Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Varga Imre: Európa üzenete a Galériában

VARGA IMRE Európa üzenete a Galériában E pillanatban egy utópisztikus álom megvalósulásának tanúi vagyunk. A kép, ami elénk tárul, nem csupán egy kiállítás, amit összehord egy-egy művész önfeltáró vágya, a „szeretném, ha szeretnének" ősi öröksége. Szinte azt is megkockáztatnám, hogy az itt való jelenlét alapvetően ellentéte az exhibicionista vágynak, vagy legalábbis különbözik attól. Aki ma itt jelen van, az annak a misztériumnak kíván részese lenni, amikor az ige testet ölt, amikor az emberi szellem tisztult szándéka erővé lesz. Ez az erő egymás felé hajt bennünket. Aki ennek az erőnek a terében mozog, az olyan nyilvánvalóan érzi a megtestesült életvágyat, békeakaratot, mint ahogy minden fizikai jelenlét a gravitációt. Azok az országok, amelyek Helsinkiben kinyilvánították jószándékukat, itt most művészeik által mondják el ugyanazt: „Legyünk úrrá az őrületen, a halálon!" Nagy megtiszteltetés nekünk, hogy otthont adhatunk e műveknek, és bátran elmondhatom, hogy választott útjai különböző irányzatoknak ma itt egybefutottak. Hogy mennyire lesz elég ez az egyesült erő? Nos, bizonyos, hogy nem sokra. Katona nem telne ki belőlünk tán egy szakasznyi sem, és a vita sem erős oldalunk. Csak bizonyos körülmények között nyílt egy-egy virág, és van úgy, hogy még azok megléte sem okoz bimbózást. Mégis úgy gondolom, hogy megéri ápolni e töveket. Soha nem lett volna teljes emberi világunk a nagy elődök munkája nélkül. Goya királyi családja a XVIII. század levegőjét engedte be a Pradóba, amint a pentelikoni, a carrarai márványok évezredekre nyitott messzelátók. A tudományos megközelítés alapkövetelménye a fogalmiság. Egy rézüst leírható. Ha valaki rászán egy elemzést, egy kis részének elégetését, az egésznek néhány kötetes szóbeliségével máris eljuthat egy nagyjábóli megközelítéshez. Igaz, hogy az majdnem minden üstre igaz lesz. Nem így Chardin. Amit ő megfestett üstöt, azt semmivel sem lehet összetéveszteni. Látni, hogy mikor, ki használta, mire. Mikor, ki kalapálta, miből. Sőt! Azt is, hogy mikor, ki festette, mivel! Nem pótolható az emberi hang világunkból. A képek felfejtése egy-egy kultúrának legjellemzőbb sajátja, egy vonása sem befolyásolatlan. Mást látunk ugyanabban kulturális hovatartozásunk szerint. És ennek a sokféleségnek mindegyike tartalmazza a legfőbbet, az emberi igazat, a vágyat, a szépet. Mély tisztelettel hajlok meg e sokfélesége előtt az emberi arcnak és léleknek, amely ma itt a szándékok azonosságában feltárja magát előttünk. (A Kulturális Fórum keretében a Magyar Nemzeti Galériában rendezett nemzetközi kiállítás megnyitó beszéde.) MYTARAS, DIM/TR/S: ÜLŐ FÉRFI, 1979 Acryl, vászon, 190 x 220 cm National Pinakothiki, Alexander Soutzos Museum, A thén NORDSTROM, LARS-GUNNAR: DIMENZIONÁLIS SZITUÁCIÓ, 1966-68. Olaj, panel, 200 x 100 cm A Finnországi Művészek Szövetségének tulajdona 67