Budapest, 1986. (24. évfolyam)

12. szám december - Oszlay István: Fél napot az életünkért

Fél napot az életünkért Hat fővárosi kerületben néhány szóval bővült a kötelező tüdő­szűrésre hívó hivatalos értesítés kezdőmondata 1985. január elseje óta. Kiegészítő komplex szűrésről, kibővített szűrésről stb. szól­nak a levelezőlapok, illetve a lakosság számára készített külön tá­jékoztatók. A tartalom mindenütt ugyanaz, s napjainkra kialakult a hivatalos elnevezés is: komplex lakosságszűrés, mely része a fő­város egészségügyi programjának. De mi az a komplex szűrés, mi a feladata, mi a célja, mi a jelen­tősége? — kérdezhetik sokan. — Gyógymód? Csodaszer? Tavaly a parlamentben Csehák Judit, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese használta először ezt a kifejezést: egészséggondozás. Első hallás­ra furcsának tűnhet e megfogalmazás, hiszen a betegeket szokták gondozni. De lehet-e egész­séggondozásról beszélni, ha nem ismerjük a la­kosság egészségi állapotát, ha nem tudjuk ál­landóan figyelemmel kísérni a változásokat? Pedig ez az igazi cél. Úgy tűnik — fővárosi vi­szonylatban kiváltképp érvényes ez —, hogy az egészség számunkra nem érték. Erre utal az anyagi javak már-már esztelen hajszolása, az egészségtelen életmód, a mozgáshiány, hogy a káros szenvedélyekről ne is beszéljünk. S hova jutottunk? Az Országgyűlés egészségügyi és szociális bi­zottságának szeptemberi tanácskozásán előter­jesztést vitattak meg a lakosság egészségi álla­potáról. Megdöbbentő adatok hangzottak el, kiváltképp a növekvő tendenciát mutató halá­lozási statisztika riasztó: a 13,9 ezrelékes halá­lozási aránnyal listavezetők vagyunk Európá­ban. A Minisztertanács elé kerülő előterjesztés e kedvezőtlen tendencia megállapításának e­gyik fontos feladataként jelöli meg a betegsé­gek megelőzését, melynek — hadd hangsúlyoz­zam — egyik alapvető eleme éppen a lakosság komplex egészségügyi szűrése. Budapesten eddig is voltak szűrővizsgála­tok, bizonyos rendszerességgel (életkor, nem, állapot, foglalkozás stb. szerint) röntgengép e­lé szólították a lakosság egyes rétegeit. De ép­pen ezért sokan ki is maradtak belőle. Miben különbözik ettől a komplex szűrés? Mindenek­előtt: ezzel a napjainkban emelkedő tendenciá­jú betegségek rejtett tüneteit derítik ki. A la­kosság legveszélyeztetettebb korcsoportjait vizsgálják meg, melyeknél a korai diagnózis késlelteti a betegség, a szövődmény kialakulá­sát, mivel ezeket az embereket idejében gondo­zásba veszik. Ami nem kevésbé lényeges: a szű­rést egységes szervezeti keretek között, egysé­ges metodikával bonyolítják le. Hazánkban először Pécsett és Dunaújváros­ban hoztak létre komplex szűrőállomást, még­hozzá számítógépes nyilvántartással, s a teljes felnőtt lakosságot (18 éves kortól felfelé) meg­vizsgálták. A lakosságszűrésnek azonban van­nak budapesti előzményei is. A X. és a XVII. kerületi tüdőszűrő állomáson (mindkét kerület a Bajcsy-Zsilinszky Kórházhoz tartozik) közel tíz éve végeznek különböző szűrővizsgálato­kat, ám ezek tapasztalatai nem alkalmazhatók teljes egészében a fővárosi viszonyokra. A Fő­városi Tanács V. B. Egészségügyi Főosztályán tanulmányozták, hogy a pécsi, dunaújvárosi és a fővárosi modelleknek mely elemei általáno­síthatók és használhatók fel a komplex lakos­ságszűrési modell megtervezésekor. Például nyilvánvalóvá vált, hogy a fővárosban csak ak­kor valósítható meg széleskörűen a komplex szűrés, ha a vizsgálatokat túlnyomórészt egész­ségügyi szakdolgozók (asszisztensek) végzik, akiket erre speciális továbbképzéseken felké­szítenek, betanítanak. Tévedés ne essék! Nem betegségeket, hanem a normálistól eltérő para­métereket állapítanak meg, és szakorvosok döntik el, hogy a jelzett elváltozások tényleg kórosak-e. Felmérték, hogy a rendelkezésre álló főváro­si tapasztalatokkal, illetve személyi, valamint tárgyi-anyagi feltételekkel a lakosság milyen széles körében kezdhető meg az egészségügyi szűrés. Altalános bevezetéséhez további gya­korlati tapasztalatokra volt szükség a főváros­ban, ezért — kísérleti jelleggel — hat kerület­ben (a III., a VIII., a X., a XI., a XVII. és a XXII. kerületben) kezdték meg a szűrővizsgá­latokat. Az Egészségügyi Főosztály csak a főbb szempontokat adta meg, a módszer kiala­kítását az egyes tüdőgondozókra bízta, vagyis hogy lehetőségeik és