Budapest, 1986. (24. évfolyam)

5. szám május - Seregi László: Ganz — Danubius 150

Ganz—Danubius 150 — Ha megkésve is, de szívből gratulálunk abból az alkalomból, hogy a Ganz-Danubius Hajó- és Darugyár betöltötte 150. életévét. Az ember, ha egy kicsit is ad magára, nem megy üres kézzel vendégségbe. Mi is sokat törtük a fejünket, hogy milyen ajándékkal kedveskedjünk az ünnepeltnek, minek örülne a legjobban, de nem sikerült dűlőre jutnunk. Jobb ötlet híján, engedje meg, hogy felajánljuk: válassza ki azt a területet, amiről nem szívesen beszél. Van ilyen témakör? — Hogyne, lényegesen több, mint szeretném. Már csak emiatt is elfogadom a gesztust. Ha lehet, nem fejteném ki véleményem gazdasági környezetünkről. — Melyikre gondol: a hazaira, a tőlünk karnyújtásnyira lévőre, vagy csak úgy, általában célzott a nagy egészre? — A piac, ha csakugyan piac, és NAVIGARE NECESSE EST nem más, nem zavar, nem zavarhat bennünket. A teljesítmények megméretnek, amióta világ a világ. Mi vállaljuk a megméretést, de esélyeink csak javulhatnának, ha az itthoni viszonyok nem akadályozzák a kibontakozást. Szabályozók, anyagellátás, adók, szempontok, prioritások — ugye, nincs értelme belebonyolódni, mit is értettem gazdasági környezet alatt? Végül is ünnep van... ,,A Gazdasági Bizottság 1962. január 25-i határozatával újból elrendelte a hajóipar átszervezését. Az iparághoz tartozó Gheorgiu Dej Hajógyárat, a Ganz Daru- és Kazángyárat, az Óbudai Hajógyárat, a váci Dunai Hajógyárat, a Balatonfüredi Hajógyárat, valamint a csepeli Hajó-, Gép- és Kazánjavító Vállalatot Magyar Hajó- és Darugvár (Ganz) néven mérlegbeolvasztással egyesítették. Az átszervezés célja: új, korszerű gyártmányok előállítása, a rendelkezésre álló alapok és eszközök jobb kihasználása." — Annak idején, amikor elhatározták, hogy elmélyítik a KGST-országok együttműködését, megszüntették egy sor termék hazai gyártását. A döntés értelmében többé nem állíthattunk elő autót, rádiót, miegyebet, de a hajó meg a daru elkerülte az ésszerűsítés bárdját. Most, így utólag visszagondolva az eltelt évtizedek fejleményeire, nem jártunk volna jobban, ha ezt az egész, meglehetősen tőkeigényes ágazatot átadjuk a nálunk tehetősebbeknek? — Meggyőződésem, hogy goromba, helyrehozhatatlan hibát követtek volna el illetékeseink, ha ebbe belemennek. Nem mintha nem lettek volna olyan törekvések, amelyek pontosan azt szerették volna elérni, hogy módosítsuk a profilunkat: ne gyártsuk azt, amit ők. Mielőtt bárki találgatni kezdene, honnan is érkeztek az ellenerők, elárulom, nem a KGST-országok kötelékéből. Aztán megszületett a döntés, s nem volt, lehetett ellene apelláta. Az azóta eltelt idő pedig éppen elegendőnek bizonyult arra, hogy eredményeinkkel elnémítsuk a korábbi kételkedőket. Állítom ezt annak dacára, hogy volt olyan periódusunk, amikor csak kevesen hittek a feltápászkodásban, abban, hogy ez a vállalat képes lesz ismét régi fényében tündökölni. — Azok a bizonyos ellenerők már kitolódtak, vagy újra lábra kapnak, mihelyt valami nem úgy sikerül, ahogyan kitervelték? — Nem tartom eretnekségnek, ha a leghagyományosabb iparág kapcsán is fellángol a vita: szükség van-e rá; ha