Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Müller Tibor: Merre tart a Váci utca?

MERRE TART A VÁCI UTCA? Kinézünk az ablakon. P. a nappali szobát javasolja. Innen belátni a Kígyó utca torkolatát, az Erzsébet híd felhajtóját, az egyetem boltívét. Az aszfaltból szinte semmi nem látszik. A környék emberáradattól tarkállik. Váci utcai forgalom. Több százezer ember is megfordul itt egy-egy nyári délutánon. Kirakatokat nézegetnek, egymás után nyitják a kiállítótermek ajtaját, presszók, éttermek, színházi előadás vonzza az érdeklődőket. A csukott ablakon keresztül is élő a zsivaj. P.-ék a Váci utcában laknak. A 12 teljesen felújított ház egyikében. Ezek belső tatarozására is futotta az eltelt öt év alatt, míg félszáznak csak a homlokzatát hozták rendbe. P.-ék ezt úgy mondják: púder. Milliókért. De P. mégis szeret itt lakni. Otthona tágas, világos, kényelmes, bár az ablakokat csukva kell tartani, ha érteni akarják egymás szavát. A Váci utcában lakni jó. Mert ez Budapest szíve. Az ember itt úgy érezheti, kizárólag körülötte történnek dolgok. A Váci utcában lakni rossz. Mert nincs egy nyugodt pillanata az embernek, mert csak a könyökével juthat előbbre, mert olyan az egész, mintha mindig vendégsereg fogadására kellene készülni, szabad a vásár, lót-fut mindenki, óriási a hangzavar, a tülekedés. Nappal nem lehet papucsba bújni, csendes, meghitt sétára indulni, lazítani. Hát most jó vagy rossz a Váci utcában lakni? Az eltelt négy évtized tapasztalata szerint fogy a Belváros lakossága. Már fél százezren sem élnek ebben a két és fél négyzetkilométeres rezervátumban. A lakosság több mint egyharmada nyugdíjas. Többségük ideszokva, de elkívánkozva is innen, pénztárcájához, szükségletéhez mérve eltarthatatlanul nagy lakásban él. Hajdanában a nagypolgárság negyede, mára a felső adminisztráció, a kormányzat, országos közintézmények, vállalatok otthona, kereskedelmi, idegenforgalmi centrum. Ügyeit intézni négyszer annyi ember fordul meg a Duna és a Kiskörút által határolt kerületekben, mint ahányan éjszaka nyugovóra térnek benne. „Átrendeződik a Belváros. Régebben inkább lakónegyed volt, méghozzá az előkelőbbek közül. Mostanra üzleti, vendéglátó, kormányzati központ lett." Gáspár Tibor Budapest főépítésze összegezi így az V. kerület metamorfózisát. Frappáns, szinte aforisztikus tömörítése ez a közelmúltnak. A történelem azonban bőbeszédűbb. Ott kezdi az utca históriáját, amikor körülbelül a mai Belváros észak-déli tengelyén, nagyjából követve a mostani Váci utca vonalvezetését, lovasok, gyalogemberek csapást vágtak a bozótosba. S a megépült városfal és négy kapu által határolt terület történetével a későbbi Leopold, Lipót utcával folytatja, amely Pest főútvonala volt. Ezt a területet őrizte a Váci, korábban Bécsi kapu, a Hatvani és a Kecskeméti kapu. A pesti Bécsi kapu nem az osztrák fővárosról, hanem Új-Bécs községről kapia nevét. Az akkori földesúr, a Béchy család telepedett meg a kaputól északra, mintegy ötven kilométerre. A Váci kapu (szépen kirakott körvonala látható a most elkészült díszburkolaton) 1789-ben bontási kötelezettséggel 290 forintért Gallér János uram birtokába került. (Arról nem szól a fáma, mikor estek neki csákánnyal a két lakást, a postamester és a vámszedő otthonát is magába foglaló építménynek.) Jókai a 18. század elejét visszaálmodva így írt a Váci utcáról: „...