Budapest, 1986. (24. évfolyam)

4. szám április - Dávid Géza: „...Sem az várast nem veték zsákmánra, sem senkit nem bántának...”

kök". Vegyük még ehhez hozzá a tímár birtokosokat (szpáhikat) és az általuk ki­állított vérteseket, valamint az egyházi személyeket, s máris megkapjuk a moha­medán népesség hozzávetőleges számát, amely tetemes; azaz 1546 táján mintegy 3500-4000 főre tehető, s a század végéig pedig 4000-4500-ra növekedhetett. A „tö­rökök" és a fentebb tárgyalt más népréte­gek összeadásával 7000-7500 lélekben ha­tározhatjuk meg Buda összlakosságát a 16. században. Ha mármost összehason­lítjuk a város 1494-95-ben 8 ezerre taksált népességét az általunk nyert értékkel, ak­kor némi csökkenést állapíthatunk meg. Ha viszont arra gondolunk, hogy a 15. század végi népességszám is becsült, ak­kor nincs kizárva, hogy 100 év múlva is ugyanannyian éltek Budán. A török közigazgatás teljes átalakulása következtében nincsenek levéltári forrá­saink a 17. századi népesség számáról. Csupán két fejadó-kimutatásban bukkan fel néhány budai keresztény, ám valószí­nűtlenül alacsony értékkel. Viszont 1686 táján szaporodnak az olyan utalások, amelyek nagyobb keresztény közösségek meglétét igazolják évtizedekkel visszakö­vetkeztethető érvénnyel. A legfontosabb forrás az a levél, amelyet 1685-ben Buda katolikus bírája és tanácsa küldött a csá­szári kamarai adminisztrációnak. S mivel az írást a város középkori pecsétjével zár­ták le, az is kiderül, hogy e szerv folyama­tosan működött. (Figyelemre méltó pár­huzam: 1686-ban e pecsét eltűnt, emiatt az 1689-es tanácspecsét más rajzolatú, s csak 1703-ra sikerült egy I. Ferdinánd­kori oklevél alapján az eredetit rekonstru­álni.) Név szerint ismerjük a budai, sőt, a várbeli reformátusok papját, Vetsey Má­tyást és az evangélikusok lelkészét, Bar­tholomaides Jánost. Bizonyos ingadozá­sok ellenére kétségtelen a zsidó lakosság folyamatos jelenléte is. Schulhof Izsák rabbi a Várban élte át a felszabadító há­borút. A rácok közül pedig azoknak a nevét ismerjük, akik 1686 után költöztek vissza a Vízivárosba. Vannak azonban olyan adataink is, amelyekből következtethetünk a lakosság megközelíthető számára. így 1437-ben, Zsigmond király uralkodásának utolsó évében 322 házat vettek számba a Várne­gyedben. 1696-ban pedig 290 épületet, il­letve házhelyet. E területileg zárt egységen belül a fogyás jelentéktelen, és részben te­lekösszevonás következménye. Fontana 1686-os igen aprólékos, bár bizonyára 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom