Budapest, 1986. (24. évfolyam)

12. szám december - PESTI TÜKÖR

pesti tükör Események, hírek, képek a főváros életéből Budapest téli ellátásáról A főváros téli ellátásában részt vevő vállalatok információi alapján úgy tűnik, hogy az árukínálat képes alkalmazkodni a várható igényekhez. Tőkehúsból és húskészítményekből megfelelő mennyiség áll rendelkezésre. Margarinból és étolajból kielégíthető a vásárlói kereslet, s állati zsiradékokból is jó kínálat ígérkezik. Tejből és tejtermékből — a tartós tej kivételével — elegendőt tudnak az üzletekbe szállítani. Az egyéb alapvető élelmiszerekből is bőven jut majd a háztartásokba. Az édesipari termékekből, a tavalyi évhez hasonlóan, jó lesz az ellátás. A tartósított ipari árukból — konzervek, mirelitkészítmények — is kielégíthetők az igények, ám a gyümölcs- és főzelékkonzervekből kora tavaszra már választékhiánnyal kell számolni. Burgonyából, hagymából, zöldség- és gyümölcsfélékből a téli ellátáshoz összesen 39 900 tonna áru raktározását tervezik. Ez a mennyiség 39 százalékkal több, mint amennyit az idei első félévben értékesítettek. Az év végi ünnepek kereskedelmi ellátására külön program szerint készül fel az élelmiszeripar és az élelmiszer-kereskedelem. A jelentős erőfeszítések eredményeként, az előző évinél jobbnak ígérkezik a tüzelőanyagellátás. A Budapesti Tüzép Vállalat a tüzelőfélék többségét a megrendeléstől számított két, az NDK-brikettet négy héten belül házhoz szállítja. A tűzifára nyolc hetet kell várni. Háztartási tüzelőolajból van elegendő, PB-gázból — tartós, kemény hideg esetén — átmeneti ellátási gondokra lehet számítani. Szilárd tüzelésű kályhákból, tűzhelyekből folyamatos, jó kínálatot ígér a kereskedelem; több hordozható cserépkályha kerül a boltokba. A ruházati kereskedelem kiegyensúlyozott áruellátást garantál, megfelelő mennyiség és választék várható az idén csecsemőruházati termékekből is. -r Műemlékfelújítási bemutató A Fővárosi 1. számú Építőipari Vállalat Őrmező leányvállalatának dolgozói a budai Várban bemutatták a régi épületek homlokzat-felújításának újfajta anyagát és módszerét az ingatlankezelő vállalatok szakembereinek. Az új anyag, a Tarrasan száraz vakolóhabarcs, melyet osztrák licenc szerint készítenek az Országos Érc- és Ásványbányák dunántúli üzemeiben. Nagy előnye, hogy porózus vakolatrétegén át a szokásosnál jobban levegőzik a fal, és kiszellőzik a talajból felszívódott nedvesség. Ez megakadályozza a felületet elcsúfító salétromos foltok kialakulását. A foltok egyébként nemcsak az esztétikai látvány miatt károsak, hanem azért is, mert előbb-utóbb a festék lepergését és a vakolat leválását okozzák. Elsősorban a műemlék és más régi épületek felújításánál hasznos az új vakolóanyag, mely hatszázalékos falnedvességhatárig nemcsak a homlokzaton, hanem a belső válaszfalakon is minden pótlólagos beavatkozás nélkül kiszárítja és a továbbiakban szárazon tartja, tartósan védi a falakat. Osztrák tapasztalatok szerint az ezzel a vakolattal felújított műemlék épületeknél 10-15 évig nincs szükség pótlólagos javításra. Az újfajta vakolóhabarcs kétszer annyiba kerül, mint a hagyományos, mégis gazdaságos, mert enélkül egy-két évenként tatarozni kellene a falakat. A budai Várnegyedben és a főváros más kerületeiben is sok régi épületnél lehet hasznosítani az új vakolatot. Az eddigi megrendelések szerint egyelőre 2000 négyzetméter falfelületet látnak el az új burkolattal, de felkészültek szélesebb körű hasznosítására is. A gyártók, szükség szerint, évente 5-10 ezer köbméter száraz vakolóhabarcsot készíthetnek majd a tatarozó építőknek. (M. T.) Fényképtörténeti tárlat a Munkásmozgalmi Múzeumban Fényképtörténeti kamarakiállítás látható a Munkásmozgalmi Múzeumban. A budavári intézmény értékes gyűjteményének ritkán látható darabjait és tárgyegyütteseit bemutató Hónap műtárgya című sorozat részeként került sor a megnyitásra. A múzeum mintegy 170 ezres fényképgyűjteményének legérdekesebb példányaiból válogatott. A fotótörténeti