Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Nemeskürty István: Az utolsó tíz év

méretű paloták aranyozott bronzelemből való fedél alatt lennének. Az utca másik, a Duna felőli szakaszán négy ablakrésznyi lenne a magasságuk. A hegy felől gyantával bekent piros cseréptetők alatt is egyméretű paloták lennének Buda várától egészen a szombati piac helyéig. Gritti úr fejleszteni akarta a várost kereskedelemmel, úgy, hogy nem lett volna párja Budának." így érkezett el az 1532-es különös esztendő, amikor a török hadsereg Bécs ellen indult, és lándzsatengere körülfolyta Kőszeg városának kastély erődjét. Furcsa nyár, furcsa helyzet: a magyar János király a Habsburg Ferdinánd kezén lévő Esztergomot ostromolja török segítséggel, ugyanakkor, amikor a Jánossal szövetséges török meg az akkor éppen osztrák zálogtulajdonban lévő Kőszeget vívja... Voltaképpen mindkét várost a törvényes ma-Szapolyai János gyar központi államigazgatás birtokába óhajtották visszatéríteni — de kikkel, hogyan és milyen áron?!... Perényi Péter, Sárospatak várának ura s építtetője, koronaőr is felteszi magának ezt a kérdést, és úgy dönt többedmagával: nem kell a hazának se János, se Ferdinánd, majd ő kézbe veszi a haza sorsának intézését. Tárgyalni indul a törökkel. A könnyelmű kaland végeredménye: hétszáz lovasát levágják, őt magát foglyul ejtik, s csak azon az áron szabadul, hogy kisfiát: Ferencet túszul adja a szultán kezébe. Soha többé nem sikerül a fiút visszaváltania. A törökké tett gyermek kalandos élete külön regény. Ezen a nyáron tehát, Kőszeg és Esztergom ostromának nyarán, Gritti kormányzó parádés bevonulást tart Budára. A bámuló budaiak számára kétségtelenül ez az év nagy eseménye — Kőszeg messze van. Kilencvennyolc teve, harminc öszvér, négy kocsi hozta Gritti málháját; a tevéket, öszvéreket, kocsikat szolgasereg és hárem követte. Aztán a kísérő katonaság. Testőrök. Mintha egy huszadik századi szabadtéri színpadi előadás elevenedne meg. Gritti harangzúgás, ágyúdörgés, a tömeg közé szórt pénz csengése közepette vonult be Buda várába. A látványos eseményt egy alig néhányak által észlelt, baljós intézkedés követte: a Fugger-bankház, Európa legnagyobb ilyen intézménye, megszüntette budai fiókját. A német banktisztviselők becsukták a boltot, fatáblákkal szögezték be az ablakokat, és csendben távoztak. Ők tudták, miért. A Fuggerek feladták Budát és vele Magyarországot. Pedig János király mintha diplomáciai sikereket érne el. 1534 decemberében megérkezik Budára a pápai udvar állandó követe, ezzel a pápa — Habsburg Ferdinánd és Károly császár erélyes tiltakozása ellenére — elismeri Jánost Magyarország törvényes uralkodójának. Talán ezzel magyarázható, hogy Dévai Bíró Mátyást, a reformáció eszméinek hirdetőjét fogságra vetik, az udvar gazdasági ügyeinek eszes-leleményes intézője, György pálosrendi szerzetes viszont egyre hatékonyabban szólhat bele a kormányzás ügyeibe. Váradi püspökké szentelik, és az 1536-tól kezdve János szolgálatába szegődő Török Bálint főrenddel (és János régi, meghitt barátjával: Petrovics Péter temesi gróffal) afféle triumvirá-Habsburg Ferdinánd tusként irányítják az ország ügyeit. (Grittitől megszabadult az ország: felháborodott erdélyiek felkoncolták.) Nem is sikertelenül dolgozik a „triumvirátus" s veiül negyedikként egy nagyszerű diplomata, erkölcsös életű szerzetes, jeles tudós és makulátlan hazafi: Frangepán Ferenc. Ők, valamint Brodarics István, Werbőczi István és Perényi Péter kialkudtak egy békemegállapodást János és Ferdinánd között (1538. II. 24. Várad.) Eszerint mindegyik király azt a területet birtokolja, amelyet a békekötés pillanatában ellenőrzött; a közbiztonság érdekében közösen lépnek fel; katonai szövetségre lépnek a török szultán ellen; János halála után Ferdinánd örökli a magyar királyi trónt, ha pedig netán megnősülne, és fia születnék: az vegye Ferdinánd leányát feleségül. Ez a békekötés János uralkodásának fénypontja. A törökellenes katonai szövetség kivételével — ez, érthető okokból, szigorúan titkosnak szánt záradék maradt — Budán is kihirdették a békeszerződést. Szegény János királyról mindmáig annyi rosszat mondanak, hogy nem árt idemásolni a békeszerződés alkalmából mondott beszédének néhány részletét: „Szulejmán ellenséges szándékkal közeledik, hazánkat és minket végromlással fenyeget; megirigyelte békességünket és egyesülésünket, melyet hogy nektek megszerezzek, tartós és nehéz fáradalmakat kellett elviselnem, veszélyekkel dacolnom, ellenségeim gyűlöletét, támadásait, rágalmait és bán-55