Budapest, 1985. (23. évfolyam)

3. szám február - Vida Sándor: Forradalmi fegyver

kinek mi van a füle mögött. A forradalomnak elsősorban egy mérleget kellett volna felállítani. Meg kellene mérni minden embert, mielőtt telemérnék a kupáját a forradalom vívmányaival." Jóllehet ilyen mérleget a forradalom nem használt, az új rend melletti — legtöbbször csak látszólagos — kiállás mégis segítette a tömegek balratolódását. A polgári forradalomban új forradalmak csírái rejlettek — mutatott rá Babits. Szini Gyula így vélekedett: „Forradalomra szükség volt. Ebben sokkal többen megegyeznek, mint ahányan a forradalmat megcsinálták." Az 1918 októbere és 1919. március 21. között megjelent sajtótermékeket friss, új hang jellemzi. Míg a polgári lapok egy része félrevezető és rosszindulatú ferdítéseket, sőt, rágalmakat közölt a valós eseményekről, addig a kommunista sajtó realista tényfeltárásával felkészítette a közvéleményt a proletariátus hatalomátvételére. A polgári forradalom zsurnalisztikáját jellemző kettősség — a hatalom melletti kiállás és az ellene való agitáció — 1919. március 21. után a forradalmi intézkedések következtében megszűnt. Az 1918 októberében kezdődött polgári demokratikus forradalom időszaka alatt következetes kommunista sajtópolitikát — hibái ellenére is — csak a Kommunisták Magyarországi Pártjának sajtóorgánumai képviseltek. A hazai kommunista sajtó a polgári demokratikus forradalom alatt született meg. Ez a sajtó az oroszországi magyar nyelvű, forradalmi szellemű újságok nyomdokain haladva, az új körülményeknek megfelelően küzdött a Kommunisták Magyarországi Pártja politikájának alkalmazásáért, valóra váltásáért. A magyarországi ellenzéki munkásmozgalmi sajtó nagyszerű hagyományait is átvéve, jelentős része volt abban, hogy a magyar munkásosztály forradalmi ereje mind nagyobb mértékben növekedhetett, és létrejöhetett az a forradalmi helyzet, amely végső soron a magyar proletárhatalomban testesült meg. A kommunista sajtó kialakulásának pillanatától kezdve merőben különbözött a polgári sajtótól. Alapvető változást jelentett, hogy egyáltalán nem jövedelmet vagy hasznot húzó üzleti vállalkozásként indult és dolgozott, hanem az olvasók olyan befolyásolására törekedett, hogy azok mielőbb megértsék és támogassák a kommunisták politikáját, segítsék a forradalmi célok megvalósítását, a munkásosztály hatalomért vívott harcának győzelmét. A kommunista sajtó nem volt tőkés üzleti vállalkozás, és mentes volt a hirdetést fizetők befolyásától. Hőskorához tartoznak az első világháború alatti forradalmi szocialista mozgalmak röplapjai, a már említett oroszországi kommunista sajtótermékek és az 1918. december 7-én megjelent, első itthoni legális kommunista lap, a Vörös Újság. A Vörös Újság fejlécén a „Kommunista lap", impresszumában a „Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság" olvasható. Mindkettő új vonás a magyar sajtó történetében. A formai jegyek mintegy felhívták az olvasók figyelmét arra, hogy ez a lap alapvetően más, mint az eddig megjelent sajtótermékek bármelyike. Ezt pedig, forradalmi célokat szolgáló tartalma, nagyszerűen szerkesztett lapszámai jelentették. Az első, Magyarországon megjelent forradalmi marxista bolsevik újság szerkesztő bizottságának tagja volt Kun Béla, Rudas László, Vágó Béla, László Jenő. Szerkesztője Vágó Béla, Szamuely Tibor, Jancsó Károly, majd Rudas László. Munkatársai között találjuk Révai Józsefet, Hajdú Pált, Lengyel Józsefet, Boross Lászlót, Bolgár Eleket, Alpári Gyulát, Rákos Ferencet, Lukács Györgyöt és másokat. A lap hosszas vita után kapta a Vörös Újság nevet. Közvetlen forradalmi elődjének az Oroszországban kiadott Szociális Forradalom című kommunista lapot tekintette. Az első szám létrehozását a papírhiányon kívül számos más akadály is nehezítette. Az utcára került első tízezer példány óriási visszhangot keltett, órák alatt elfogyott, utána kellett nyomni. A párt a sajtóbizalmiak útján terjesztette, mindenekelőtt a gyárakban. Eleinte hetente kétszer, később háromszor jelent meg, a Tanácsköztársaság alatt pedig hétfő kivételével naponta. Példányszáma hamarosan 15, majd 25 ezerre emelkedett. A proletárdiktatúra idején, a győzelmes északi hadjárat alatt elérte a magyar sajtó történetében addig példa nélkül álló 400 ezres példányszámot. A lap szerkesztősége az Ügynök utcában (ma: Kresz Géza utca), majd a Visegrádi utca 15-ben, a párt központi helyiségében, később a szomszéd ház harmadik emeletén — Szamuely Tibor szállásán —, a Tanácsköztársaság alatt pedig a megszüntetett Budapesti Hírlap épületében, a Rökk Szilárd utca 6. szám alatt volt. A Vörös Újság a párt által kitűzött célok megvalósításáért küzdött. Már a polgári demokratikus forradalom időszakában követelte a gyárak államosítását, a földesúri birtokok kisajátítását, a