Budapest, 1986. (24. évfolyam)

3. szám március - TÉKA

téka akinek hosszú életében oly jelentős változá­sok történtek e diszciplínák elméleti megkö­zelítésében és praxisában?" Életművének kulcsa, hogy enciklopédikus műveltségét az emberközpontú érdeklődés teszi teljesebbé, munkásságában elsődleges szerepe van a társadalmi és esztétikai értel­mezésnek. Elutasítja az emberi közösségekre tukmált urbanisztika kényszerét; Mumford abban látja az építészet igazi értelmét és sike­rét, ha a teljes környezet harmonikus életér­zést fakaszt, és örömeivel csakis az embert szolgálja. Ez a nagyszerű könyv nemcsak a városter­vezők és építő szakemberek olvasmánya le­het, de haszonnal forgathatják mindazok, akik korunk és jövőnk nagy kérdéseire keres­nek választ. (Gondolat) Széchenyi pesti tervei Magyar Levelestár címmel új sorozatot in­dított a Szépirodalmi Könyvkiadó, amelynek első darabja a legnagyobb magyar százhar­minchárom levelét tartalmazó csinos kötet. E levélgyűjtemény közreadása nemcsak azért fontos, mert közelebb visz Széchenyi egyéni­ségének megértéséhez, hanem mert olvasása­kor — az 1825. március 19-én kelt Kötelező levéltől kezdődően az 1848. július 28-i, Pest városának írott drámai hangú felszólításáig — egy történelmi folyamat személyes részt­vevői lehetünk. Ez a negyedszázad jószerével a nagyváros születésének kezdetét, szinte a vajúdás perceit fogja át: a szélfújta, poros és unalmas Pest-Buda ekkor lett Budapest, az ország fővárosa. Mert még a város mai nevét is Széchenyinek köszönhetjük: ő írta le elő­ször, hogy Budapest. A világvárossá terebélyesedett település mai lakóinak izgalmas olvasmányuk lehetett végigkövetni a levelekben, miként indult meg 1825-ben Széchenyi kezdeményezésére az Akadémia szervezése, s hogyan hozta létre 1827-ben a Nemzeti Casinót, vagy ugyanab­ban az esztendőben — ugyancsak az ő javas­latára — miként rendezték meg az első lóver­senyt. Széchenyi megtestesült álmai itt vannak, szinte bennük élünk, építmények formájá­ban is láthatjuk megvalósult ötleteit, ugyan­akkor az általa létesített tudományos, gazda­sági és művelődési intézmények napjainkban is gyümölcsözően hatnak nemcsak budapes­ti, hanem nemzeti «Jetünkre is. E levelekből kitetszik, hogyan szorgalmaz­ta Széchenyi például a dunai gőzhajózás fej­lesztését, s ennek logikus folytatásaként, mi­ként sürgette, hogy az Óbudai Hajógyár föl­építésével megfelelő ipari háttere is legyen a folyami közlekedésnek és szállításnak. A vá­rost övező gátrendszer kiépítésének gondola­tát ugyancsak Széchenyi fogalmazta meg, de ő állt ki elsőként a hajókikötő építése érdeké­ben is. Azért is ő hadakozott leginkább, hogy a rakpartot csúfító depókat és műhe­lyeket mielőbb lebontsák. A példákat tovább sorolhatnók. Közis­mert, hogy Széchenyi elméjében fogalmazó­dott meg a két városrészt összekötő első ál­landó híd, a Lánchíd terve, kevésbé ismerete­sek viszont az előzmények: milyen kemény politikai küzdelmek és gazdasági műveletek árán született meg az eredmény. Az 1840-ben üzembe állított Pesti Hengermalom megte­remtésének ténye nem csupán ipartörténeti érdekesség, ott bontogatta szárnyait a kor­szerű magyar élelmiszer-feldolgozó ipar, ter­mészetesen Széchenyi ihlető erejével. Mi sem nyilvánvalóbb, mint hogy a Nem­zeti Színház megépítését szorgalmazó küzde­lemből ő is kivette részét, de a Pestről induló vasútvonalak ügye sem kerülte el a figyel­mét. Közegészségügy vagy köztisztaság? Köve­telte a város utcáinak rendezését és kövezé­sét; fasorokat, parkokat tervezett, akkor, amikor a környezetvédelem még ismeretlen fogalom volt. Uszodák, „csónakdák" érde­kében keres támogató társakat; lövőházat, labdaházat képzel, hogy mindezek az embe­rek testmozgását és sportolását szolgálják. Nemcsak a város és a benne nyiladozó ipar, tehát végső soron a gazdaság fejleszté­sének ügyében munkálkodik, szemmel tartja a város szépítését is, de még arra is van türel­me, hogy egy-egy középület külső megjelené­sére figyeljen. Kitetszik leveleiből, mily fon­tosnak tartja a házak szépségét és homlokza­tuk harmóniáját. E százharminchárom levél címzettjei: ba­rátai, küzdőtársai, elvbarátai, pesti polgá­rok, külhoni bankárok, gyáriparosok, mér­nökök, József nádor, majd az őt követő sze­rencsétlen sorsú István, de a bécsi udvar ne­ves hatalmasai és szürke eminenciásai is meg­találhatók közöttük. A reformkor szellemi mozgalmait fölidéző levélgyűjtemény Széchenyi személyiségéről