Budapest, 1986. (24. évfolyam)

4. szám április - Dr. Buza Péter: A Diana fürdő kövei

Pest híres fürdője — nem sokkal lebontása előtt kísérletezik. Egy 1852-ben kelt leírás szerint: „E fürdőházban egyszersmind 2 nagy galvanoelectrikai legújabb mód szerint készített gép van ...felállítva, amelyekből a galvanoelectrikai folyam valamennyi fördő-szobákon keresztül vezettetik, s nem ritkán bizonyos betegségekben jó sikerrel használtatik." Mindezekhez a hatvanas években újabb nagyszerű találmányok járulnak. A „zuhanyfürdő-készülék" és az „etetőcsap" például, amelyekről sajnálatos módon nem maradt fent műszaki leírás, de amelyek mégis igen fontos eszközei lehettek a korszerű fürdőkultúrának, s az itt elvárható élvezeteknek. Az 1870 körül kelt hirdetés sem feledkezik meg felhívni a figyelmet a régiekkel ötvözött új nagyszerűségekre: „Kiváló fénnyel, műízlés-és kényelemmel van berendezve. A szebbnél-szebb cabinet-fürdők carrarai márványból vegyes zuhannyal (melangedouche) páratlanok a continensen. Kád és gőzfürdője is van. A kádfürdők ára 40-100 kr, a gőzfürdőé 1 frt, a cabinetfürdőé 1 frt 30 kr." „Fájlalom letűntét..." Sejtette-e vajon valaki a vátészi lelkületű pestiek közül, hogy ez a Diana tündöklésének utolsó harmada? Senki. Pedig ott ólálkodott a végzet a nem is olyan öreg ház körül. Hogy aztán 1905 őszén megkonduljanak a csákány képében mutatkozó lélekharang téglán csikorduló, mészbe, vakolatba puffanó, vasaláson szikrát vető csapásai. Porzó — vagyis Ágai Adolf hírlapíró — fátyolos hangon elsiratta: „Mily elegánczia, takarosság kényeztetett minket a Dianában! Lakni szerettem volna abban a kedves szobában, melyen megfürödtem. S mily bősége a fehérneműnek! A lepedők és törölközők sokaságából olyan török mundért: turbánt, kantust és bugyogót csavarintottak köribém, hogy szinte basául éreztem magamat. Fájlalom letűntét a Diana-fürdő szellős, világos gőzfürdőjének... Megélvezése után amolyan Gyömöszi Gyurik gyömöszöltékgyúrták ki bűnös testünkből a görcsöt, tudós tyúkszemfaragók állítottak talpra, hogy szinte tánczolhatnékja lett az öreg uraknak is, s művész fodrász-borbélyok ifjítottak meg bennünket s még a párától szétmállott bajuszunkat is enyhe kötőfékkel vonták csábító ívbe. Hát ezt a legúribb közfürdőt kiszorította helyéből a bank pénze. Ebben a palotában — mert az volt — Széchenyi István lakott egy ideig... Kapuszínét a Duna méhéből kikotort római légiós kövek ékesítették és virágos szökőkutas udvara soká fog élni emlékezetemben. Építője az a Pfeffer volt, aki, midőn Pestre került valamely idegen művészi vagy írói nevezetesség, magának foglalta le s családjával és híveivel ünnepelte. Magának is kellett lefoglalnia, mert ki törődött akkor Pesten-Budán kiváló idegenekkel?" A telek 1906 tavaszán már üres. Rokken Ferenc így summázza a végjáték eseményeit: „A Diana-fürdő alapításától kezdve a Pfeffer család tulajdonában volt, és csak akkor váltak meg ingatlanuktól, mikor a fürdő üzemi élete hanyatlani kezdett." De kik volnának az új tulajdonosok? A válasszal kezdődik a Diana feltámadása. Persze, ez a feltámadás csak olyasfajta félbehagyott kísérlet, amilyen a Zrínyi-seregé lehetett, midőn Gábriel időnek előtt megfújta a harsonát, hogy aztán riadtan ráeszméljen: korai volt az ébresztő. Fél fuvintás, egy-két kő, szobor, emlék. A Diana ókövei... A tizenkettedik tételcsoport Tavaly került kezembe a Múzeumi és Könyvtári Értesítő egyik, 1908-ból való füzete. Benne Kuzsinszky Bálint régész, a Fővárosi Múzeum alapító igazgatójának közleménye, amelyben a Magyarországon talált római kőemlékek sajátos szempontú összeállítását sorolta föl. E tanulmányban azok a sírkövek, szarkofágok, szobrok kaptak egy fényképnyi s néhány sornyi helyet, amelyeket akkor — 1908-ban — vidéki múzeumokban, de főleg „egyéb helyeken", magánvillák kertjében, házak falában, kerítések lábazataként, udvari díszként „őriztek" akkori tulajdonosaik. Magánszemélyek és intézmények. Érde-21