Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Müller Tibor: Merre tart a Váci utca?

MERRE TART A VÁCI UTCA? több — mert az előbbivel éles ellentétben van — az elmúlt évtizedek adóssága, olyan ez a másik Váci utca, mintha nem is a kerület része lenne, hanem valamely kopott kisváros mellékutcája. — Pedig ott is laknak, ott is léptennyomon történelmi értékekbe botlik az ember, ott is óvatos, szakértő kezekre vár például az angolkisasszonyok volt temploma és a kolostor, a megannyi klasszicista épület. Egyelőre tűzoltásra futotta csak. Mert bár ez a terület sohasem lesz olyan, mint a Váci utca első része, nem is az a funkciója, de megérett a tömbrehabilitációra és, bizony, ki kell költöztetni onnan a lakókat, és pincétől a padlásig mindent rendbe kell tenni. Nem mostohagyerek a déli városrész, csak tudomásul kell vennünk, hogy nem lehet egyszerre minden gondot feloldani, ahogy erőnk és gazdasági körülményeink engedik. A következő öt évben csak arra futja, hogy egy távolabbi rehabilitáció feltételeit megteremtsük. E témában már pályázatot írt ki a Fővárosi Tanács a városrész rehabilitációjának terveire. — Említette, hogy gyakran végigsétál a Váci utcán. Nyilván olyankor is, de hivatalában tán még többször hall egyetértő, esetleg bíráló megjegyzést a kialakuló utcaképről. Nem nehéz ezt az össztüzet elviselni? — Még egy fél évvel ezelőtt is olykor behúztam a nyakam, ha arra jártam. Pest e legismertebb utcája úgy nézett ki, mint „tájkép csata után". Hiszen nem egyszerűen az útburkolatot kellett kicserélni, de új elektromos kábelrendszert, csatornát, víz- és gázvezetéket is kellett fektetni. Ma már jólesik és könnyű végigsétálni a Váci utcán, de amikor foghíjakat szemérmesen takarni igyekvő, ízléstelen plakátokkal, feliratokkal dekorált palánkok roskadoztak ott, amikor az átkelés egyik oldalról a másikra fölért egy hegyi túrával, elég sokat nyeltem. Ez azonban hozzátartozik a munkámhoz. A Pesti Napló már jó száz éve arról panaszkodott, hogy az elöljárók bűne, amiért a Belvárosban mindig fölszedik a köveket. Most évtizedekre lekerülhet a közműcsere napirendről ezen a környéken. Egyébként nem kell megvárnom a napi postát ahhoz, hogy az emberek véleményéről tudjak. Nagyon sok személyes ismerősöm van a kerület lakói, dolgozói között, akik, bizony, megállítanak, és elmondják, mi tetszik és mi nem. Annak pedig még jobban örülök, hogy végre mind többen vannak olyanok, akiknek nemcsak addig fontos egy létesítmény, amíg elkészül, hanem utána is gondját viselik. Szóvá teszik, hogy a díszburkolatra, még éjszakai szállítás alkalmával se engedjenek olyan gépkocsit, amely eltüntethetetlen gázolajnyomokat hagy maga után. Hogy a frissen tatarozott házfalakra ne engedjenek mindenféle lekaparhatatlan hirdetményt ragasztani. — Az ön véleménye szerint mi sikerült és mi nem a Váci utcában? — A környezet összképe velem azt mondatja, hogy ez jól sikerült vállalkozás, jó munka volt. Nincs lényeges eltérés az eredeti koncepciótól. Rendkívül bonyolult feladatot kellett itt egy időben és egymást követve megoldani. Kétségtelen, az építők igen nehéz körülmények között, a forgalom megtartásával zsebkendőnyi 32