Budapest, 1986. (24. évfolyam)

7. szám július - PESTI TÜKÖR

pesti tükör Események, hírek, képek a főváros életéből Számadás milliárdokról Kultúra, szabadidő, sport Budapesten — az idén ezzel a címmel rendezett kiállítást a Fővárosi Tanács Beruházási Főosztálya. Korábban (1982-től kezdődően) sorrendben a lakásépítés, az iskolafejlesztés, a lakóházfelújítás és a kórházépítés dokumentumai szerepeltek a Budapest Kiállítóterem tablóin, egy-egy önálló részeként annak a várospolitikai sorozatnak, melynek célja, hogy Budapest lakossága összefoglaló áttekintést kaphasson a városfejlesztés eredményeiről, az új beruházásokról. Az eddigi kiállítások a fejlődésnek egy hosszabb szakaszáról adtak számot, ezúttal csak az utóbbi három ötéves terv eredményeit sorakoztatták fel a rendezők, a Beruházási Főosztály, a Művelődésügyi Főosztály és a Budapesti Testnevelési és Sporthivatal. A kultúra, a szabadidő és a sport tárgyköre manapság már nem választható szét élesen, az e feladatokat szolgáló épületekben, létesítményekben sok helyütt már együtt él, működik mindhárom funkció. Az idei „tárlat" sem volt azonban teljes, mert kicsi a terem, s mint dr. Csorba Zoltán, a kiállítás referense mondta, maguk a rendezők sem gondolták, mennyi minden épült e témakörben az elmúlt tizenöt év alatt. így aztán a tízmilliárdokat kitevő beruházásokból csak színvonalas válogatást kaphattunk a száz-egynéhány tablón. Kiragadott számok, adatok a kiállításról, illusztrálandó, mivel is gyarapodott a főváros ebben az ágazatban. Az ún. komplex létesítmények listáját a Budapest Sportcsarnok vezeti, de majd ugyanennyit szerepel a programfüzetekben az Almássy téri szabadidőközpont, a XXII. kerületi Úttörő, Ifjúsági és Művelődési Központ vagy legújabban a 4000 négyzetméteres Petőfi Csarnok, amely 116 millió forintos költséggel és jelentős társadalmi munkával tavaly készült el. A kulturális intézmények között az 1,2 milliárdos beruházással újjávarázsolt Operaházé a pálma, de e sorban helyet kapott a Vigadó és az újjáépített Margitszigeti Szabadtéri Színpad is. A színházépületek rekonstrukciója (Madách Kamara, Katona József, Várszínház), meg kisebb játékhelyek létesítése eredményeképp a fővárosban 7897 férőhely van a tanácsi színházakban. A budai Vár nagy múzeumai mellett értékes színfoltjai a kultúrpalettának a Bartók Emlékház, a Varga Imre állandó kiállítás, az Óbuda Galéria stb. A Szabó Ervin Könyvtár hálózata 14 új egységgel, összesen 5500 négyzetméterrel bővült, s 22,5 millió forintot fordítottak régi könyvtárak korszerűsítésére. Elsősorban kerületi erőforrásokkal — és a főváros támogatásával — 72-re nőtt Budapesten a művelődési otthonok száma. És természetesen szerepel a kulturális — vagy inkább komplex? — létesítmények sorában, mintegy „zárótételként" a Budapest Kongresszusi Központ is. Vannak-e kimondottan szabadidős létesítmények? A tablók e csoportjában új játszóterek és parkok nyitják a sort, olyanok, mint például a hajógyári-szigeti, a csepeli és a kaszásdűlői játszótér, a kőbányai Barátság park. A zöldterületi gondok, persze, még mindig nyomasztóak, de van javulás; a kiállítás olyan térségeket mutatott be, ahol sikerült megvalósítani az építészet és a környezet harmonikus kapcsolatát, olyan zöldterületeket láttunk, amelyeket a főváros visszafoglalt, vagy megmentett a további pusztulástól. E témakörbe sorolható a János-hegyi Erzsébet-kilátó is, melynek rekonstrukciójára 20 milliót költött a főváros. Az Állatkertnek tavaly 1,6 millió látogatója volt, sokan észrevették, hogy itt is folytatódik a rekonstrukció; a főváros évente 15-20 millió forinttal támogatja az építkezést. Műjégpályánk, igaz, még mindig csak egy van, ám szolgáljon hűsítőül a nyári melegben, hogy november elejére befejeződik a felújítása. Innen akár át is „korcsolyázhatunk" a sport területére. Az elmúlt másfél évtizedben — többek között — 44 labdarúgópálya, 28 teniszpálya, 745 kislabdapálya, 56 sportudvar és 67 egyéb szabadtéri pálya épült. A fedett sportlétesítmények