighanem mostanában kezd igazán hűségessé válni a nevéhez. A fővárosnak ez a kerülete ugyanis nemcsak épülő metrója vagy Káposztásmegyeren az ország legnagyobb lakótelepévé terjeszkedő városrésze miatt érdemli meg az új jelzőt, hanem közélete miatt is. A tanács vezetői sajátos demokratikus fórumot honosítottak meg az elmúlt hónapokban a munkáskerületben: a lakosság hívebb tájékoztatása érdekében videóra veszik a tanácsüléseket, legújabban pedig már az egyes vb-üléseket is, amelyeket aztán rendszeresen levetítenek az érdeklődőknek az Ady Endre Művelődési Központban. Mint minden újnak, ennek is akadtak ellenzői és támogatói. Az előbbiek legfőbb ellenérve az volt, hogy fölösleges eljárás ez ott, ahol — miként Újpesten — nyilvánosak a tanácsülések, bárki részt vehet rajtuk, aki pedig nem tud elmenni, az meghallgathatja a körzeti tanácstag beszámolóját. A videózás támogatói viszont úgy gondolták, hogy kétszeresen is jó, ha megörökítik ezeket a közérdeklődésre számot tartó üléseket: egyrészt mindenféle jegyzőkönyvnél hitelesebb dokumentum áll a tanács rendelkezésére, másrészt egyetlen beszámoló sem helyettesítheti a látottak, hallottak élményét, a közvetlen részvétel hatását. Nem szólva arról, hogy a videófelvétel ténye nagy fegyelmező erő is, hiszen nagyobb felelősséget követel a kerület vezetőitől az, hogy szavukat, gesztusukat ezrek figyelik, s bármikor szembesíthetők önmagukkal. Noha a testületi üléseknek eddig is megvolt a rangjuk Újpesten, a videózással nem kis bátorságot igénylő vállalkozásba fogtak a tanács vezetői. Hiszen általa nemcsak jobban megismertetik munkájukat a lakossággal, hanem az egyúttal meg is mérettetik, sőt a demokrácia, a nagyobb nyilvánosság tovább növeli az igényeket. Ennek legmarkánsabb jele a már említett vb-ülések egy részének rögzítése. Tudvalévő ugyanis, hogy ezeknek a belső tanácskozásoknak vannak olyan napirendi pontjai, amelyek társadalompolitikai témájuk miatt számíthatnak a lakosság érdeklődésére is. A kívülállók számára eddig kevéssé ismert tanácskozások a vitákkal, érvekkel együtt, szépítés nélkül kerülnek videószalagra, így a kerületekben élők bepillanthatnak egy-egy vb-döntés előkészítésébe. A tanács vezetői tisztában vannak azzal, hogy további nagy lehetőségeket rejt magában a videótechnika: például megörökíthetik a városrész jelesebb eseményeit, s általa az itt lakók egy kicsit megismerhetik a kerület üzemeinek, vállalatainak életét. S ki tudja: talán belátható időn belül „visszafelé" is működni fog a demokrácia eme korszerű találmánya. Azzal, hogy a lakosság véleménye, igénye is kazettára kerülhet a vezetők felelős válaszával együtt, hiszen a közös munka csak kölcsönösségi alapon, egymást segítve valósítható meg. Ezt pedig Újpesten jól tudják. GYARMATI SZABÓ ÉVA 3