Budapest, 1985. (23. évfolyam)

1-2. szám január - Dr. Trautmann Rezső: Nincs Magyarország Budapest nélkül

Budapest rr rr« evgyurui tünk. Ha az épületek között megnőnek a ma még fiatal bokrok és fák, ha féltő gonddal megőrizzük a zöld területeket, parkokat, az új városrészek látványa is kellemesebbé válik. Az élet azonban új feladatokat állít elénk, új tanulságokat hoz. Megkezdődött a régi városrészek, lakóházak felújítása; bennük az új lakásokat már sokkal inkább a megnövekedett igényeknek megfelelően alakítják ki, gondolva a nagyobb családokra is. Találkozhatunk számos ötletes megoldással, több ízléses, a városképbe illő, az embert jól szolgáló lakóház és lakótelep épült megfelelő minőségű munkával. Okvetlenül szólni kell a nagyrészt láthatatlan, de nélkülönözhetetlen, korszerű közművekről, melyek a városi lét elengedhetetlen feltételei. Budapesten ma már minden lakásban ég a villany, be van kötve az elektromos hálózatba minden, a külső övezetekben épült lakás is. Ugrásszerűen nőtt az utolsó tíz évben a háztartási áramfogyasztás, ennek megfelelően az E-lektromos Művek igyekszik a zárolt körzetekben még fennálló korlátozásokat megszüntetni, és növelni a szolgáltatás biztonságát. A szolgáltatott gázenergia 1970-hez képest több mint kétszeresére nőtt, a nyolcvanas évekre már a lakások kétharmadában élvezték a gázszolgáltatás előnyeit, és a lakások egyharmadát fűtötték gázzal, ami környezetvédelmi szempontból is kedvező. A budapesti lakások egyötödét távfűtéssel látták el. az EPITETT LAKASOK szobaszám szerint (1961 -1980) 1961-65 50 821 db 1966-70 58 938 db I 1 = 1 szobás = 2 szobás 3 = 3 és több sz. 1971-75 77334 db 1976-80 85588 db Nagy károk érték a háború idején a víz- és csatornahálózatot. A helyzetet tovább nehezítette, hogy a Budapesthez csatolt peremkerületek lakóházainak csak egyharmada volt vezetékes vízzel ellátva, csatornázásról pedig alig lehetett beszélni. A hatvanas években megkezdett dinamikus fejlesztés, a tervszerű munka eredményeként ma már a főváros lakásállományának túlnyomó többsége közműves vízszolgáltatással rendelkezik, és a lakások négyötödéből közcsatornán vezetik el a szennyvizet. Hogy milyen óriási munka van ezek mögött az adatok mögött, azt nem kell külön fejtegetni. Igen, a főváros dolgozói megteremtették maguknak az egészséges, civilizált élet feltételeit, megfogadva azt a tanácsot, amelyet Kádár János elvtárs az egyik közvetlen beszélgetésben így fogalmazott meg a munkások előtt: „Dolgozni kell, és jól kell dolgozni." A főváros tömegközlekedésében is minőségileg új szakaszról szólhatunk. 1970-ben megnyílt a metró első vonala, majd a tervszerű inunk;' nyomán újabb szakaszok álltak a lakosság rendelkezésére. A metróállomások környékén korszerű csomópontok alakultak ki, és nemzetközileg is figyelemre méltó eredmény, hogy Budapesten nyolcszáz méteren belül mindenki elérheti valamelyik villamos- vagy buszmegállót. Azt sem érdektelen megjegyezni, hogy a tömegközlekedés gyorsasága tekintetében Budapest élen jár az európai nagyvárosok között. A kereskedelem számos gonddal küzd, munkáját nehezíti, hogy kevés a képzett, hivatástudattal rendelkező munkaerő, nagy a szakemberhiány és a zsúfoltság. Az ország kiskereskedelmi forgalmának több mint egyharmada a fővárosban bonyolódik le, ez a szám önmagában tanúskodik a nehézségekről. A nagy áruházak építése, a nagyobb alapterületű üzletek kialakítása ugyan segített a kereskedelem kulturáltságának megteremtésében, de ezen a téren is sok még a tennivaló. Budapest az ország, és nyugodtan mondhatjuk, Európa egyik kiemelkedő idegenforgalmi központja. Szívesen jönnek hozzánk a külföldiek. Megragadja őket a -város szépsége, a pezsgő kulturális élet, de szívesen emlékeznek vissza a pesti emberek vendégszeretetére is. Mindez nemcsak gazdaságilag előnyös, hanem nagy a politikai jelentősége is. A népek békés egymás mellett élésének, barátságának egyik feltétele, hogy megismerjék egymást. Budapest nyílt szívű város, szívesen fogadja az ide látogatókat. Hála a megindult nagyszabású szállodaépítési programnak, ma már kellő mennyiségű szállodai hely áll a tehetősebb látogatók rendelkezésére. A szállodai építkezések során azonban a jövőben sokkal jobban számolni kell a kispénzű turisták lehetőségeivel, igényeivel. És még' valami: Budapest fürdőváros. Gyógyvizei világhírűek. Kár lenne