Budapest, 1986. (24. évfolyam)

5. szám május - Gerelyes Ibolya: Hadzsi Junusz hagyatéka

ZOO—FUTUROLOGIA Az ezredfordulóra megújul a 120 éves Állatkert A százhuszadik születésnapját augusztusban ünneplő Fővárosi Állat- és Növénykert bizonyos vonatkozásban hasonlít a Fehérvár Áruházhoz: egy ideje ugyanis a Zoo-ban is „mindig történik valami". Hol itt, hol ott tűnnek fel az építkezés elmaradhatatlan jegyei. Ami nem csoda, hiszen jó fél évszázada volt itt utoljára átfogó felújítás. S bár egy edzett pesti polgárnak már arcizma sem rándul némi építőanyag, sitt, elkerített felvonulási terület, zárva talált épület láttán, úgy gondoljuk, az Állatkert hűséges látogatóinak tartozunk annyival, hogy legalább vázlatos áttekintést nyújtsunk az itt folyó munkálatokról. — Többek között azért is szükségünk van közönségünk megértő támogatására, mert az építkezések ideje alatt folyamatosan nyitva tartottunk és tartunk ezután is — mondja dr. Holdas Sándor főigazgató. — Annak' idején, 1912-ben Lendl Adolf kétéves zárva tartás után nyithatta meg a teljesen újjávarázsolt Állatkertet. Nekünk azért kellett a látogatók és az itt dolgozók számára is kényelmetlenebb megoldás mellett döntenünk, mert az elvégzendő feladatok megoldásához szükséges pénzeszköz és kapacitás nem állt olyan koncentráltan a főváros rendelkezésére, amellyel a munkát egy elfogadható időszak alatt teljes zárva tartással elvégezhettük volna. Ezért csak az éppen soron lévő részt zárjuk le az átépítés vagy felújítás idejére. így, ha némi kényelmetlenség árán is, de közönségünk állandóan láthatja kedvenceink döntő többségét. — Rekonstrukciós programunk 1979-re készült el. Első és legfontosabb feladat volt a Pálmaház felújítása. A legnagyobb és a maga nemében páratlan épület tizenkét évig zárva volt. Tavaly november óta már a krokodilok is elfoglalhatták régi lakosztályaikat, azonban a bejárat és környéke még csak az idén lesz újjávarázsolva. Legnagyobb állattartó létesítményünk, a Kós Károly által tervezett Madárház is az előző tervidőszak alatt újult meg. A műemlék jellegű épületben a bemutatott madárfajok nagy része szabadon, hatalmas röpdékben, természethű környezetben él. A látogatók örömmel fogadták ezt a változtatást, hiszen úgy érzik magukat, mint akik egzotikus tájon tett kirándulás közben gyönyörködhetnek a szabadban élő szárnyasokban. Nagy eredménynek könyvelhetjük el, hogy tízéves szünet után két éve sikerült újra megnyitnunk a közkedvelt tengeri akváriumot. Stílszerűen szólva, a munka oroszlánrészére a most indult VII. ötéves terv alatt kerül sor. Ebből az egyetlen „igazi" beruházás az emberszabásúak részére épülő új majomház, mely lehetőséget ad a nagy majmok speciális életfeltételeinek megteremtésére. A lebontott Szarvasház helyén, elkerített részen már javában folyik a szerelés. Az amfiteátrumszerű nézőtérrel ellátott „lakhely" átadására 1987-ben kerül sor. Addigra — remélik — a „bérlők" között Budapesten még soha nem látott gorillák is ott lesznek. A régi majomházat is felújítják. Ez tulajdonképpen egy hajdani angol vidéki kastély mintájára készült. A kényelmesebb elhelyezés mellett megoldják a tisztántartás gondját. Az épület ugyanis eddig nem volt csatornázva, ezért nagyon körülményes és hosszadalmas volt takarítása. Most belső csatornák építésével segítenek ezen a problémán. A Szarvasház sem vész el, csak átalakul: új funkciót kap. A trópusi futómadarak — strucc, emu és társaik — jelenlegi lakhelyét szanálják, és ennek helyére kerül a gondosan megszámozott alkatrészekre szedett szép faépület. Az 1910-es években épült a várromot utánzó Farkasház. A műromból lassanként igazi lett. Az 1987-re befejeződő renoválás során az eddigi igen mozgásszegény életmódra kárhoztatott állatoknak 60 méter hosszú futófolyosót is kialakítanak. Sürgős rendbehozatalra szorult a fókák tava is. A medence alján keletkezett repedéseken szökik a víz, s ez a további károkat megelőzendő, azonnali beavatkozást igényel, melyet a közelmúltban megkezdtek. Elkészült a vízi emlősök új „tanyája" — egy üvegfalu medence —, ahol a nézőknek ezután módjuk lesz tanulmányozni a vidrák, nutriák és hasonszőrű társaik szárazföldi és vízi életmódját is. Remélik, hogy a nyitásra lakókat is sikerül szerezni. A helyreállítás következő jelentős állomása a nagy macskák „körletének" rendbetétele, amelyet a lehetőségek szerint szeretnénk bővítéssel is egybekötni, hiszen a tigrisek és szomszédaik előkelő helyen állnak a népszerűségi rangsorban. A következő tervidőszak feladatai közül most csak a legjelentősebbet, a szigorúan védett műemlék Elefántház rekonstrukcióját említjük meg. A VIII. ötéves terv végétől — ha addig minden elkészül — egy emberöltőnyi jól megszolgált nyugalomra számíthatnak mind az ide látogatók, mind az itt dolgozók és „lakók"! Az utóbbiaknak jót fog tenni a pihenés és az erőgyűjtés, hiszen a következő évezredben sor kerülhet az Állatkert tervezett kiköltöztetésére. A helyszínt és a bemutatás módját illetően több tervet készítenek a szakemberek. Annyit azonban elárulhatunk a Kert sorsát szívükön viselőknek, hogy az elképzelések szerint a már szinte a Ligetbe „gyökerezett" Pálmaház — amely akár önállóan üzemeltethető lenne — és a legfontosabb műemlék épületek a helyükön maradva szolgálnák továbbra is a biológiai ismeretterjesztést, segíthetnék az iskolai oktatást, és őrizhetnék egy felejthetetlen fővárosi kulturális intézmény emlékét. De addig még sok víz lefolyik a Városligeti-tavon... (x) 40