Budapest, 1986. (24. évfolyam)

4. szám április - TÉKA

Folyóiratszemle A Műemlékvédelem 1985. 3. számát teljes terjedelmében a budapesti műemlékvédelem legújabb eredményei, munkálatai bemutatásának szentelték. Utoljára 1977-ben jelent meg fővárosi „célszám". A mostani azt érzékelteti, hogy a műemlék fogalom új tartalommal töltődik meg, az egyedi épületek múzeumi szemléletű értékmegőrzésén felül immár városi léptékű műemlékvédelem gyakorlata és eredményei dominálnak. A közelmúlt jelentős értékmegőrző, helyreállító munkálatai a fővárosban (például az óbudai Fő tér kialakítása; az Árpád híd budai hídfőjének és környékének feltárása; az emlékeket élő funkcióval felruházó más munkálatok) meggyőzően illusztrálják ezt a folyamatot. PÓCZY KLÁRA: AZ AQUINCUMI LÉGIÓSTÁBOR ROMJAINAK MŰEMLÉKI BEMUTATÁSA ÓBUDÁN AZ ÁRPÁD HÍD ÚJ KÖZLEKEDÉSI CSOMÓPONTJÁBAN (Műemlékvédelem, 1985. 3. sz. 161-173. I.). A szóban forgó térség a magyar várostörténet egyik legfontosabb, ugyanakkor éppen a kutatások számára az egyik legnehezebben hozzáférhető pontja — állapítja meg a szerző. Utal a hely történeti múltjára, funkciójára, leleteinek jelentőségére, a hídépítés során felmerült problémákra, a műszaki munkák és a régészeti feltárások közötti „versenyfutásra", amelynek eredményeképpen az Árpád hídi közlekedési csomópont térségében az aquincumi légióstábor egy negyedének minden fontos épülete jelzésszerűen helyet kaphatott. Áttekinti a régészet oldaláról a Flórián téri műemléki bemutatás érdekében alkalmazott előkészítő munkákat, a kutatás fázisait és a feltárás eredményeit, felsorolja a megtekinthető emlékeket, romokat. A. CZÉTÉNYI PIROSKA: AZ ÓBUDAI MŰEMLÉKI EGYÜTTES (Műemlékvédelem, 1985. 3. sz. 174-182. 1.). A fontos építészeti, településtörténeti, kulturális örökséget hordozó, két évezred emlékeit őrző terület, Óbuda történeti városmagja tervezésének, helyreállításának körülményei, céljai, fázisai, eredményei. A rekonstrukciós programba bevont jelentősebb épületek és új funkcióik. A gyalogosutca-rendszer. Tervek az egyik legjelentősebb épület: a Fő téri Zichy-kastély teljes helyreállítására és észak-budai művelődési centrummá alakítására. KAISER ANNA: AZ ÓKORI ÉS KÖZÉPKORI VÁROS MARADVÁNYAI ÓBUDÁN (Műemlékvédelem, 1985. 3. sz. 183-189. I.). Visszatekint a korábbi régészeti feltárások, kutatások történetére, eredményeire, bemutatja a már régebben létesített múzeumokat, romterületeket, egyéb feltárt és látogatható emlékhelyeket. Végigkalauzol az óbudai városrekonstrukció keretében végzett Flórián téri régészeti és műemléki munkák fázisain, ismerteti a feltárt emlékeket, az aluljárórendszerben kialakított múzeumi területet és az ott bemutatott, valamint a közvetlen környéken látható római kori és középkori épületmaradványokat és más emlékeket. BERLICZYNÉ BÁNDLI KATALIN: AZ ÓBUDAI FLÓRIÁN TÉR RENDEZÉSE (Műemlékvédelem, 1985. 3. sz. 190-193. I.) Az észak-budapesti közlekedési beruházások keretében megvalósult csomópont-kialakítás építési munkálatai történeti visszatekintéssel. A. CZÉTÉNYI PIROSKA — SULYOK GYÖRGY: VÁRNEGYEDI FELÚJÍTÁSI MUNKÁK A VI. ÖTÉVES TERVIDŐSZAKBAN (Műemlékvédelem, 1985. 3. sz. 194-201. l.J. Magyarország legértékesebb történeti városmagja felújításának tervezési és műszaki munkálatai, eredményei s a VII. ötéves tervben megoldandó feladatok. H. VLADÁR ÁGNES: A PASARÉTI TEMPLOM SZERKEZET-HELYREÁLLÍTÁSA ÉS A LITURGIKUS TÉR KIALAKÍTÁSA (Műemlékvédelem, 1985. 3. sz. 202-208. I). Az 1934-ben épült templom, Rimanóczy Gyula műve, a XX. századi magyar építészet egyik jelentős alkotása. Az épület tájban való elhelyezése, a környezettel való harmonikus kapcsolata, városszerkezeti rendezőszerepe éppen úgy figyelemre méltó, mint a templom konstrukciója, építészeti megoldása és megjelenése. Szerkezeti helyreállításának igénye az 1970-es évek közepén jelentkezett, s gondos előkészítő, tervezőmunka után 1982-re fejeződött be, kívül s belül egyaránt megújítva Budapest egyik jelentős, modern építészeti emlékét. KAISER ANNA: FALUKÉP VÉDELME A FŐVÁROSBAN (Műemlékvédelem, 1985. 