úgy vadásztak... a környékén vadkacsára, mint hírlapi kacsára ma, s a Deák Ferenc utca hosszában vonult végig egy iszapos árok, sárral tapasztott sövénykerítéssel." A Belváros átépítésének gondolata századokkal ezelőtt vetődött föl először. A teljes és tervszerű rekonstrukció pedig 1964-re datálható. Ez, többszöri átgondolás és az éppen érvényes pénzügyi helyzet parancsoló változásai nyomán, jó néhány módosításon ment keresztül, míg a napjainkban is érvényes „kottát" szentesítették. A megtakarításhoz nagy anyagi, szellemi, fizikai erőfeszítés kellett és kell. A Váci utca és környéke, az itt lévő lakóházak felújítása közel 500 millió volt. Több milliárd forint beruházást jelentett a foghíjtelkeken az új létesítmények (Aranypók Áruház, Taverna PK) megépítése. S nem kevés az sem, amit a következő öt évben a rendben tartásra, az állagmegóvásra, a működtetésre kívánunk fordítani. Tudomásul kell venni, hogy a Belváros nemcsak az V. kerületé, nemcsak a fővárosé. Az országé. Egy Váci utcai sétából — ha tetszik, ha nem — külföldiek tízezrei alkotnak véleményt egész társadalmunkról. Mert a látvány nagy úr, s mert az utazó, a turista csak a felszínt, a kulisszát veszi észre. Erre van ideje. Nincs miért haragudni, hiszen a modern népvándorlás korában élünk. Bele kell törődnünk, hogy vannak olyan, a figyelem középpontjában álló részei Budapestnek, mint a Váci utca is, amelyek a valóságos körülmények és jelentőségük alapján részesülnek a szűkösnek mondható javakból. A területért felelősök között is vannak, akik gazdának érzik magukat. Ki-ki szíve és beosztása szerint. Egyik közülük Szűcs Istvánná, az V. kerületi pártbizottság első titkára. — Az ön irodájának szélső ablakából, ha az ember a falhoz lapul, átlátni Budára, idevillan a Duna egy darabja, s ha nagyon erőltetem, a Fórum-szálló egy szeglete is megmutatja magát. Nem látom azonban a Váci utcát. Pedig csak egy ugrás innen. Gyakran jár arra? — Ha nem is minden héten, de gyakorta végigsétálok rajta, s nemcsak a kirakatok kedvéért, bár — nő létemre, azt hiszem — bocsánatos bűn azokra is pillantást vetni. Munkámból fakadó kötelesség látni, tudni, mi van a kerületben, miként folyik az élet, a munka ebben a különösen sokak által látogatott helyen. Rendkívül fontos volt ez az elmúlt időszakban, amikor a felújítás utolsó simításait végezték az építők. Érdekelt, hogy halad a munka, tartják-e a tempót — s nem utolsósorban —, milyen a munka minősége. Ezekre a sétákra szívesen hívtam meg közvetlen munkatársaimat, a fővárosi, a kerületi tanács vezetőit, dolgozóit. Több szem többet lát, de az is igaz, a gazda szeme hizlalja a jószágot — hadd hízzon duplán. — A gyerekén nem veszi észre az ember, hogy mennyit nő egyik hónapról a másikra. Ön hogy van a saját kerületével? — A fejlődés megítélésének két fő szempontja van. Számomra a szépen festett homlokzatok, az újjáalakított portálok, vagyis a látvány, a szín mellett az a legfontosabb, ami számokban, igen nagy számokban kifejezhető. Forintmilliárdok, amelyeket ahhoz kell félretenni, hogy a tervek valóra váljanak. Ezek cementtonnákban, földköbméterekben, megépített négyzetméterekben is kifejezhetők. A törődés, az odaadás, a gondosság és felelősség nem ennyire egzakt, adatokkal ilyen szemléletesen nem kimutatható, de legalább ennyire fontos. Hiszen ez a csodálatos utca, de az egész Belváros, történelmi értékeink, a hagyományok ,,Gyermekkoromban nem a Belváros, a Váci utca, de Budapest határa is olyan messzire esett, mintha egy másik földrészen lett volna " 28