saját elképzeléseik szerint bonyolítsák le kerületükben a szűrővizsgálato­kat. De miből is áll a komplex szűrés folyamata? Az Egészségügyi Főosztály kidolgozott egy ún. minimum-programot, amely a későbbiek­ben minden irányban bővíthető a szűrőállomá­sok fejlesztésének függvényében. (/. számú áb­ra.) A minimum-program a tervek szerint 1987-ben indul a fővárosban egységes elvek és módszerek szerint a kísérleti szűrésen részt vett kerületekben, valamint azokon a szűrőállomá­sokon, ahol erre megvannak a feltételek. Hogy lássuk, miért van erre szükség, vessünk egy pil­lantást a statisztikára. A fővárosban a kereső­képtelenséggel, kórházi ápolással, valamint rokkantsággal járó megbetegedések mintegy 25 százalékát légzőszervi, szív- és érrendszeri, mozgásszervi és emésztőszervi panaszok okoz­zák. Az országos átlagnál magasabb halandó­ságot a fővárosban is a szív- és érrendszeri megbetegedések (51,5 százalék), valamint a da­ganatos betegségek (22,7 százalék) idézik elő. Ezért a szív- és érrendszeri betegségek, vala­mint a daganatos betegségek felderítése már a minimum-programban, illetve annak bővített változatában szerepel, de a korai rokkantságot és halált okozó vese- és máj betegségek, légző­szervi rendellenességek időbeni felderítése is feladata a komplex lakosságszűrésnek. Abban a hat kerületben, ahol tavaly meg­kezdődött — és most is folyik — a minimum­szűrőprogram, a helyi tüdőszűrő állomás az a bázis, amelyet a jövőben folyamatosan komp­lex szűrőállomássá fejlesztenek. Kivétel a III. kerületben működő intézmény, mely a prog­ram első létesítményeként kimondottan erre a célra épült, mint a neve is jelzi: Margit Kórház és Rendelőintézet Komplex Szűrőállomása és Tüdőgondozó Intézete. Dr. Dénes Éva pulmo­nológus főorvos, az intézet igazgatója elmon­dotta, hogy később, a személyi és a tárgyi felté­telek megteremtésével ez az intézet valóban a III. kerületi komplex szűrővizsgálatok bázisá­vá válik. Feladata lesz a kerület 149 ezer főnyi — továbbá az agglomeráció három községé­nek: Pomáz, Üröm és Piliscsaba — lakossága egészségi állapotának feltérképezése, nyilván­tartása és az adatok hasznosítása a megelőző­gyógyító tevékenységben. A főorvosnő beszélt eddigi tapasztalataikról és a módszereikről is. A III. kerületi szűrőállo­más 30-60 év közötti nőknek és férfiaknak — a megbetegedés „esélyeit" tekintve ez a lakosság legveszélyeztetettebb korcsoportja — küldött „meghívókat". Vegyünk egy példát. Kovács József megjelent a szűrőállomáson, s jelentke­zett az adatfelvételi ablaknál. Ha nem akart részt venni a kiegészítő vizsgálatokon, akkor csak a kötelező tüdőszűrésre kellett mennie, de — talán kevesen tudják — már ez is bővített vizsgálat, mert egyúttal megnézik a szívárnyé­kot is. Amennyiben vállalta a kibővített szű­rést, megmérték a testsúlyát (a túltápláltság utalhat betegségre is, s e téren sem dicsekedhe­tünk: hazánkban az átlagtestsúly 10-20 száza­lékkal haladja meg a kívánatost) és magassá­gát. Útja ezután a laboratóriumba vezetett, ahol tesztpapírral elvégezték a vizeletvizsgála­tot. Az előforduló kóros anyagokból (fehérje, vér, cukor, genny stb.) következtetni lehet a vese és a máj működésére, esetleg cukorbeteg­ségre is. (A Nemzetközi Diabetesz Társaság 1980-ban leszögezte, hogy a vizeletvizsgálat nem alkalmas a kezdődő cukorbetegség megál­lapítására, ezt csak terheléses vércukorvizsgá­lattal lehet teljes bizonyossággal kimutatni. Vérvétel nem szerepel a minimum-program­ban, így a terheléses vércukorvizsgálatot csak rendkívül indokolt esetben végzik el.) Miután a vizeletvizsgálat eredményét az asszisztens ráve­zette a kartonra, következett a vérnyomásmé­rés, mely felvilágosítással szolgál a keringési rendszer állapotáról. A szűrés minimum­programja mellkasröntgennel fejeződött be. Beszélnünk kell természetesen az ehhez kap­csolódó kiegészítő vizsgálatok mibenlétéről és jelentőségéről is. A vérnyomásmérés EKG- és oszcillográfiai vizsgálattal bővíthető. Része a vizsgálatnak a daganatszűrés. A minimum­program feladata, hogy tapintással felfedezze az esetleges göböket, csomókat a pajzsmirigy­ben és a női emlőben. Tapintással megállapít­ható — ez viszont már a bővített vizsgálat fo­lyamának része — a férfiakat fenyegető, na­gyon gyors lefolyású, szörnyű betegség (két-17

Next

/
Oldalképek
Tartalom