tárlatsorozat első kiállításaként olyan darabokat tártak a közönség elé, amelyek a fényképezés első fél évszázadát s a legkorábbi időszak technikai megoldásait reprezentálják. Az első fényképészeti eljárással, a fényezett ezüstlapra felvitt, sokszorosításra még nem alkalmas dagerrotipiából 1840-1860 között hazánkban is több ezer darab készült, a közgyűjteményekben azonban mégis igen kevés maradt fenn. Ezek nemcsak technikatörténetileg érdekesek, hanem azért is fontosak, mert megörökítették nemzeti történelmünk néhány kiemelkedő személyiségének arcvonásait az 1840-es és az azt követő esztendőkből. A dagerrotipiák többségének készítője ismeretlen, hiszen a kor fényképészei csak elvétve szignálták lemezeiket. Hiteles hazai darabokat például csak két pesti mester, Strelisky Lipót és Heller József műterméből, valamint Mezei Lajos nagyváradi festő és fényképész hagyatékából őriz a múzeum. A külföldi képek közül a tárlaton is látható Thomas Faris Kossuth Lajost ábrázoló dagerrotipiája, amely a politikus amerikai útja során, 1852-ben készült. Áz 1870-es évek újdonsága, a századvég divatja volt az úgynevezett fotókerámia, a porcelánra vagy kőedényre ráégetett fénykép. Az étkészletekre, vázákra és üvegpoharakra felvitt arcképeket hamarosan követték különböző események és épületek ábrázolásai is. A kiállításon bemutatnak néhány pergamenképet is. A finom bőrre és pergamenre felvett arcképeket általában kerek fémlapra erősítették, s falra akasztva gyakran díszítették velük a polgári otthonokat. A század végén, ma még nem teljesen tisztázott eljárással készült pergamenképek azért is értékesek, mert egyedi darabok, és rendkívül ritka emlékek. (-•er) Ringlispíl Akár Budapest szerelmese címet is viselhetne Kováts Krisztina nemrégiben megjelent nagylemeze, a Ringlispíl. A Rock Színház fiatal művésznője, egykori Evitája ezúttal a fővárosról, közelmúltjáról és jelenéről, hétköznapjairól, valamint különös figuráiról énekel, egyszer édesbúsan, lágyan, nosztalgiát ébresztve, másszor vidáman, évődve vagy éppen nyelvet öltve mindarra, ami groteszk és idegen a nagyváros mai emberétől. Modern ifjú kobzosok munkája a Ringlispíl: a szövegíró Fábri Péter, a zeneszerző Gallai Péter. A Ringlispíl Budapest jelenkori történelme — dalban elbeszélve. Egy szelet valóság, pillanatfelvétel — sajátos optikából. Szinte valamennyi dal a főváros egy-egy nevezetesebb, ismertebb szegletéről, utcájáról, épületéről szól. Kinek ne fűződne élménye például a Vidámparkhoz, a néhány évvel ezelőtt leégett Elvarázsolt kastélyhoz, amelynek pusztulásával nemcsak a megénekelt csodák mentek füstbe, hanem gyermekkorunk egy darabja is elszállt a csodapalota pernyéivel. „Az a kastély most már úgy hiányzik!" — énekli Kováts Kriszta. A minap olvasott hír, mintha csak erre felelne: az Elvarázsolt kastélyt újra felépítik... Fél évszázados groteszk korrajz A Thököly úton című dal. Más hangulatot idéz az Esténként más a körút andalító, lágy zenéjével, lebegően szép verssoraival. így csak az tud írni és énekelni a körútról, aki mindennap s mindig otthon van a fővárosnak ezen a legzsúfoltabb pontján. A szerzőpáros talán legsikerültebb alkotásai emberekről szólnak, Budapest két különleges figurájáról, akiket szinte minden itt lakó ismer: Füttyös Gyuriról és Szent Péterről. Füttyös Gyuriról az a hír járja, hogy mérnök volt, és légnyomást kapott 45-ben vagy 56-ban. Rendületlenül fütyölve járta a pesti utcákat, a Nyugatitól a Keletiig, ütötte a falat, és napilapokkal csapkodta a hölgyek fenekét... Már nincs közöttünk, halálával talán egy kicsit a város jobbik lelke is megsérült. A főváros másik legendahőse, az aluljárók fehér szakállú Szent Pétere, a csavargó külsejű hittérítő, aki lakás híján ott ágyaz meg magának, ahol épp az este éri. Füttyös Gyuri és Szent Péter hozzánőttek a városhoz, az emberek mindennapjaihoz — egy vissza nem kívánt kor letűnt cégéreiként. Vajon milyen legendák születnek és kikről majd tíz-húsz év múlva? GYARMATI SZABÓ ÉVA 2