3. sz. 209-214. l.J. A békásmegyeri lakótelep tőszomszédságában megmaradt régi, falusias településrész (Békásmegyer-Ófalu) jellegzetes helyi építészeti értékeinek megőrzésére irányuló tervek, munkálatok, további elképzelések. BENDE CSABA: A FŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT REKONSTRUKCIÓJA. MŰEMLÉKI KÖRNYEZET ÉS VÉDETT ÉPÜLETEK AZ ÁLLATKERTBEN (Műemlékvédelem, 1985. 3. sz. 215-223. I.). A Városliget műemléki környezetének szerves részét képező Állatkert története, területének és egyes épületeinek védetté nyilvánítása, az Állatkert jelenlegi állapotának és a fejlesztés kérdéseinek részletes áttekintése, a már elvégzett s a még hátralevő munkálatok Európa talán egyetlen műemléki védettségű állatkertjében. VARGA LEA — IVITS IVÁN: BUDAPESTI VÁSÁRCSARNOKOK (1894—1896) (Műemlékvédelem, 1985. 3. sz. 224-229. I.). A múlt század utolsó évtizedében a világvárossá fejlődő főváros élelmiszer-ellátásához nélkülözhetetlen új piachelyek, fedett vásárcsarnokok épültek, öt a pesti oldalon, egy pedig Budán. A szerzők ismertetik ezek legfontosabb adatait, a helyük kiválasztásának szempontjait, telepítésük jellegzetességeit, alaprajzi elrendezésüket, épületgépészeti és épületszerkezeti megoldásaikat, a homlokzatok és belső részletek kialakítását, végül megemlékeznek a Fővárosi Közmunkák Tanácsa szerepéről, tevékenységéről e még ma is korszerű csarnokok létrehozásában. MENRÁTH PÉTER: A BELVÁROSI ALKANTARAI SZENT PÉTER FERENCES TEMPLOM BELSŐ HELYREÁLLÍTÁSI MUNKÁLATAI (Műemlékvédelem, 1985. 3. sz. 230-238. l.J. A belvárosi metróépítés következtében a templom falában szerkezeti repedések keletkeztek. A falazat megerősítésével párhuzamosan 1981-ben kutató feltárást végeztek a templom falfelületein és műtárgyain annak érdekében, hogy tisztázzák az eredeti színhang és formarendszer visszaállítása érdekében a templom eredeti színeit, műtárgyainak jelentőségét s más kérdéseket. A beszámoló a restaurálás során nyert tapasztalatokat is magába foglalja, és sok ismeretet közöl a templom részleteiről, díszítő elemeiről, berendezéséről, oltáráról stb. s arról, milyen eredménnyel zárult az 1981-1984 között végzett helyreállítási munka. FALLER LÁSZLÓ: IRODALOM BUDAPEST MŰEMLÉKVÉDELMÉHEZ (1978—1984) (Műemlékvédelem, 1985, 3. sz. 246-255. l.J. Betűrendben szerkesztett, válogatott, gazdag anyagú folyóiratcikkbibliográfia. SZIMÁN KÁROLY: FÜRDŐVÁROS — TÖMBREKONSTRUKCIÓ? (Településfejlesztés, 1985. 3. sz. 107-125. l.J. A II. kerületi Gül Baba utcától a Zsigmond térig terjedő — észak-budai fürdővárosrésznek is méltán nevezhető — negyed bemutatása, építészeti és történeti nevezetességei, műemlékei, a Frankel Leó utca épületei, a terület rendezési problémái. Kívánatos volna a terület összefüggő egységként kezelése... „egy sikeres tömbrekonstrukció visszaadhatná a városrész régi báját és kellemét, visszaszerezve a gyógy- és üdülőhelyjelleget, mely napjainkra kórházvárossá szürkül... s így kaphatná vissza történelmi hangulatát a régi Országút..." — állapítja meg a szerző. SZABÓ MÁRIA — CSATAI LAJOS — NÉMEDI LÁSZLÓ — RINGELHANN ÁGNES: IPARI HULLADÉKOK BIOLÓGIAI VIZSGÁLATÁNAK TAPASZTALATAI BUDAPESTEN, (Budapesti Közegészségügy, 1985. 3. sz. 65-69. l.J A környezeti ártalmak felderítése, értékelése és a megfelelő intézkedések meghozatala érdekében szükséges vizsgálódás eredményei. SZABÓ MÁRIA — VENCZEL GYÖRGYNÉ: A FŐVÁROS TALAJÁNAK NEHÉZFÉMTARTALMA (Budapesti Közegészségügy, 1985. 4. sz. 97-105. l.J. Beszámoló a főváros talajának nehézfém- (főleg ólom-) tartalmára vonatkozó, a környezetvédelem szempontjából különösen jelentős vizsgálat eredményéről. A talajra a levegőben szálló nehézfémek jelentik a legfőbb veszélyt. A legfőbb szennyező források: a fémfeldolgozó üzemek és a közlekedés. CSOMOR TIBOR 47