Budapest, 1986. (24. évfolyam)

8. szám augusztus - Szále László: Az akciócsoport

BUDAPEST ÉJJEL ahová a vevők, érdeklődők sok készpénzzel érkeznek. Akire rászállnak, kifosztják, s az illető mehet kocsi — és pénz — nélkül haza. — Milyen módszerekkel dolgoznak? — Főleg az itt a piros, hol a piros dívik. Általában hárman járnak együtt, az egyik rakosgatja a skatulyákat, a másik odamegy mint fogadó, föltesz, mondjuk, ezer forintot, és nyer. Aztán jön a harmadik, ő is fogad és nyer. Ezt látva mások is szerencsét próbálnak, hiszen itt könnyen lehet nyerni. Az első balek még nyer is egyszer, aztán megkezdődik a szemfényvesztés, és aki beugrott, annak kíméletlenül elszedik a pénzét. Rendkívüli módon vigyáznak, hogy az erőszaknak még az árnyékát is elkerüljék. Nagyon nehéz megfékezni és visszaszorítani őket, mert a tiltott szerencsejáték egyszerű szabálysértésnek minősül, s a bírságot a mellényzsebükből könnyedén kifizetik. — Rendőri szemmel milyennek látja az éjszakai Budapestet? — Az utóbbi években nagymértékben megszaporodtak az éjszakai szórakozóhelyek. Több közülük non stop működik, azaz éjjel-nappal nyitva tart. Egyértelműen meglátszik Budapest éjszakai életén, hogy kialakulóban van egy nagy jövedelmű réteg, amelyet rendszeres éjszakázás sem dönt anyagi csődbe. Ez általános tendencia. Ezen belül is megfigyelhetők különféle ingadozások. Mostanában például észrevehetőleg gyérül a szórakozóhelyek látogatottsága. Talán nem merészség ezt összefüggésbe hozni az ország gazdasági helyzetével. Tegnap éjjel egy bárban összesen négy vendég árválkodott. Pedig a szórakozóhelyek mindent megpróbálnak, hogy becsalogassák a közönséget. Most éppen a show, a revü a divat. Ez többnyire azt jelenti, hogy egy-két félmeztelen lány vonaglik egy tenyérni színpadon. De már ez is lefutóban van. Úgy látszik, nem vált be. — Korábban mi volt a divat? — Az elmúlt két-három év a videó jegyében telt el. Szinte mindenütt videóztak. Rengeteg kazettát kellett lefoglalnunk. Gátlástalanul vetítettek mindenfélét: a pornótól a horrorig. De ennek már vége. A videóláz amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt. — Mit tekint az éjszaka első számú közellenségének? — Egyértelműen az alkoholt. Az éjszakai bűnesetek nagy hányada valamiképpen összefügg vele. A leggyakoribb a rablás, amit szinte mindig ittas ember sérelmére követnek el. A fizetésnapok koreográfiája szinte előre leírható. Ilyenkor jócskán megnő az ittas emberek száma. Ebben az állapotban eltűnik belőlük a körültekintés, az óvatosság, többnyire barátságosak, gyanútlanok, hencegnek, mutogatják a pénzüket, idegeneket hívnak meg az asztalukhoz — szinte kihívják maguk ellen a sorsot. „Elkísérünk, haver" — mondják nekik az újdonsült „barátok", aztán egy alkalmas helyen leütik, és kirabolják. Pedig az ilyen bűnesetek nagyon könnyen megelőzhetők volnának. Borzasztóan egyszerű a recept: mértékletesség az ivásban. Éjszaka gyakoribb az ittas vezetés is. Fantasztikus esetekkel találkozik olykor az ember. Nézze meg ezt a videofelvételt. A kocsiban ülő férfi alig tud beszélni. Több üveg bort ivott meg, úgy akart kocsiba ülni. De ez még semmi. A véralkohol-vizsgálat után visszaszökött az autójához, el akart menekülni a járőrkocsi elől. Isteni szerencse, hogy az ámokfutása során nem történt baleset. — Azt mondta, nyolc-tízezerre tehető azon lumpen elemek száma, akikből a bűnelkövetők nagy valószínűség szerint kikerülnek. Sok ez vagy kevés egy két és fél milliós fővárosban? — A világ nagyvárosait ismerve ez nem nagy szám, de a mi társadalmunkban még ez is elfogadhatatlanul sok. Van közöttük egy sajátos embercsoport. Teljesen leépült, szinte magatehetetlen emberekről van szó, akik borzasztó körülmények között élnek. Nem is élet ez, inkább tengődés, vegetálás. Lebontásra ítélt épületekben, a távfűtőhálózat csatornáiban, lakótelepi házak liftjeinek a tizedik emelet fölötti fülkéiben, ócska bódékban húzzák meg magukat, kéregetésből tartják fenn magukat. Valamiféle társadalmi gondoskodásra feltétlenül szükség volna. Talán egy szociális otthon segítene, bár ahogy ismerem őket, onnan is elszökdösnének vissza az utcára, a