igen, hogyan kellene alakítani szervezeti felépítését, s ha nincs rá szükség, melyik ágazat töltse be a megszüntetésével keletkező űrt: ez az örök kételkedés, szerény véleményem szerint, a fejlődés velejárója. Feltéve, hogy a szándékok mögött nem egyéni érdekek húzódnak meg, hanem a jobbítás, a jobbra, hatékonyabbra való törekvés. Józan ésszel közeledve ágazatunk sajátos gondjaihoz, nem lehetett igazi mozgástere a szélsőségesebb nézeteknek. Már csak azért sem, mert a hajó, a kazán és a többi termékünk magas feldolgozottsági fokú gyártmány, s mint ilyen a leginkább alkalmas arra, hogy megfelelően jövedelmezzen. Nem biztos, hogy a tiszta haszon a gyártónál jelentkezik, de ha félretesszük a provincializmus szemüvegét, rá kell jönnünk, hogy végső soron a népgazdaság kasszáját gazdagítottuk. Az így megszerzett nyereség pedig komoly fejlesztéseket alapozhat meg. — Ezzel azt akarja mondani, hogy a hajók, kazánok és más termékek eladásából mindenki profitál, kivéve a gyártót? — Nem ilyen szélsőséges a helyzet. Megélünk mi is, csak nehezen. Az ilyen ágazat, mint a miénk, higgye el, cukorka a népgazdaságnak! „A magyar hajóipar 1974 óla — a gazdaságos gyártmányszerkezet kialakítására hozott intézkedések nyomán — nem gyárt tengeri áruszállító hajókat. A dolgozók szívesen és büszkén gondolnak vissza a több mint négy évtizedes, sikerekben gazdag időszakra." — Ennek köszönheti, hogy nem osztoztak a Csepel Művek és jó néhány más mamutcég sorsában, és elkerülték a decentralizálást? — Nem hinném, hogy közvetlen összefüggést kellene keresnünk a tények és a szándékok között. Annyi bizonyos, megúsztuk a szervezeti korszerűsítést, de hogy ez így történt, nem írandó a véletlen számlájára. Megint csak kézzelfogható eredményeinkre tudok hivatkozni, olyan érvekkel ülhettünk tárgyalóasztalhoz, amelyeket nem lehetett figyelmen kívül hagyni. — Csak nem arra céloz, hogy itt is megmozdultak az imént már említett ellenerők? Átok ül ezen a vállalaton, vagy mi a baj vele? — A divat szele megsuhintott bennünket is. Akadt, aki úgy vélte, hogy a szétválás másutt sikeres gazdaságpolitikai húzás, akkor nyilván annak bizonyul majd a mi esetünkben is. Visszapörgetve az akkor történteket, mégis amondó vagyok, hogy komolyabb veszély nem fenyegette a Ganz-Danubiust. Mellette szólt a kínkeservesen kikovácsolt egység, ami létrejött az öt összevont és a hatodik új gyár között. Mert annyival tartozunk az igazságnak, hogy bevalljuk: nem minősíthetjük kellően átgondolt, megalapozott döntésnek az akkorit, amellyel egy egészet csináltak az öt különbözőből. Igen, hiba volt a centralizálás, de ennél súlyosabb következményekkel járt volna, ha ezt a bejáratott kerékvágást, amit kialakítottunk, amire rátértünk, megtagadtuk volna, ha egy pillanat alatt szétverjük, amiért annyit dolgoztunk. — Megenged egy provokatív kérdést? — Van választási lehetőségem? — Arra lennék kíváncsi, hogy tulajdonképp miből élnek? Ráadásul, ahogy hallom, jól? Tengeri hajókat, ugye, nem gyártunk, daruért meg aligha hozzánk jön az angol hajómágnás? — Ezt miből gondolja? — Egy igazi tengeri kikötőben nem babra megy a játék. Magasak a követelmények, gyakorlat nélkül viszont