Budapest, 1986. (24. évfolyam)

10. szám október - TÉKA

ZOLNAY LÁSZLÓ A budai Vár A művelődéstörténet kutatói keserűen vették tudomásul 1974 februárjáig, hogy a török uralom előtti kor magyar szobrászatának alig van emléke hazánkban. Rá vagyunk kényszerülve arra, hogy a szomszédos országok míves szobraiból alkossunk képet magunknak az 1300-as, 1400-as évek magyar szobrászatárói. 1974. fjpbruár 16-án azonban a budavári palota területén Zolnay László régész ásatás közben középkori szobortöredékekre bukkant. A kisebb-nagyobb méretű, magas művészi színvonalon kifaragott ábrázolások — királyok, szentek, apostolok, előkelő hölgyek és urak — a magyar művészet történetének ama korszakában keletkeztek (1370—1420), amelynek emlékeit addig elveszettnek hitte a kutatás. A művészettörténeti stíluskritikát nem állították nehéz feladat elé a különböző állapotban feltárt leletek. A velük talált pénzérmék — a kutatók véleménye szerint — legkésőbb az 1440-es évekből származnak. A budai várpalota hajdani északi előudvarának feltárása során napvilágra került leletek értékei túlmutatnak az országhatáron, hiszen keletkezésük idején az európai művészet leghaladóbb vonalába tartoztak. Most, miután lapuk szeptemberi számában véget ért sorozatunkkal mi is visszavívtuk Budát a török iga alól, jólesik elidőzni e „hatalmas szabadtéri múzeum"-nak az oszmán uralom előtti és utáni értékein, nevezetességein. Örömmel és tanulsággal teli élvezettel búvárkodja végig az olvasó Zolnay — öt év után — második kiadásban megjelent kitűnő útikalauzát, melynek minden fejezete, azaz minden budavári térről és utcáról írt mondandója komoly szellemi izgalmat nyújt. „Buda az volt a magyaroknak, ami a franciáknak Párizs, az angoloknak London, a cseheknek Prága." A tudós szerző vékonyka könyvének bevezetőjéből idézett mondaton eltűnődhet a mai kor olvasója, eljátszadozhat gondolatban múlt és jelen viszonyán. Mert, ugye, Párizs a franciáknak ma is élő Párizs, és hadd ne soroljam tovább. Nekünk Buda kőből faragott, téglákból rakott történelmi olvasókönyv. Ebben az olvasókönyvben azokat a lapokat olvastam a legnagyobb áhítattal, amelyek — hadd legyek most tudományosan precíz — a mindennapi élet struktúráiról szólnak, az anyagi kultúra és a gazdaság sokszálú, olykor rejtett összefüggéseiről. Küldetést vállalna és igényt elégítene ki a kiadó, ha újból megjelentetné Zolnay jó tíz évvel ezelőtti, a fenti tárgyban írott, nagy szakmai és közönségsikert aratott „Ünnep és hétköznap a középkori Budán" című könyvét. Talán még idegen nyelvre való lefordítása is megérné, láthatná ország-világ Fernand Braudel nálunk is sikeres munkája („Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus a XV—XVIII. században") után, hogyan volt mindez Budán a középkorban. „A budai Vár" újbóli megjelentetésével a kiadó visszaállította a zsebkönyvek minőségében megrendülni kezdődő hitünket. (Gondolat Kiadó, Zsebkönyvek) STENCZER FERENC Folyóiratszemle ZAHUMENSZKY JÓZSEF: AZ UTASOK SZOLGÁLATÁBAN. A BKV HELYZETE, FEJLESZTÉSI CÉLJAI. (Budapesti Fórum 1986. 3. sz. 68-73.1.) „A személyszállításban továbbra is kapjon elsőséget a tömegközlekedés, folytatódjék a budapesti metró építése." — mondta ki az MSZMP XIII. kongresszusának határozata, magába sűrítve a városi közlekedéspolitika múltbeli és következő éveinek leglényegesebb tartalmát. A főváros tömegközlekedésének helyzete a VI. ötéves tervidőszakban. A hálózat és hálózatfejlesztés. Az utazási igények stabilizálódása. Forgalomszervezési intézkedések: új járatok, hatékonyabb forgalomirányítás, kötött menetrendek, a karbantartó bázisok fejlesztése, a Sikló helyreállítása, a vállalati belső munka fejlesztése. A VI. ötéves tervben bár kiemelt fejlesztésre nem kerül sor, alapvető célkitűzés az elért színvonal megtartása és ahol lehetséges, továbbfejlesztése. A főbb célkitűzések, a vállalati „stratégia" néhány jellemzője. BALOGH VILMOS—SOSTARICS GYÖRGY: ÚJJÁÉPÜLT A BUDAVÁRI SIKLÓ. (Élet és Tudomány 1986. 21. sz. 653-655. I.) A sok tekintetben a régit idéző, közel 120 éves sikló újjáépítése, érdekes, kevéssé ismert műszaki berendezései, szerkezeti megoldásai. A pálya, a jármű, az áramellátás, a régi és új biztonsági és fékberendezések. ENYEDY LÁSZLÓ: MI TÖRTÉNIK A FERIHEGYI GYORSFORGALMI ÚTTAL? (Élet és Tudomány 1986. 