is árnyaltabb képet fest: megnyilatkozik benne az állhatatos államférfi konok kitartása, az áldozatkész közéleti méltóság leleményessége és bátorsága, a bölcs és a taktikában is jára­tos politikus előretekintő figyelme. Vagyis mindaz, amit számon tartani érdemes e pá­ratlan jellemű férfi tetteiről. A kitűnő válo­gatás, szöveggondozás, az eligazító utószó és a gazdag jegyzetanyag Bácskai Vera és néhai Nagy Lajos elmélyült munkáját dicséri. A fordulatos, korhű fordításról sem feledkez­hetünk meg, hozzátéve, hogy alighanem té­vedésből változott Gézává Ziegler Vilmos ke­resztneve, akinek ilyen irányú munkásságát egyébként jól ismeri a szakmai közvélemény. Szűklátókörűség lenne, ha csupán valami­lyen korlátolt Budapest-szemlélet okán tarta­nok nagy jelentőségűnek a levélgyűjtemény megjelentetését; e munkát a magyar nyelvte­rület minden régiójának szánták közreadói. KISS KÁROLY Folyóiratszemle HORVÁT ISTVÁN: A FŐVÁROS IPARI HELYZETE. BE­SZÉLGETÉS KÖTELES ZOLTÁNNAL, A BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁ­RÁVAL. (Budapesti Fórum 1985. 5 sz. 13-16. I.) Az utóbbi két évtizedben kissé csök­kent ugyan a főváros iparának részaránya az országos gazdaságban, de még mindig kie­melkedő a jelentősége. Ennek az iparnak helyzetét, erényeit, fogyatékosságait mutatja be az írás. PÉNZES JÁNOS: A FŐVÁROS VII. ÖTÉVES TERVKON­CEPCIÓJA. (Budapesti Fórum 1985. 5. sz. 21-34.1.) Ismerteti a tervezőmunka legfonto­sabb mozzanatait, ezen belül a VI. ötéves terv várható eredményeinek elemzését, amelynek alapján kitűnik, hogy a jelentős eredmények ellenére számos társadalmi fe­szültséget nem tudta megszüntetni, sőt, újak is keletkeztek. A VII. ötéves fejlesztési kon­cepcióknak a korábbihoz képest új vonása, hogy a „beruházáscentrikus szemlélettel" szemben jobban hangsúlyozza a gazdál­kodási felfogás érvényesítését. A városfej­lesztésben és -üzemeltetésben, a lakosság el­látásának javításában nélkülözhetetlennek vallja a minőségi fejlesztést, az élet minőségi jegyeinek erősítését. A koncepció az anyagi lehetőségeknek megfelelően, szelektív mó­don határozza meg a mennyiségi fejlesztése­ket — állapítja meg a szerző. Emellett a la­kosság ellátásának érdekében alapvetőnek tartja, hogy a „lakásállomány jobban felel­jen meg az igényeknek, az intézmények szín­vonalasabb ellátást biztosítsanak és a köz­művek üzemeltetése biztonságosabb le­gyen." A továbbiakban a tervezés területi feltételei témakörében a demográfiai és mun­kaerőhelyzet várható alakulását elemzi, is­merteti a fővárosi ipar fejlődésének várható tendenciáit és ezek hatását a tanácsi gazda­ságra, foglalkozik az építőipari kapacitás­helyzettel, a hírközlés, a postai szolgáltatás, az idegenforgalom és a környezetvédelem feladataival s a budapesti agglomeráció fej­lesztését szolgáló feladatokkal, a főváros és Pest megye közötti együttműködés fő irá­nyaival. Ezután az ágazati koncepciók köré­ben a lakásépítés és -ellátás feladatait és je­lentősebb problémáit ismerteti, majd a lakó­házfenntartás, a közlekedés, az egészségü­gyi, szociális és kulturális ellátás, a kereske­delemfejlesztés és szolgáltatás főbb célkitű­zéseit foglalja össze, s néhány fontos témát sorol fel, amelynek körében további vizsgá­lódás és előkészítő munka szükséges. KUSTOS LAJOS: ERZSÉBETVÁROSI REHABILITÁCIÓ. (Budapesti Fórum 1985. 5. sz. 35-38. 1.) Is­merteti a rehabilitáció fogalmát, tevékenysé­gi körét, majd a kerület rövid történetét, főbb jellemzőit, a lakosság létszámának ala­kulását, a tömbrehabilitációs terv kibonta­kozását, társadalmi indokait, célkitűzéseit, lebonyolítását, továbbfejlesztését. ACZÉL KOVÁCH TAMÁS: ÓBUDA JELENE ÉS FEJLESZTÉSI EL­KÉPZELÉSEI. (Budapesti Fórum 1985. 5. sz. 39-42. I.) Beszélgetés Kiss Imrével, a III. Kerületi Tanács elnökével arról: hogyan íté­lik meg a fejlesztést a legilletékesebbek, az óbudaiak, melyek a fejlesztés legfontosabb eredményei, újonnan jelentkező gondjai, a fejlődés távlatai. SEDLMAYR JÁNOSNÉ: A VOLT PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM ÉPÜLETE A SZENTHÁROMSÁG TÉ­REN. A HELYREÁLLÍTÁS TERVEZŐJE: DR. RADOS JENŐ. (Építés- Építészettudo­mány 1985. 1-2. sz. 15-25. 1.) Felvázolja a Várnegyed északi részén kiváltságos helyet elfoglaló Szentháromság tér történetét, majd bemutatja a Fellner Sándor által tervezett, 1901-1904 között épült Pénzügyminisztérium épületét és a stílusát, megjelenését illető kriti-46

Next

/
Oldalképek
Tartalom