Budapest, 1986. (24. évfolyam)

5. szám május - TÉKA

téka A főváros irodalmából ajánljuk TAMÁSI LAJOS Zugligeti ösz Bizony, boldog lehet az a költő, akinek hatvanadik születésnapjára barátai, csepeli munkásklubbeli „tanítványai" jelentetik meg válogatott munkáit, hozzátéve saját tisztelgő írásaikat. Tamási Lajost 1983-ban így tisztelték meg a Születésnapomra című kötettel. Móricz Zsigmond mondta egyszer, hogy hatvanéves korában vagy haljon meg az ember, vagy kezdjen új életet. Tamási az utóbbit választotta: hosszas magányba húzódó évei múltán az említett kötet után új versekkel jelentkezett. Erzsébet szülötte, Csepel neveltje és hűséges munkása Zugligeti ősz címmel adja kezünkbe karcsú kötetben versfüzérét. A főváros két pólusa tarthatja magáénak Tamásit: az ipar poros fellegvárából a csendet még őrző hegyvidékre költözött az a költő, aki tucatnyi évvel előbb még „a vas gyötrelmét" írta kötete címéül. Külvárosi, proletár költő — kapta meg három évtizede a beskatulyázó jelzőt. Most is vállalja: „Külvárosok füstjében éltem némán, s a fegyvergyári próbalövések jóslásainak ütemére készült ratata bennem a magyar vers". Zugliget manapság sem azt jelenti Tamásinak, hogy visszahúzódott a természethez még közelálló létformába, s most már az őszikéit írja, jogos és titkolt keservekkel telítve. Alkata olyan, hogy a természetben is folyamatosan megújító erőt lát: a nap, a derűs reggel, fák, füvek, erdők csendje szüntelen feléleszti benne a hajdani szép reménységet. Erre szüksége is van. A „tiszta rend" feltétlen, kételkedés nélküli szolgálatából kegyetlen kataklizma józanította ki három évtizede, de emberségét, jellemét, hitét nem másította meg. A kötet cím nélküli versekből álló füzérén végighúzódik az éltető eszme: „kivirágzik tíz ujjamon a hűség". Innen, a zugligeti fák alól látja, hogy mennyire megváltozott a világ, hogy „barátaidnak szétszórt csapatja csupa vérfolt", s visszatérő álma: utóiérik üldözői. Azért az életút nagy tanulságaként megérti: élete, műve „jelzés" a „közös tapasztalatban", mert jön és él a sereg, amelyik egyszer majd kitör a völgyből. A Pesterzsébettől Csepelen át Zugligetig, vagyis az ifjonti forradalmiságtól a fák alatt megpihenő, „vörös rózsát kigondoló" munkás tanulságaiig ívelő költői pálya summázata a Zugligeti ősz. El lehet mondani még a versfüzérről, hogy fiatalos benne a kifejező erő, minden verskedvelőnek szívörömet adó a világos és tömör szólás, a mester míves szerkesztése jellemzi. És oly jólesik halkan összecsendülő rímeket hallani, ízlelni napjaink másféle szövegeinek tengerében. És ami régebben is jellemezte Tamásit: embertípusokat megjelenítő ereje. Pompás alak- és helyzetképtárlatot állít elénk tömör, végsőkig sűrített verseiben. Ahogy a Szégyenben ábrázolja szembekerülését a nyilasokkal, az acsarkodó diktátort, a régi szép vasfegyelmet visszakívánó vakfegyelmű, bárkit kiszolgáló altisztet, aztán a császárzsidókat Svejkkel összegyűjtető tábornokot, az 1514-es kegyetlen évet idéző két verset: a nemes monológját a bíboroshoz, vagy mi lett volna, ha Temesvárnál Dózsa győz — mindez mutatja: mily emberábrázoló epikai erő is munkálkodik a költőben. Mintha ezekben a versekben tudna mindenki mástól különbözőt és különbet alkotni. Túlnan a hatvanon, a megújult alkotókedv őszi sugárzásában. (Szépirodalmi Könyvkiadó) VARGA IMRE Hatvany Lajos levelei Csaknem húsz esztendeje jelent meg először az író kiterjedt levelezéséből (mintegy hatezer levélből) gazdag válogatás. A Levelek Hatvany Lajoshoz című kötet tizedét sem tette ki az Akadémia kézirattárában őrzött gyűjteménynek, mégis, közreadása irodalomtörténeti szenzációnak számított. Az a kötet némiképp kronologikus rendben közölte a