Budapest, 1986. (24. évfolyam)

5. szám május - Dr. Szilbereky Jenő:Iustitia csarnoka

MARKÓ UTCA 16. Iustitia csarnoka Akinek soha nem volt semmiféle ügye a bíróságon, az is tudja, különösen, ha budapesti lakos, hogy hol van a Markó utca. Maga az utcanév is már-már fogalommá vált, és ez nem véletlen, hiszen a főváros V. kerületének ez a része fokozatosan „igazságügyi negyeddé" épült ki. Ma már több központi igazságügyi szerv, intézmény, bíróság, ügyészség működik itt. Közel száz éve, 1888-ban hoztak határozatot a „Budapesten emelendő törvénykezési épületről," és a néhány éven belül elkészült Markó utca 27. szám alatti hatalmas épületben működött a budapesti törvényszék és ügyészség, majd a felszabadulás után egy ideig a budapesti törvényszék, ezután — ahogy jelenleg is — a Fővárosi Bíróság, a budapesti Munkaügyi Bíróság és a Fővárosi Főügyészség. Az épületben van még a Büntetésvégrehajtási Intézet, amelyben előzetes letartóztatásban lévő vádlottakat őriznek. A másik, a Markó utca 25. számú épülettömbben pedig már 1912 óta működik az ország legnagyobb bírósága, a Pesti Központi Kerületi Bíróság, amely Pest kilenc belső kerületi lakosságának az elsőfokú bírósága. Amig az említett két épület és bírósági, ügyészségi székhely sok évtizede ismert, nem mondható ez el a Markó utca 16. számú, négy utcára néző épületről. Pedig elkészülte, 1918 óta — az 1950-1980 közti időszakot kivéve — ez is igazságügyi célokat szolgál. Itt működik a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága és a Legfőbb Ügyészség. A történelmi előzményekhez tartozik, hogy az 1848. évi III. törvénnyel létrehozott és a szabadságharc leverése után megszüntetett minisztériumokat, így az igazságügyminisztériumot is, az 1867. évi kiegyezés után újból életre hívták. Az igazságügyminisztérium Budán, az Úri utca 53. számú épületben, illetőleg az Országház utca 26-28. szám alatti bérházban volt. Végül is 1887 júliusától a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium Nádor utca 35. (később Országház tér 11., majd Kossuth Lajos tér 11.) alatti épületet megosztva használta az Igazságügyminisztériummal. 1901-ben vetődött fel külön igazságügyminisztériumi épület gondolata, már csak azért is, mert helyszűke miatt az intézmény egyes részei (telekkönyvi osztály, statisztikai osztály, számvevőség) igen magas évi bérrel a Mérleg utca 12., a Honvéd utca 16. és a Nádor utca 32. szám alatt voltak elhelyezve. Igen érdekes, hogy egy 1901 elején kelt miniszterelnöki átirat ,,az építkezések pangására és a nagy munkanélküliségre tekintettel" a középítkezések azonnali megkezdését sürgette. Ennek ellenére több évig tartó levelezés folyt az igazságügyminiszter és a pénzügyminiszter között, míg 1908-ban Fellner Sándor műépítész megbízatást kapott ajánlattételre és az épület terveinek elkészítésére. A kiszemelt telek a főváros tulajdona volt, kereken 1848 négyszögöl a Markó, Szemere, Klotild (ma: Stollár Béla) és Koháry (ma: Nagy Ignác) utca által határolt területen. Fellner Sándor (1857-1944) műépítész Párizsban tanult. 1897-től dolgozott Budapesten és számos bérházat, vidéki kastélyt tervezett. Fő művei közt említhető a várbeli volt Pénzügyminisztérium 1901-1904 között készült neogótikus épülete és az Igazságügyminisztérium részére emelt Markó utca 16. szám alatti palota. Értékes emlék Fellnernek az épület homlokzatáról 1912-ben készített tusrajza. (Jelenleg a Legfelsőbb Bíróság kis tanácstermében van.) A pénzügyminiszter levélben fordul az igazságügyminiszterhez (6090/1912. IME sz. alatt), és a tervek átdolgozását kéri, mert azok a „jelenlegi pénzügyi viszonyok között okvetlenül szem előtt