csatornába. — Gondolom, a leépülés fő oka nálunk is az alkohol. — Alig van a munkánknak olyan területe, ahol a túlzott italozás ne játszana kulcsszerepet. Vannak intézkedések az alkoholfogyasztás visszaszorítására, de komoly áttörést még nem sikerült elérni. Olyan volna az is, hogy reggel kilenc óra előtt nem szabad szeszes italt árusítani még üzletben sem. De hiába tiltják az állami boltoknak, ha mellettük a maszek minden további nélkül árusítja. — Említette, hogy non stop szórakozóhelyek is nyíltak. Egy ilyen működési engedélyt hogyan lehet összeegyeztetni a kilencórás rendelettel? — Ez valóban nem igazán rendezett probléma, de a rendezés nem a rendőrség, hanem a tanács hatáskörébe tartozik. — Azt szokták mondani, sok rendőr van az utcán, de éppen akkor nincsenek sehol, amikor szükség volna rájuk. Hogyan lehet ilyen hatalmas város éjszakai közbiztonságát őrizni? — Az iménti megállapítást igazságtalan általánosításnak tartom. A valóság épp ennek a fordítottja. Az akcióalosztály kevés, de válogatott szakemberből áll, és nagyon gyorsan képes a helyszínen teremni. De a fő törekvésünk a megelőzés. — Honnan lehet azt tudni, hogy mikor és hot történik valami? — Tapasztalatból és információk alapján. Ha a csoport valamelyik szórakozóhelyet meglátogatja, sosem véletlenül vagy találomra teszi. Napra, sőt órára kész információink vannak a körözött személyekről. Állandóan érkeznek a telexek az ország minden részéből. Indulás előtt egyeztetjük az adatokat, fényképeket, az eltűntek listáját stb. Tudjuk, hogy a körözötteket a pályaudvarokon kell keresni, a REF-esek többnyire a kocsmákban „bújnak el", ahova nekik tilos volna bemenniük. — Kitől kapják az információkat? — Érkezhet szolgálati úton, kaphatjuk társszervektől, fölhívhatnak vendéglátósok, jöhet hír a lakosságtól s nem utolsósorban az önkéntes rendőri hálózat tagjaitól, akik sokszor éjszakákon át velünk vannak és dolgoznak, pedig reggel munkába kell állniuk a saját munkahelyükön. — Mit szólnak a tisztességes emberek az ilyen ellenőrzésekhez? — Elsősorban azok kérik ki maguknak a „zaklatást", akiknek van valami a füle mögött. A tisztességes emberek örülnek a föllépésünknek, sokszor megtapsolják az intézkedéseinket. Ha a csoport valahol megjelenik — önvédelmi sportokban jártas kemény legény valamennyi —, ott a bűnözők a legritkább esetben követnek el olyan meggondolatlanságot, hogy ellenálljanak vagy vitatkozzanak. — Nem volna teljes az éjszakai körkép, ha nem ejtenénk szót az ilyenkor serénykedő lányokról. — Számunkra a prostitúció — az egészségügyi veszélyeken kívül — azért figyelemre érdemes terület, mert többféle súlyosabb cselekmény kapcsolódik hozzá, elsősorban a rablás és a delikvens kifosztása. Ezenkívül ilyen társaságokban előszeretettel tanyáznak körözött bűnözők. — Kérem, mondjon végül néhány összefoglaló adatot az akció munkájáról, eredményeiről? — 1985-ben tetten értünk 193 bűnelkövetőt. Negyven rablót, negyven betörőt és több mint száz tolvajt. 638 fő ellen tettünk büntetőfeljelentést. Elfogatóparancs alapján elfogtunk 562 körözött személyt. Eltűntként körözöttek közül előállítottunk 290 főt; gyereket, ellenőrzés alatt álló személyt stb. Ahogy nálunk mondják; intézkedés alá vontunk összesen 20 000 főt. 5500 fővel szemben 8500 esetben tettünk szabálysértési följelentést. — Ez azt jelenti, hogy egy ember több szabálysértést is elkövethetett? Mondana rá egy kézzelfogható példát? — Sok kisiparos és kiskereskedő adott hamis igazolást különféle lumpen figuráknak, amivel kivonhatják magukat a közveszélyes munkakerülés vádja alól. Mi, ha ilyet találunk, átadjuk a SZOT társadalombiztosítási igazgatóságnak. A SZOT 106 személy ellen járt el, és másfél millió forint bírságot szabott ki munkavállalási bejelentés elmulasztása miatt. — Az önök csoportja tehát a budapestiek éjszakai nyugodalmának őre... — És rajtunk kívül még nagyon sokan. Dolgozik a közlekedésrendészet, dolgoznak a közbiztonsági parancsnokság járőrei, és ügyel a huszonkét, kerületi rendőrkapitányság is. Sok mindent kell tennie a rendőrségnek ahhoz, hogy nyugodt éjszakájuk, álmuk legyen a budapestieknek. SZÁLÉ LÁSZLÓ 14