Budapest, 1986. (24. évfolyam)
12. szám december - POSTA
posta 1076 Garay utca 5. Telefon: 415-582, 215-440/47 Ahol egykor Liszt Ferenc vendégeskedett... Lapunk régi , megbecsült barátjától, az építész-műtörténész Komárik Dénestől (1126 Budapest, Vöröskő u. 21.) kaptuk a következő levelet, tudományos glosszát, melyet köszönettel nyugtázunk. „A Budapest folyóirat 1986. évi augusztusi számában dr. Monostory Ivánné családi kézben levő dokumentumokat is ismertetve visszaemlékezett Liszt pesti barátjára, Schwantner Mihály pest-belvárosi apátplébánosra. Megemlítette, hogy Liszt Ferenc többször, olykor hosszasan vendégeskedett »a szép, reneszánsz stílusban épült plébániaépületben«, ahol rendszeresen kis hangversenyeket is adott. Talán érdemes emlékezetbe idéznünk, hogy a teljesen feledésbe merült épület, mely a zenei romantika európai fejedelmének nyújtott szállást, az építészeti romantika legnagyobb hazai mesterének, Feszi Frigyesnek (1821-1884), a pesti Vidagó alkotójának'műve volt. A Belváros kiemelkedő pontján, a Belvárosi-templom előtti Templom tér és a Duna-part sarkán emelkedő kétemeletes ház a Feszlnél viszonylag ritkábban szereplő gótizáló romantika formáival épült 1854/55- ben, a kegyúri jogot gyakorló Pest város költségén. Az építés történetéhez tartozik, hogy egy korábban megkezdett, de abbamaradt épületnek, a városi képviselők házának felhasználásával valósult meg. Midőn ugyanis az 1848-as áprilisi törvények az ország törvényhozását népképviseleti alapra helyezték, széles körű képviseleti rendszert vezettek be a városok közigazgatásában is, melynek alapján Pest városának 247 képviselőt kellett választania. Hogy e nagy létszámú testület működésének feltételeit biztosítsa, nyilvános tanácskozásai számára alkalmas és méltó helyet teremtsen, Pest városa az említett helyen, ugyancsak Feszi terve szerint, városi képviselők házának, azaz reprezentatív közgyűlési terem befogadására szolgáló, gótizáló romantikus épületnek az építését kezdte el. Az építkezés 1848 szeptemberétől 1849 végéig folyt; elkészült a pince és a földszinti falak nagy része. Ekkor azonban abbamaradt, hiszen a szabadságharc bukásával, az abszolutizmus beköszöntésével a demokratikus rend e helyi otthonára nem volt többé szükség. Az évekig torzóként éktelenkedő épület falainak részleges felhasználásával épült meg aztán az új plébániaépület, a földszintet kivéve immár teljesen más homlokzati architektúrával. Az 1890-es évek végén az Erzsébet híd építése miatt lebontották.” Melyik templom tornya látszik? Viszonozzuk Bercsényi L. György (1174 Budapest, Wesselényi u. 23.) üdvözletét, s kérjük, városunk rejtélyeinek megfejtésében továbbra is legyen segítségünkre, ahogy az alábbi levelében teszi. ,,Dr. Búza Péter a Budapest júliusi számának 26. oldalán egy rejtvényt állít: milyen templom tornya látható a Hofbauer metszet bal szélén? Az a véleményem — az 1833. évi Buda és Pest alap ’s vízhelyzeti térkép alapján —, hogy ez csak a jelenlegi Bakáts téren álló templom elődje lehet. (Az emlitett térképen külön megnevezés nélkül mint ,,Kath. Szentegyház” szerepel.) A templom állása nem mond ellent ennek, mert a metszeten olyan ábrázolás is van, ahol a templom pont merőlegesen áll a valósághoz képest (a Józsefvárosi templom). Az ilyen típusú pontatlanságokra egyébként Búza Péter fel is hívja a figyelmet