Budapest, 1986. (24. évfolyam)

8. szám augusztus - PESTI TÜKÖR

Új" pest-budai cégérek TETTAMANTI BÉLA rajza Hol legyünk óvatosak Természetesen mindenütt. Vásárláskor az áruházban, a munkagép mellett a műhelyben, az irodában, ha a főnökünkről nyilatkozunk, otthon a gáztűzhelynél, a széken, melyre fölálltunk, hogy becsavarjunk egy villanykörtét... de főleg az utcán, a közlekedésben. A FŐVINFORM statisztikát állított össze arról, hol történt a legtöbb közúti baleset Budapesten az elmúlt évben. íme, a balesetveszélyes csomópontok és a balesetek száma: a Feszabadulás téren nyolc baleset történt, kilenc sérüléssel, a Dimitrov térnél tíz baleset ugyanannyi áldozattal, közülük ketten meghaltak, a Kosztolányi Dezső téren nyolc baleset történt, tízen megsérültek, ketten meghaltak. A XIII. kerületben a Hajdú utca és a Fáy utca kereszteződésében főleg a járművezetők figyelmetlensége miatt — nem adták meg az elsőbbséget — hét baleset volt tíz sérülttel. Érdekes, hogy a járműforgalom elől pesti tükör elzárt Margitszigeten is történt kilenc baleset nyolc sérüléssel. A Frangepán utcában a Vágó Béla utcánál nyolc baleset történt, tizenegyen megsérültek, egy személy életét vesztette. A Kerepesi út — Hungária körút kereszteződésében kilenc balesetet okoztak a gyalogosok — tilos jelzésen, illetve tiltott helyen haladtak át —, tizenegyen sérültek meg. Az M3-as autópálya fővárosi szakaszán tíz baleset volt, ennek következtében két személy meghalt, tizenhat megsérült. Feltűnő, hogy igen sok baleset történt a tereken szabálytalanul átszaladó gyalogosok körében. Hiába a lámpa, a korlát, áttöri a szabályt a türelmetlenség, a hamis biztonságérzet. Ez készteti hajmeresztő bakugrásokra a fiatalokat, de főleg a járni is alig tudó öregeket — ők a legtürelmetlenebbek — a Szent István körút elején és a Nyugati pályaudvarnál is. Tegyük hozzá, a tervezéskor, amikor az aluljáró meredek lépcsőit kialakították, nem gondoltak sem az idősekre, sem a mozgássérültekre, sem a kisgyermekes édesanyákra. Érdekes, hogy a nyilvánvalóan veszélyes helyeken, például a Clark Ádám téren vagy a Forum Hotel előtti többszöri, zűrzavaros kereszteződésben kevesebb a baleset. Úgy látszik, ott gyalogos és gépjárművezető egyaránt jobban ügyel. Egyébként az elmúlt öt év kimutatása szerint 1985-ben volt a legmagasabb a halállal végződő balesetek száma. Minden tizenötödik baleset halálos kimenetelű volt, az áldozatok 47,6 %-a hatvan éven felüli. Valamivel csökkent a gyermekbalesetek száma. Tavaly a fővárosban baleset következtében 273 személy halt meg, 1691 súlyos, 3165 személy pedig könnyű sérülést szenvedett. A járművezetők 2679, a gyalogosok 1268 balesetet okoztak. Örvendetesen csökkent az ittas állapotban okozott balesetek száma. Az viszont érdekes, egyben figyelmeztető, hogy a legtöbb baleset az első és a második félév utolsó hónapjában: júniusban és decemberben következik be. -r -ó Közösségi ház Lágymányoson A főváros XI. kerülete (lélekszáma és területe akkora, mint Szegedé) egymástól viszonylag távol eső, tíz kisebb „alkerületre" osztható, mint például Őrmező, Lágymányos, Kamaraerdő, Albertfalva, Gazdagrét. Áz említett helyek azért is nevezetesek, mert néhány éve mindenütt működik közösségi ház. A lágymányosi közösségi ház vezetője, Berek Péter elmondta, hogy a kerületi pártbizottság kezdeményezésére