Budapest, 1986. (24. évfolyam)
5. szám május - Gerelyes Ibolya: Hadzsi Junusz hagyatéka
végzett égéshőnövelés csak átmeneti megoldást jelenthetett a fejlesztésben. A keletkező 20 százalékos energiaveszteség, a szolgáltatási igények növekedése nyilvánvalóvá tette, hogy a földgázt eredeti állapotban, a bontott gázhoz viszonyítva kétszeres fűtőértékben kell eljuttatni a felhasználókhoz. A Fővárosi Gázművek 1971-ben kezdte meg a földgázra történő átállást Budapesten, s ezzel párhuzamosan a növekvő új igényeket — már ahol erre a feltételek megvoltak — földgázzal elégítette ki. A jelenlegi kettős gázszolgáltatási rendszerben 300 ezer fővárosi lakásban gázenergiával fűtenek. A vezetékes gázellátás így az ország legnagyobb fűtési rendszerévé vált, és közel 600 ezer egyedi fűtőkészüléknek üzemeltetését jelenti. Ennek a szolgáltatásnak, amely jelenleg a főváros lakóinak 70 százalékát érinti, és a főváros levegőtisztaságának szempontjából is kiemelt fontossága van, az utóbbi évtizedben versenyt kell futni az idővel. Az eredetileg tervezett ütem mellett ugyanis az ezredfordulóig befejeződött volna a földgázra történő átállás. A termelő berendezések, gáztartók állapotának gyors romlása azonban két választási lehetőséget adott. Az egyik: a városi gáz 1980-as évek elején még meglévő, több mint 200 ezer fogyasztójának ellátását szolgáló rendszer újjáépítése. A másik: a földgázra történő átállás meggyorsítása. A döntés előkészítése kapcsán mérlegelni kellett, hogy a városigáz-szolgáltatás fenntartása az ezredfordulóig — mint egyik lehetőség — csökkenő igénybevétel mellett 4-500 millió forint beruházással valósítható csak meg, és kétséges volt, hogy az új kapacitások belépéséig a meglévő rendszer biztosítani tudja-e az ellátást, ugyanakkor ennél a megoldásnál számításba kellett volna venni azt is, hogy: — a megépülő nagy értékű berendezések csak 5-6 évig maradnak használatban; — a növekvő gázigények csak késleltetve lesznek kielégíthetők azokon a területeken, ahol átmenetileg a városigáz-szolgáltatás fennmarad. Ezek mérlegelése alapján született a döntés, amely 1984-től a földgázátállítás gyorsított ütemű végrehajtását, 1989-ig történő befejezését határozta meg feladatként. A gyorsítás a korábban évi 10-12 ezer átállítással szemben 30-35 ezres léptéket jelent, ami az erőforrások fokozottabb igénybevételével, átcsoportosításával, új eljárások innovatív alkalmazásával valósítható csak meg. Ilyen ütem mellett 1986 végére 80 ezer városigáz-fogyasztó marad, és 1988-ban csak mintegy 20 ezer átállításról kell gondoskodni. Ma elmondhatjuk, hogy a földgázra átállított területeken csak szórványosan és különleges esetekben akadályozza gázkapacításhiány a lakossági igények kielégítését, vonatkozzék az akár új bekapcsolásra, akár fogyasztásbővülésre. Kevésbé kedvező azonban a helyzet az új területek fogyasztásba való bekapcsolásánál. A földgázra való átállás fokozott üteme, a budapesti gázcsőhálózat folyamatos rekonstrukciója teljesen leköti a rendelkezésre álló pénzeszközöket, kapacitásokat. Ugyanakkor az ismert energiagondok, a gázenergia által biztosított előnyök, az igények korábban nem tapasztalt növekedéséről tanúskodnak. Budapest sajátossága, hogy területének 61 százaléka családi házas jellegű. A fejlesztéssel kapcsolatos felmérések szerint ennek a területnek „igénysűrűsége", mint a gázszolgáltatás gazdaságosságának egyik alaptényezője, nagyobb, mint a legtöbb nagyközségé vagy vidéki városé. Országos energiagazdálkodás szempontjából tehát a gázigények kielégítése racionálisnak tekinthető, megvalósítására azonban csak az erőforrások függvényében kerülhet sor. A főváros évi gázfogyasztása 2 