Budapest, 1986. (24. évfolyam)

10. szám október - Stenczer Ferenc: A Köztársaság tér

„1944. augusztus vége felé a Kommunista Párt elérkezettnek látta az időt a fegyveres tevékenység megindítására... A KP és az ifjúsági mozgalom kádereiből Fehér Lajos — akkori illegális nevén Kovács Gyula — kezdte meg a kis létszámú — 3-6 fős —, könnyen és gyorsan mozgó, nagyvárosi partizánharcra alkalmas csoportok, az ún. akciógárdák szervezését. A Marót, Szir és Laci fedőnevet viselő csoportokban húsz ifjúmunkás, értelmiségi és egyetemi hallgató küzdött..." A Marót-csoport három tagja október 6-án felrobbantotta a magyar fasizmus szálláscsinálója, Gömbös Gyula szobrát. A Szir-csoport támadást intézett a Rákóczi úti Metropol Szállóban levő német 1945. január 16-án a tér 27-es számú házában (korábban Volksbund-ház) megkezdte legális működését a Magyar Kommunista Párt. A központi vezetőség aznapi ülésén részt vettek a debreceni KV képviselői is. 1945. május 25-én azt jelentette olvasóinak a Magyar Nemzet, hogy „a főváros előbb renováltatja, majd júniusban saját kezelésében meg is nyitja a Városi Színházat. Egy évvel később a Képes Figyelő már újabb tervekről tudósít: »Színház lesz — de mozi is marad a Városi Színház« — hirdeti a cikk címe, arra utalva, Biztonsági Rendőrség szálláshelye ellen. „A Szir-csoport újabb akciójára december 2-án került sor. A nyilasok a Magyar Művelődés Házában — ma Erkel Színház — december 3-án délelőttre naggyűlést hirdettek, amely erejüket, hatalomra jutásukat lett volna hivatva demonstrálni. Szirék másodikán este fél tízkor egy nagy erejű robbantással tönkretették a bejárati rész valamennyi ajtaját. A gyűlést másnap mégis megtartották. A helyszínen megjelent a Marót-csoport is. A színház különböző pontjain az általuk elhelyezett robbanótöltetek sorban explodáltak, s általános rémületet keltve lehetetlenné tették a gyűlés folytatását. Szálasiék ezt követően már nem is mertek Budapesten nagyobb nyilvános rendezvényt tartani." fFegyverrel a hazáért) hogy korábban — a rentabilitás érdekében — gyakran tartottak itt mozielőadásokat is. Noha a Városi Színház akusztikája változatlanul rossz volt, a Vigadó megsemmisülése miatt csak itt lehetett nagyobb szabású koncerteket adni. így került itt sor az első jelentős szovjet vendégművész, Emil Gilelsz zongoraestjére a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság rendezésében. Egy évvel később Otto Klemperer vezényelte a Városi Színházban Händel, Mozart és Beethoven műveit. 1949 februárjában a Szovjet Hadsereg ének- és táncegyüttese mutatkozott itt be." „1951 őszén az Operaház tulajdonába került az akkor már Erkelről elnevezett színház. Felújítása és átépítése 1959 nyarától 1961 őszéig tartott. 1961. szeptember 18-án itt nyitották meg a Budapesti Művészeti Heteket, melyen Ernest Ansermet Bartók és Liszt zenéjét vezényelte." (Gábor István idézett műve) * „A fegyveres ellenforradalom csúcspontja a Budapesti Pártbizottság ostroma és elfoglalása volt. A pártközpontban, a parlamentben uralkodó káosszal szemben a Budapesti Pártbizottságon viszonylag nyugalom volt, alighanem nagymértékben Mező Imrének köszönhetően..." „A Budapesti Pártbizottság — a mártírhalált halt Mező Imre irányításával — október 28-a után megpróbálta a kommunistákat és a rendszerhez hű munkásokat felfegyverezni. Létrehoztak egy katonai bizottságot, amely a Budapesti Pártbizottságon fegyveres munkásalakulatokat akart szervezni. Felvették a kapcsolatot nagyobb gyárak legális vagy illegális pártszervezeteivel, illetve a kerületi pártbizottságok munkatársaival, fegyvert is próbáltak szerezni. Ez az akció azonban már elkésett." (Molnár János: Ellenforradalom Magyarországon 1956-ban) „Mező nem mindennapi ember volt. Tízgyerekes parasztcsaládból származott, olyan nyomorban éltek, hogy csak felnőtt korában tanult meg írni-olvasni. Munkát nem talált, kivándorolt Belgiumba, ott lett kommunista. A spanyol polgárháború tisztje, a németek ellen toborzott francia tengerentúli fegyveres erők katonája, a párizsi felkelés egyik előkészítője. A felszabadulás után a Budapesti Pártbizottság titkára, majd 1954-től újból a pártbizottság titkára. Kádár, akivel kölcsönösen nagyra becsülték egymást, október 29-én meglátogatta őt a Köztársaság téri székházban, ahova őt is annyi emlék fűzte. — Nem tudtam neki mit tanácsolni — mondja Kádár —, mint azt, hogy ne törődjék azzal, névlegesen ki az első titkár, vegye át a pártbizottság vezetését. Nagyon keserű az arca; szerette Mezőt. Másnap különböző fegyveres csoportok összehangolt támadást intéztek a pártház ellen, melyet mintegy 50 karhatalmista védett, jórészt csak puskával felfegyverkezve. A védők hiába kértek segítséget a Honvédelmi Minisztériumtól, a Belügyminisztériumtól, magától Nagy Imrétől, nem kaptak. Délutánra a pártház elesett. Mező Imrét, aki két társával együtt fehér zászlóval a kezében lépett ki a kapun, egy géppisztolysorozat lekaszálta. Utána az irtózat következett..." fGyurkó László: Arcképvázlat történelmi háttérrel) A Magyar Szocialista Munkáspárt 1957. október 30-án a pártház megrohanásának évfordulóján nagygyűlést rendezett a Köztársaság téren. A Népszabadság munkatársa másnap így számolt be róla a lap olvasóinak: „Aki ma idejött a térre, nemcsak emlékezni jött. Hanem tanúnak. Olyan tanúnak, akit nem küldött senki. Csak saját lelkiismerete és saját becsülete. Nem arról 31