a pártházakban alakultak meg e mozgalmi és közművelődési feladatokat ellátó közösségi házak. A kettős funkció azt jelenti, hogy itt zajlanak a lakótelepi fórumok, itt találkoznak választóikkal a kerület vezetői, országgyűlési képviselői, tanácstagjai, de a ház ad otthont számos területi alapszervezet, valamint a népfrontbizottság és a Vöröskereszt működéséhez is. A „klasszikus" közművelődési tevékenységen túlmenően Lágymányos jellegzetessége, hogy a környék általános iskoláiból (Váli út, Baranyai út) „átcsábította" a diákokat. Minden korosztály számára biztosítanak elfoglaltságot, kellemes időtöltést. A legsikeresebb ötletük a szombat délelőttönként működő zsibongó létrehozása volt. Ilyenkor játszóházzá alakul az intézmény. Népi iparművészek vezetésével a gyékényfonástól a korongolásig és a tojásfestésig mindenre van lehetőség. A népszerű zsibongóban a jövőben népi játékokat is tanulhatnak a gyerekek, filmet nézhetnek, zenét hallgathatnak, és utána, ha kedvük van, vitatkozhatnak, meg is beszélhetik a látottakat-hallottakat. (házi) Papp Oszkár kiállítása Három grafikát nézegetek: az egyik lap tanulmányfejei Görögországban készültek. Olyan tömbszerűek, befejezettek, mint a görög plasztikák a klasszikus korban. A másik lapot 1968-ban rajzolta Papp Oszkár, ez leegyszerűsített, kerekded fejformájával már nem annyira az embert idézi, mint magát a kozmoszt, amelyben élünk. A harmadik munka 1985-ben készült, töprengő arcot ábrázol könnyed vonalakkal; a könnyedség mögött azonban — sejteti az önarckép — fegyelmezettség rejlik, ahogyan lényegében a befelé figyelés is látszólagos, hiszen Papp Oszkár folyamatosan figyel a külvilágra, a valóság elmozdulásai, folyamatai érdeklik, legyen szó az őt körülvevő emberekről, a társadalomról vagy makrokozmoszról. Ő maga így fogalmaz: van alanyi líra, s van objektív költészet. Stiláris megoldásait mindig az határozza meg, hogy milyen kérdések foglalkoztatják, ezért időnként az eklektika kifejezéssel illetik munkásságát, noha egyiké a legkövetkezetesebb alkotóknak. Nemrégiben múlt hatvanéves; gyűjteményes kiállítását az Ernst Múzeumban rendezték meg. Sokoldalúságról, kísérletező kedvről — s egyben következetességről beszélt a kiállítás, hiszen egy-egy téma új és új megközelítésben gyakran egy-két évtizeden keresztül újra és újra felbukkan. Másfajta, nem kevésbé fontos következetességről nem a képek, hanem az életrajzi adatok beszélhetnek. Papp Oszkár a világ megismerése és megismertetése érdekében éppen olyan alkalmazható eszköznek érzi a képzőművészetet, mint az elméleti, cikkírói tevékenységet. Fiatalon részt vett a Muharay-együttes munkájában, fontos szerepet játszott a népi kollégiumi mozgalomban; később, a hatvanas évek közepétől, a hallgatás évtizede után részt vett az új értékek felé tájékozódó fiatal művészek megmozdulásaiban. Akkoriban maga már nem számított igazán fiatalnak — szellemileg azonban ma is az. Művészetének talán legjobb ismerője, Mezei Ottó szerint ,,a nyughatatlan megismerési vágy, amely technikát, stílust, természeti jelenséget csupán eszköznek tekint, már-már túlmutat a festészet elfogadott illetékességi körén. Maga a szellemi tevékenység válik elsődleges fontosságúvá, a kész produktum időleges érvényű eredménnyé, újabb szellemi — és vizuális — hódításokra ösztönző állomássá." P. Szabó Ernő 4