24. sz. 747-748. I.) A negyvenes évek elején épült, akkor nagyon korszerűnek számító, első autópálya jellegű út a többszörösére növekedett forgalom és terhelés következtében ugyancsak megrongálódott. A felújítás fázisai, érdekes műszaki megoldásai. ENYEDY LÁSZLÓ: ISMÉT TELJES ÉRTÉKŰ A SZABADSÁG HÍD. (Élet és Tudomány 1986. 26. sz. 803-805. I.) A kilencvenéves híd rövid története, a közelmúltban törést és korróziós károkat szenvedett vasszerkezetének és gyalogjáróinak felújítása, a hídszerkezet „mechanikai működése", a hídvizsgálat. GALLA GYÖRGY: CINKOT AI NAGYICCE. (Vendéglátás 1986. 4. sz. 19-201.) „A XV. században már állt az a beszálló csárda, amely Cinkota határán a Pest-Kerepes-Hatvani országút mentén Cinkotai Nagyicce néven ismert" — olvasható ,, A XVI. kerület történetében." (Minerva, 1971.) Mekkora az icce, mekkora a nagyicce? A helyhez fűződő szájhagyományok, Mátyás király és a cinkotai kántor esete. A csárda XVIII. századig visszanyúló története, nevezetes vendégei (megfordult itt Petőfi, Madarász József és képviselőtársai, a 48-as Ellenzéki Párt vezérei s mások), tulajdonosai, jelene. SAJÓ JÁNOS:A CITY-GRILL ÜZLETEK MŰKÖDÉSÉNEK TAPASZTALATAI. (Kereskedelmi Szemle 1986. 6. sz. 35-39. I.) A megváltozott nagyvárosi életforma hívta létre a már hálózattá fejlődött vendéglátó üzlettípust, a City Grillt. Első kísérleti üzlete 1984. január 1-én nyílt meg a Jászai Mari téren. Á szerző ismerteti az elsősorban nagy forgalmú városrészekben tömeges és gyorsétkeztetésre alkalmas új üzlettípus szervezésének bonyolult folyamatát, a City-Grillek jellemzőit, forgalmát, hatékonyságuk, eredményességük, telepítésük vizsgálatának tanulságait, az üzletlánc továbbfejlesztését. JÁKY LÁSZLÓ: FŐVÁROSI ISKOLAÉPÍTÉSI PROGRAM, 1909—1912. (Budapesti Nevelő 1986. 2. 3-11. I.) E program két szempontból is jelentős: egyrészt ekkor épültek hazánkban nagyobb számban korszerű egészségügyi és pedagógiai elvek alapján iskolák, másrészt ezek ma is jól funkcionálnak, és ezért sok tekintetben ma is mintát jelentenek iskolaépítészetünk számára. A szerző jellemzi a főváros iskolaügyét és iskolaépületeit a század elején, leírja a program önmagában is figyelemre méltó szervezését, összefoglalja a korszerű iskolaépületek kritériumait a telekkiválasztástól a tantermekig, a fűtés-világítás-szellőzés megoldásától az udvarokig és tornatermekig. E program keretében épült többek között a Vas utcai felsőkereskedelmi iskola, a Városmajor utcai, a Szemlőhegy utcai, a Fehérvári úti elemi iskola és mások. A tervezők között nem kisebb nevekkel találkozhatunk, mint Kós Károly, Györgyi Dénes, Lajta Béla. A program további értékelése újabb érdekes adatokkal szolgál a század első évtizedének iskolai helyzetéről. KISS JENŐ: HAGYOMÁNYOS ÉS ÚJ SZELLEMI SZOLGÁLTATÁSOK. FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR. (Társadalmi Szemle 1986. 5. sz. 80-84. I.) A könyvtár és hálózata tudományos és közművelődési feladatai, hagyományai, tevékenysége, olvasórétegei, szolgáltatásai. Új feladatok, szolgáltatások a hangzó- és vizuális anyagok megjelenése és terjedése kapcsán: zenei részlegek, artotéka szervezése. Új formák, kísérletek a belső megújulás jegyében: az állományt nem hagyományos rendben, hanem az olvasói érdeklődési kategóriák szerinti csoportosításban „kínáló" ún. családi könyvtárak szervezése: törekvés a közhasznú információszerzés budapesti bázisának kialakítására, kísérlet a könyvtárnak közösségi házként való működtetésére. BERECZKY LORÁND: SZÜKSÉG VAN-E MÚZEUMRA? MAGYAR NEMZETI GALÉRIA. (Társadalmi Szemle 1986. 5. sz. 75-79. I.) A múzeumok fejlődésének és mai feladatértelmezésük általános kérdéseinek taglalása után a közgyűjtemények családjában még fiatal, alig 30 esztendős Magyar Nemzeti Galéria működésének néhány aktuális kérdésével ismerkedhetünk meg. A gyűjtemény profilja a volt Kúria épületéből a Várba felköltözéssel egy évtizede alakult ki. A kilencszáz év művelődéstörténeti emlékeit őrző közgyűjtemény mai működési feltételeinek, korszerűsítési programjának, tudományos, feltáró és kiállítási munkájának, közművelődési tevékenységének, közéleti szerepének időszerű kérdései. RÓZSA GYULA: JELENÜNK SZOLGÁLATÁBAN. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM. (Társadalmi Szemle 1986. 6. sz. 71-75.1.) Az egyetlen magyar iparművészeti múzeumnak a gyűjtemény jellegéből, anyagából, komplexitásából eredő sajátos helyzete, feladatai, az általánostól eltérő múzeumi céljai és eszközei, minden műveltségi és társadalmi réteghez szóló tevékenysége. CSOMOR TIBOR 47