milliárd köbméter földgáz. Ennek azonban csak 20 százalékát használja a lakosság. A statisztikai adatok azt mutatják, ez az arány nem túlságosan kedvező. A fejlett iparral, kedvezőbb adottságokkal rendelkező országok fővárosaiban a háztartási és kommunális célokat szolgáló gázfelhasználás eléri a 35-40 százalékot is. Reális lehetőségünk van tehát a gázellátás telítettségének 70 százalékról 80-85 százalékra történő emelésére, magasabb komfortfokozatú ellátás biztosítására. Ez a gondolat vezetett a pótlólagos erőforrások feltárásához, mindenekelőtt a helyi tanácsi és a magánerő aktivizálásához, a lakossági vezetéképítés rendszerének kialakításához. A „magánerős" gázvezeték-építés lényegében 1983-ban kezdődött. Eredményeként a lakosság önkéntes társulásai révén három év alatt 245 kilométer új utcai gázvezeték épült, mely a meglévő hálózatnak 10 százalékát teszi ki. A munka megszervezésében oroszlánrészt vállaltak a kerületi tanácsok. Ennek magyarázata, hogy a tanácsi szervek fokozottabb felelősséget éreznek és vállalnak a lakosság gondjainak megoldásában. Nem zavartalan azonban a gázhálózat fejlesztésének ez a formája sem. Ennek oka nagyrészt a megfelelő szabályozás és a gyakorlati tapasztalatok hiánya. Ennek ellenére folytatni kell ezt a munkát, mert ezáltal olyan igények elégíthetők ki, amelyek a helyi erők kezdeményezése nélkül csak 8-12 év múlva oldódnának meg. Gondot jelent az előrelépésben, hogy jelentős és viszonylag sűrűn lakott településrészek a fővárosban nem választhatják ezt a fejlesztési megoldást gerincvezetékek hiányában. A Fővárosi Gázműveknek reálisan csak a földgázátállítás befejezését követő erőátcsoportosítás után nyílik lehetősége a jelenlegi „fehér foltok" felszámolására. A helyi erős, utcai gázvezeték-építés állami támogatása 1983—1985 közötti periódusban a Gázműveken keresztül történt. Ez időszak alatt a vállalat 300 millió forint értékű csövet, szerelvényt adott át ingyenesen a lakosságnak. A tanácsi önállóság fokozása a támogatási rendszer megváltoztatását is szükségessé tette. 1986 januárjától a kerületi tanácsok rendelkeznek azokkal a pénzeszközökkel is, amelyek — döntéstől függően — a helyi erős gázvezeték-építés továbbfolytatását szolgálják. A főváros úgy tervezi, hogy az elkövetkező VII. ötéves tervben még 400 kilométer gázvezeték építése valósulhat meg a helyi erők összefogásából. A gázenergia-szolgáltatás fejlődése — mint az előzőekből látható — távlatokban is biztosítva van. Ennek megalapozását szolgálja egyfelől a jelenleg ismert hazai földgázvagyon, másfelől az az együttműködés, amely a KGST keretében, elsősorban a Szovjetunióból biztosítja hazánk energiaszükségletének kielégítését. A Fővárosi Gázművek alapvető törekvése, hogy folytatja 130 év pozitív hagyományait. A meglévő gázfogyasztók zavartalan és biztonságos ellátását egyenrangú (számos vonatkozásban legfontosabb) célnak tekinti a fejlesztéssel. Napjainkban a Gázművek évente 190-200 ezer üzemzavart, 4-5 ezer utcai gázömlést és közterületi üzemzavart szüntet meg. A vállalati kapacitás igénybevétele miatt szerelési tevékenységgel csak korlátozott mértékben foglalkozik. A távlati tervekben szerepel, hogy a földgázra történő átállás nagy munkájának befejezését követően a Gázművek visszatér a hagyományos szerelőszolgáltató tevékenységre is. Az elmúlt évben készített reprezentatív felmérés — 2000 fővárosi fogyasztóra terjedt ki — tapasztalatai azt mutatták, hogy a lakosság bízik a vállalat munkájában, háztartásában nélkülözhetetlennek tartja a gáz használatát. A vállalat továbbra is meg kíván felelni ennek a bizalomnak, törekvései és céljai egybeesnek a főváros lakossága igényeivel, (x) 43