tartandó takarékosság elvébe ütköznek... A tervek túlságos fényűzéssel szerkesztettek és nagy a térpazarlás". Bizony, akkor már érezhető volt az első világháború szele. Ez kihat a tervek véglegesítésére. A háború alatt számos probléma jelentkezik az építkezésnél. Végül is ismételten átdolgozott tervek alapján 1913-tól 1918-ig tartott a kivitelezés. A tervbe vett 3 millió 608 ezer korona költséggel szemben a végösszeg 15 millió 518 ezer koronát tett ki. Ez az árak emelkedésének és a háború alatti inflációnak volt a következménye. Néhány, az épület méreteire jellemző adat: alapterülete 5520 négyzetméter, belső alapterülete (alagsorral, magasföldszinttel és tetőtérrel) 21 124 négyzetméter, légköbmétere 65 648 köbméter, helyiségeinek száma 576. Az eklektikus palota legszebb része a Markó utcai oszlopos előcsarnok, az attika és a balusztrád, valamint a Markó utcai és a Stollár Béla utcai díszes kovácsoltvas kapuk. Az épületet gőz- és melegvízrendszerű központi fűtéssel, liftekkel látták el, ami abban az időben különösen korszerűnek számított. A szép belső mozaik- és műkőburkolat sértetlenül megmaradt, ifj. Walla József készítette. Az épületben 1945-ig csak az Igazságügyminisztérium volt, a felszabadulás után egy ideig a Belügyminisztérium is itt működött. 1950-től 1980-ig előbb a Vegyipari, majd a Bánya- és Energiaügyi, végül a Nehézipari Minisztérium használta az épületet. A hazánk felszabadulása után bekövetkezett alapvető gazdasági, társadalmi átalakulás nyomán — a népi demokratikus, majd a szocialista fejlődés eredményeként — a szocialista állam- és jogrendszerrel összhangban fokozatosan kiépült az új típusú igazságszolgáltatás szervezete, eljárása, működése. A legfelsőbb bírósági szerv, a Kúria 1951-ben szűnt meg, azóta, éppen 35 éve működik a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága. Az új ügyészi szervezet pedig 1953-ban jött létre, élén a Legfőbb Ügyészséggel. Az egykori Kúria épületéről röviden csak annyit, hogy 1893-ban rendelték el a Kúria, a budapesti ítélőtábla, a koronaügyészség és a budapesti főügyészség elhelyezését szolgáló „igazságügyi palota" építését. A palota a Markó utcától nem messze, a mai Kossuth Lajos téren épült fel. A Kúria megszűnésekor, 1951-ben múzeumi célra vették igénybe az épületet (ma: Néprajzi Múzeum). A Legfelsőbb Bíróság 1951-ben a megszűnt Közigazgatási Bíróság Fő utca 1. alatti kis épületébe került, a mellette működő ügyészséggel együtt. Az űj Legfőbb Ügyészség pedig az Apáczai Csere János utca 10. szám alatti, korábbi szállodában, illetőleg lakóházban kapott helyet 1953-ban. A Legfelsőbb Bíróság elhelyezésének sanyarú körülményeit mi sem mutatja jobban, minthogy az épület szűkölködött a termekben, és a meglévők is oly kicsik voltak, hogy a több vádlottas bűnügyek tárgyalásán a vádlottak és védőik sem fértek be a terembe, a hallgatóságról nem is szólva. Ezért az ilyen tárgyalásokat a Fővárosi Bíróság épületében kellett megtartani. Az iroda is kevés volt az épületben. Bírói dolgozószobáknak egyáltalán nem jutott hely. A Központi Gazdasági Döntőbizottság megszűnése után megalakult a Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiuma, amely az V., Zrínyi utca 14. szám alatt, lakásokból átalakított helyiségekben működött. Ezért vette tervbe a Minisztertanács — kiemelt beruházásként — új legfelsőbb bírósági épület építését. 1980-ban, a nagy beruházások felülvizsgálata során azonban törölték a tervből az építkezést, és ugyanekkor az ipari minisztériumok átszervezésekor a megszűnő Nehézipari Minisztérium megüresedő épületét visszaadták igazságügyi célra (2/1981./I.15./BIEB határozat). A Leg-22