Budapest, 1986. (24. évfolyam)

3. szám március - Antal Gábor: A kávéház

Bár Korda Sándor — mint vidékről Pestre került és, többek mellett, filmekkel is foglalkozó ifjú újságíró — már az első világháború előtt (és alatt) is járt a New Yorkba, a filmesek, ahogy azt Radó István — New Yorktól a Hungáriáig című, 1965-ben megjelent könyvében olvasható — emlékezéseiből tudhatjuk; tulajdonképpen a „Tarján-korszak" elején alapítottak külön törzsasztalt a kávéházban. Ebben a Konrádyné dr. Gálos Magda által szerkesztett — s a Minerva kiadónál megjelent — könyvben fontos szerző Kálmán Jenő, aki 1909-ben kukkantott be először (mint egy riportlap fizetés nélküli gyakornoka) a kávéházba, ahonnan csak a világháború és a hadifogság, majd a kávéház 1947 és 54 közötti bezárása szorította ki. Kálmán Jenő — a mulatságos versikék mestere — meghatottan emlékezik az 1963-ban elhunyt Kellér Andorra, aki ugyancsak rendszeres vendége volt a kávéháznak, s aki — élete utolsó éveiben — olyan remekműveket írt, mint például a Szomory Dezsőről és a szintén régi New York vendégről, Palásthy Marcellről szóló kisregény. Kellér „Bandi" a Hungáriában mentora volt egy sor olyan akkori fiatal írónak — többek mellett Csurka Istvánnak, Abody Bélának, Kormos Istvánnak —, akik a vele szintén baráti kapcsolatban álló Czibor János vezetésével kerültek a Hungáriává „keresztelt" kávéházba. Ekkoriban kezdett járni oda Vas István is, a költő, aki különben ma is felfelbukkan a „mélyvízben" és a kávéház más „tájain". Az utóbbi években, évtizedekben természetesen új arcok — ifjú irodalmárok, képzőművészek, muzsikusok, hírlapírók is — tűntek és tűnnek fel a kávéházban, amelyről hajdani törzsvendége, Heltai Jenő írta, hogy „enni, inni, cikkeket és verseket írni lehetett benne, a márványasztalra támaszkodva aludni is. Senkinek nem jutott eszébe, hogy fáradt vagy hajléktalan embertársát bármilyen időtöltésében háborgassa." És hadd idézzük végül Zelk Zoltánnak — ugyancsak a New York-Hungária régi vendégének — versét Nagy Lajosról, aki 1954 októberében, nem sokkal a kávéház újramegnyitása után halt meg, de halála előtt még bejárt az újjáépült — és úgy véljük, régi nevét újra kiérdemelt — kávéházba: Róla szólok. Most lép ki a Kávéház ajtaján, hullám, hullám után! Látom, elindul lassudan a kocsiúton át — intsétek le a gépkocsik zúgó áradatát... (Nagy Lajos a kávéházban) ANTAL GÁBOR 25