Hatvany Lajoshoz írott 535 levelet, és megértésük magyarázataként bő jegyzetanyaggal egészítette ki közlendőiket, ám Nagy Péter találó megjegyzése szerint ezek az írások olykor mégis inkább egyoldalú telefonbeszélgetésként hatottak. Most jelent meg a korábbi kötet párja, s Hatvany Lajosné és Rozsics István válogatásának és gondozásának köszönhetően a címzett gazdag levelezéséből 531 írás szolgáltat újabb fontos adalékot és dokumentumot az általuk átfogott korszak mélyebb megértéséhez. Az eligazító figyelmes jegyzetek Rozsics István munkáját dicsérik, ő azonban ide illesztette Hatvany Lajos magyarázatait is. A címzett és a levélíró Hatvany különös alakja a magyar irodalomnak. Kitűnő regényíró, remek esszék szerzője, kritikus és irodalomtörténész, aki színműíróként is jeleskedett, ugyanakkor irodalomszervező és pártoló tevékenységével szellemi életünkben talán mindenkinél nagyobb szerepet vállalt. Az itthon sokszor támadott, majd bíróságon elítélt és kétszer is emigrált báró Európára kiterjedt művészi kapcsolatai is figyelmet érdemelnek, ám mindennél fontosabb, hogy hosszú életében Gyulai Páltól kezdődően Karinthy Ferencig, a századelőtől 1960-ban bekövetkezett haláláig ki mindenkivel levelezett. A kötet végre teljességében közli a Hatvany-Ady-levelezést, még a korábban különböző kegyeleti meggondolásokból kihagyott részeket is, de más fontos darabokat is átment a korábbi válogatás anyagából. Valójában nyolc nagyobb egységre oszlik e gyűjtemény, a föntebb említett Ady-dokumentumok mellett közli Földessy Gyulával, az Ady-család tagjaival és Krúdy Gyulával való levélváltásokat. Külön fejezetben szerepelnek a József Attilával folytatott, illetve a költőre vonatkozó levelezések, majd Remenyik Zsigmondhoz fűződő baráti kapcsolat dokumentumai. Ugyancsak izgalmas olvasmány unokahúgával, Lesznai Annával váltott levelezése. Szintén külön fejezetben kapott helyet az 1900-1960-ig terjedő időben írott és kapott levelekből való válogatás, érdemes tallózni a partnerek nevei között: Ambrus Zoltán, Fenyő Miksa, Gyulai Pál, Erdős Renée, Osvát Ernő, Ignotus, Babits, Juhász Gyula, Schöpflin Aladár, Szép Ernő, Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, Bajor Gizi, Szekfű Gyula, Rákosi Jenő, Jászai Mari, Heltai Jenő, Kner Imre, Kosztolányi Dezső, Lengyel Menyhért, Thomas Mann, Pintér Jenő, Gaál Sándor, Klaus Mann, Karinthy Ferenc, Kellér Andor, Réz Pál, Féja Géza, Németh László, Benjámin László és Tersánszky J. Jenő — e nevek is jelzik Hatvany szellemi kapcsolatainak irányait. Még a személyesnek tetsző vagy anyagi vonatkozású levelek is dokumentumértékűek; irodalomtörténeti és művelődéstörténeti érdekességük mellett életképet adnak a korszak szellemi és társadalmi viszonyairól, ugyanakkor kirajzolódik belőlük egy különleges személyiség életrajza s valójában Hatvany Lajos erőteljes arcéle is. Illés Éndre pompás esszéportréja is közelebb vezeti az olvasót Hatvany Lajos és kora mélyebb megértéséhez. (Szépirodalmi Könyvkiadó) KISS KÁROLY ROBOTOS IMRE Tótágas „Elbeszélő meditáció". Ez az alcíme a kitűnő erdélyi magyar író és publicista új munkájának: amely — elképzelt hősökkel ugyan, de a korabeli magyar (jobboldali és ellenzéki) sajtó valóságos közleményei alapján — azt mondja el, milyen körülményeket teremtett az 1941. évi XV. törvénycikk két — nem azonos „fajú" szerelmes számára. A „meditáció" — Robotos Imrének ez az elmélkedő regénye, regényes elbeszélése — egy úgynevezett fajgyalázási per tárgyalását mondja el. A zsidó származású Tamási László és a „fajtiszta" Sebesi Katalin állnak a bírák előtt. Sebesi Katalin az „őskeresztény", de ugyanakkor „ősliberális" védő, dr. Pápai Ernő tanácsára — amit Katalin kommunista beál-45