között 240 tornateremről-tornacsarnokról, 12 futófolyosóról, 223 kondicionálóteremről és 16 csónakházról is számot adhatunk. Mostanában egyetlen iskolát sem építettek tornaterem nélkül — mégis számos általános iskolában igen mostohák a testnevelési feltételek. Épült 11 szabadtéri medence, 4 sátortetős uszoda és 28 fedett tanuszoda is, mégsem lehetünk elégedettek, mert a fővárosban még további 40 tanuszodára lenne szükség. A kiállításon csak megvalósult beruházások szerepeltek, tervek nem. Az új Nemzeti Színházon kívül ugyanis a fővárosban nem épül nagyobb kulturális vagy sportlétesítmény a VII. ötéves tervben. Szükség van, és szükség lesz viszont sok kisebb „beruházásra": tornateremre, tanuszodára, lakóterületi klubra, közösségi házra, könyvtárfiókra stb., amelyeket a kerüleii tanácsok, a vállalatok és a lakosság segítségével, támogatásával még a sokat emlegetett nehéz gazdasági körülmények között is meg tudnak valósítani. És ezeket az önerős, helyi törekvéseket a jövőben hatékonyabban támogatja (pénzzel is) a főváros. E reprezentatív várospolitikai kiállításoknak dokumentációs és tájékoztató értéke nyilvánvaló. Ezek mellett azonban szükség lesz — amint az a Beruházási Főosztályon is megfogalmazódott — több kisebb, kamara jellegű, a tervezői és a beruházói műhelymunkát segítő-alakító kiállításra, mint a szakemberek és a lakosság véleményét gyűjtő fórumra. A Magyar Építőművészek Szövetsége — mely eddig is jelentős szakmai segítséget nyújtott a főváros várospolitikai kiállításainak rendezéséhez — partnernak ígérkezik e műhelykiállításokhoz is, ahol a tervező, a kivitelező és a beruházó (azaz a főváros) a lakossággal (mely végeredményben a várospolitika finanszírozója) együtt „megvitatja" a városfejlesztési elképzeléseket. O. I. Budapest Grafika Az 1955-ben alapított Budapest Grafikai Alkotóközösségben ma 56 művész dolgozik, jobbára grafikusok, belsőépítészek, fotóművészek. Feladatuk: kiállítások, bemutatók tervezése, kivitelezése, installációk kölcsönzése. És ami ezzel együtt jár: szövegfeliratok, hirdetések, kirakatok, plakátok, prospektusok tervezése és kivitelezése. A külkereskedelmi szakma (Medimpex, Hungarotex), egyes nagyvállalatok (Tungsram, Medicor) és művelődési intézmények (főleg múzeumok) régi megrendelőik közé tartoznak. Az alkotóközösség a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja felügyelete alatt működik. Jobbára azokat a művészeket bízzák meg egy-egy feladattal, akik már értékelhető módon „letettek az asztalra" műveket. A jelentkezés alapján pályázókat a hattagú vezetőség által összehívott zsűri a helyben levő műteremben megrendezett ,,mini"-kiállításon véleményezi, minősíti. Az alkotóknak azért is előnyös a közösség kötelékében dolgozni, mert művészi munkájukhoz megkapják az ipar engedélyét is, amely nélkül nincsen kiállítás. A művészek folyamatos munkavégzésre rendezkedhetnek be, mert a közösség apparátusa végzi helyettük a megrendelések felkutatását. Sós László grafikusművész, a Felsőerdősor utcai alkotóközösség művészeti vezetője szerint a megrendelések egy része ma már ebben a szakmában is versenytárgyalás útján talál gazdára. Megnövekedett a minőség iránti igény, alapfeltétel a határidő betartása, és természetesen szó sem lehet költségtúllépésről. E szellemi és gazdasági közösség legnagyobb megrendelői közé tartozik például a MTESZ és a Művelődési Minisztérium. Ez utóbbi rendelésére ők készítették el az ún. nagy évfordulós kiállításokat (Ady, Bartók, József Attila, Kodály), és természetes, hogy az idei Liszt-év alkalmával is jelentős megbízásokat kaptak. Kiállításaikkal jelenleg csak megrendelőik révén jutnak el külföldre, az önálló exportjogért — a felügyeleti szerv támogatásával — ez év elején fordultak a Külkereskedelmi Minisztériumhoz. Eddigi működésük és tervezett forgalmuk is alátámasztja kérelmüket. Az elmúlt időszakban évente 20-25 millió forint volt a bevételük, de 1985-ben 117 kiállítás kivitelezésével negyvenmilliós bevételhez jutottak. (stenczer)