igen érdekes cikkében. Itt említem meg, hogy a Gül Baba türbe felett a Kálvária-kápolna áll, s ez a két épület igen sokat segít a tájolásban.” Öröm is, gond Is, de népszerű a Sikló Bartha Miklós fővárosi tanácsos a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatóságáról hivatalos levéllel kereste meg szerkesztőségünket, melyben a Sikló kapcsán elhangzott kérdésekre, kifogásokra válaszol. Ebből a tájékoztatásból idézünk részleteket. „A lapjuk 1986/7. számában megjelent olvasói hozzászólásra... a Siklóval kapcsolatos kérdésekre a következői megjegyzéseket tesszük. A Budavári Sikló újjáépítése jelentős társadalmi munka hozzájárulásával, elsősorban az üzemeltető BKV által biztosított forrásokból valósultmeg. Az 1986. június 4-i üzembe helyezés óta több mint félmillió látogatót fogadott, ami messzemenően bizonyítja népszerűségét. A rendelkezésre álló anyagi erőforrások a létesítmény érdemi részét is csak maximális takarékossággal tették lehetővé elkészíteni, így a terület nyilvános W.C. iránti igényét nem volt mód e beruházás keretén belül megoldani... A kerületi tanács ismeri a terület gondját, és bizonyára megkeresi a módot az igény kielégítésére. (A Sikló átadásakor egyébként mobil illemhelyet helyeztek el az öntőház u. torkolata közelében, mely ma is ott található.) A vári támfal íves szakaszán lévő, Róth Miksa-féle címert a támfal befejező munkálatai során a Mélyépítő Vállalat, illetve alvállalkozója feltárta. Olyan mértékű állagromlást tapasztaltak (mintegy 10-15 % maradt éppen a mozaikból), hogy a Sikló forgalomba helyezéséig már nem volt idő a restaurálására. Ezért nem „befalazták”, hanem eltávolították a maradványokat... a szakszerű, igényes helyreállítás érdekében. Tudomásunk szerint a Kommunális Beruházási Vállalat megbízásából az ATHÉNÉ GM. foglalkozik a helyreállítással. A vári forgalomkorlátozás... beváltotta a hozzáfűzött reményeket, elsősorban a rend szigorúbb betartásáért emeltek szót az elmúlt hónapok alatt. A vári kisautóbuszok közlekedtetésével kapcsolatban... még nem született végleges döntés... Ezek a mai autóbuszok helyett közlekednének, viteldíjuk nem térhetne el a BKV autóbusz viteldíjától, tehát „pénzszerzési eszközről”... nem beszélhetünk. Az öntőház u. elején hiányolt „zsákutca” jelzőtábla kihelyezésére intézkedtünk.” Köszönjük a részletes választ. Az illemhely ügyében egyébként az I. Kerületi Tanács műszaki osztályától is kaptunk felvilágosítást. Egyetlen megjegyzésünk: bármennyire „mobil” is ez a W.C., azért az üzemeltetési — nyitvatartási — időt jó lenne rá kiírni a körülötte feleslegesen toporgók tájékoztatására. A Sikló pedig tényleg bevált, vonzó, szép, érdekes, népszerű. Mindezt az alábbi levél is bizonyítja. „Köszönöm mindazoknak, akik ezt a szép és hasznos Siklót megépítették. Külön köszönöm a BKV-s bácsik és nénik kedvességét — bizonyára nemcsak velem kedvesek —, akik élménnyé teszik minden utazásomat, mint ahogy azt Józsi bácsi, sajnos, már elment, Ildikó, Mariann és Eszter néni szolgálata idején tapasztalom. Én ugyan még sem írni, sem beszélni nem tudok, mindezt édesanyám útján szeretném tudtul adni. Török Ádám Dániel Lánchíd utcai lakos.” Minden kedves olvasónknak, lapunk minden barátjának kellemes karácsonyi ünnepeket és békés, boldog új esztendőt kívánunk! Feszl Frigyes: a belvárosi plébánia épülete 1854/55.