proletariátus és a szegényparasztság felfegyverzését. A lap pártrovata segítette a KMP szervezeti erősítését, rendszeresen beszámolt a magyar kommunista mozgalom nagyszerű sikereiről, a kommunista eszme terjedéséről. Népszerűségét nem csökkentette a polgári kormány által jóváhagyott, ellene indított nem egy elhallgattatási kísérlet. A Tanácsköztársaság alatt igen nehéz körülmények között teljesítette feladatát. Cikkei a társadalmi, gazdasági és kulturális élet napi problémáival, a proletariátus érdekeinek képviseletével foglalkoztak. Terjesztette a marxizmus-leninizmust, oktatott, lelkesített, nevelt. A fegyveres intervenció idején a haza megvédésére mozgósította a tömegeket. Utolsó száma 1919. augusztus 2-án délután, augusztus 3-i keltezéssel jelent meg. Eddigi ismereteink szerint 622 időszaki lapot adtak ki a forradalmak időszakában Magyarországon. A Tanácsköztársaság alatt 82 lap indult, ebből magyar nyelvű volt 62. Vannak olyan lapok is, amelyekből nem maradt fenn példány. Létezésükről csak másodlagos forrásokból tudunk. A magyar nyelvű lapok mellett szép számmal jelentek meg idegen nyelvű, kommunista eszmeiségű újságok is: orosz, ukrán, román, német, lengyel, szlovák, szerb, olasz stb. nyelven. „Tegnap csendesen, de annál nagyobb feltűnést keltve új szó röppent ki itt-amott egy-egy rikkancs ajakáról: — Pravda! A magyar újságok tömkelegében megjelent az orosz nyelvű Pravda, a szövetséges orosz szovjetköztársaság népszerű újságja, Lenin lapja. Kuncsaft éppen elég akad, a Budapesten lakó oroszok vásárolják a Pravdát, de veszik magyarok is, akik hadifogságuk alatt megtanultak oroszul. Ki hitte volna akkor, amikor az első és második forradalom hírei érkeztek hozzánk és a kadett-uralom idején szétrombolták a Pravda nyomdáját és szerkesztőségét, hogy ez a sokat szenvedett és sokat üldözött orosz újság egyszer majd olyan hatalmas, olyan népszerű lesz, hogy még Magyarországon is olvasni fogják..." — írta róla a Vörös Katona című lap 1919. április 9-i száma. A sajtóügyeket kezdetben a Belügyi Népbiztossághoz tartozó sajtódirektórium intézte, majd a Szellemi Termékek Országos Tanácsának megalakulása után ez a szerv vette át a sajtóval kapcsolatos összes feladatot. A Tanácsköztársaság sajtója az egyre katasztrofálisabb méreteket öltő papírhiány ellenére sokszínű maradt. A Vörös Újság mellett számos kommunista lap jelent meg. A párt elméleti tudományos folyóirata az 1919 januárjában Hevesi Gyula és Komját Aladár által indított Internationale volt. Az ifjúmunkások részére adták ki az Ifjú Proletárt, a magyar Vörös Hadsereg lapja a Vörös Katona, a földmunkások érdekeit képviselő újság a Szegény Ember volt. A proletárhatalom első két hónapjában 27 napilap jelent meg, köztük két nem magyar nyelvű napilap kiadására volt csak lehetőség a nyomasztó papírhiány miatt. (Népszava, Vörös Újság, Világszabadság, Pester Lloyd, Volksstimme.) A polgári lapokat kezdetben a Forradalmi Kormányzótanács és az egyes népbiztosságok irányítása alá akarták vonni. A terv szerint Az Est lett volna a kormány lapja, a Pesti Napló a szociális termelés népbiztosságáé. Az Újság a pénzügyi, a Pesti Hírlap a külügyi, a Friss Újság és a Kis Újság a földművelésügyi népbiztosság lapja lett volna. A nyomasztó papírhiány miatt a Világosság helyett a Fáklya című lap lett a közoktatásügyi népbiztosság félhivatalos napilapja, amely május 14-ig jelent meg a többi polgári lappal együtt. A Népszava lett az egyesült párt hivatalos reggeli, a Vörös Újság pedig — hétfő kivételével — a déli, a délutáni napilap. A napilapok mellett különböző témájú — kulturális, sport, vicc stb. — hetilapok, tudományos folyóiratok, hivatalos lapok, tömegszervezeti, párt, szakszervezeti, nőmozgalmi újságok jelentek meg. Vidéken is szép számmal adtak ki napi- és hetilapokat. Egyes források szerint 1919 június végén még 25 napi- és 58 hetilap jelent meg az ország különböző helységeiben. A nagyszámú fővárosi lap megjelenésének oka abban is kereshető, hogy az egyes kiadók az ország területi csökkenését ekkor még ideiglenesnek tekintették, és Magyarország korábbi nagyságának és lakosságszámának arányában adták ki a különböző lapokat. A proletárdiktatúra sajtóját túlnyomórészt az a törekvés jellemzi, hogy igyekezett valóra váltani a szocialista sajtó elé tűzött feladatokat. A sajtó mint a mindennapi élet tükre a valóság ábrázolása folyamán feltárta az ellentmondásokat is. A magyar tanácshatalom végóráiban a Vörös Újság Petőfiről írt megemlékezése fejezte ki legjobban, jelképesen a Magyar Tanácsköztársaság tragédiába hanyatló végét: „Sorsdöntő órában, mikor mindenünnen ránk agyarkodnak az egész világ vértől mocskos rablói, Petőfi emlékét idézzük, a forradalmárét, aki élt és meghalt a forradalomért". (Vörös Újság. 1919. augusztus 3.) VIDA SÁNDOR 19