kihasználatlanul hagyni ezt az adottságot idegenforgalmi vonatkozásban. Budapest egészségügyi ellátásában nagy visszaesések voltak az ötvenes években. A lakosság számának gyarapodásával nem tartott lépést a kórházi ágyak számának növekedése. Tíz év alatt mindössze néhány száz kórházi ágy létesült, ugyanakkor a lakosság száma egyre nőtt. A fekvőbeteg-ellátás terén a hetvenes években állt be javulás, akkor mintegy kétezer új kórházi ágy létesült tanácsi beruházásban. A gyógyító munka szolgálatába állt a felszabadulás után épült első budapesti, Jahn Ferencről elnevezett kórház. Megjavultak a járóbeteg-ellátás feltételei, négy új szakorvosi rendelőintézet épült, ezzel befejeződött a kerületi szakorvosi rendelőhálózat kiépítése. A fejlődést mutatja az orvosok számának a növekedése is: az orvoslétszám tízezer lakosra vetítve csaknem kétszerese az országos átlagnak, ám figyelembe kell venni, hogy a főváros egészségügyi intézményeinek egy része országos feladatokat is ellát. Ugyancsak kiemelkedő eredményeket hozott a gyermekintézmény-hálózat fejlesztése a hetvenes években. Ennek köszönhető, hogy ma már minden bölcsődéskorú és majdnem minden óvodáskorú kisgyermek megfelelő elhelyezést nyerhet. A felszabadulást követő nehéz évek különös helytállást igényeltek az iskoláktól. A korszerű műveltségért folytatott harc a magyar nép felemelkedésének a záloga volt, és az is marad. A két alapvető intézkedésből: az általános iskolák felállításából és az iskolák államosításából nőtt ki az a kulturális megújulás, amely nélkül lehetetlen lett volna megállni helyünket a népek versenyében. Az akkori kultuszminiszter, Keresztury Dezső így foglalta össze programját: „Hajtsuk végre a művelődés területén is 1000 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0 iNTERMEK létesítése o fővárosban 11951 -198oT| tanterem "770 -A w =középiskolai gg,. g^ alt. iskolai 572-A 99 E 405 7S 561 " Ar 221 A 319 TT\207_ iE ú 1951-55 1956-60 1961-65 1966-70 1971-75 1976-80 azokat a reformokat, amelyeket a társadalomban, a nemzetgazdaságban végrehajtott az egész magyar világ szerkezetét átformáló változás; igyekezzünk értelmes tartalommal megtölteni, az ép, haladó hagyományokra építeni, a megzavarodott néppel elfogadtatni, vállalt feladattá emelni az ajándékba kapott forradalmi vívmányokat: a demokratikus iskolapolitikát, a gyökereihez híven, szabadon növekvő művészetet, a feudális béklyóiból megszabadult egyházakat, a tudomány igazi, modern műhelyeivé fejlesztendő egyetemeket." A fővárosban az általános iskola hálózatának a fejlesztése vált sürgető feladattá — éppen a demográfiai hullám következtében. Hála a heroikus építőmunkának, az oktatás feltételei kiegyensúlyozottak, a pedagógushiányon pedig remélhetőleg javítani fog az a körülmény, hogy a Budapesttől elvett tanárképző főiskola ismét működik a fővárosban. Számottevően bővül és javul a napközis ellátás is. Az itt elért eredmények komplex hatása egész társadalmunkban érezhető. Rendkívül megnőtt az utóbbi évtizedben a középiskolai továbbtanulási arány. Ezért nagy anyagi erőket kellett összpontosítani a középiskolák fejlesztésére. A fővárosban működő huszonhárom felsőoktatási intézményben pedig mintegy ötvenezer hallgató — az országos létszám fele — tanul nem éppen ideális körülmények között. Ezért a VI. ötéves tervidőszakban több jelentős felsőoktatási beruházás és rekonstrukció valósul meg a fővárosban. Ezek feltehetően ugyanolyan sikerrel fogják szolgálni a művelődés ügyét, ahogy a nemrég elkészült Budapest Sportcsarnok a testi és a szellemi kultúrát. Amikor az elmúlt negyven év fejlődésén áttekintünk, óhatatlanul szemünkbe ötlik a kontraszt: honnan indultunk, és hova értünk. Egy kifosztott, romos, éhező városból a szocialista keretek közt békében, nyugalomban, viszonylagos jólétben, biztonságban élő, egyre szépülő városba. De ne hasonlítgassunk. Igazságtalan is lenne minden ilyesfajta összehasonlítás. Ne hasonlítgassunk, de ne is felejtsünk. Ne felejtsük el azokat a szovjet hősöket, akik vérükkel járultak hozzá Budapest felszabadításához, ne felejtsük el azokat a lakosokat, munkásokat, értelmiségieket, háziasszonyokat, a szó igaz és szép értelmében: embereket, akiknek az áldozatos munkája nélkül korántsem tartanánk ott, ahol tartunk. Ne feledjük el őket, akik nem élték meg a jobb életet, de hittek benne, és munkájukkal előkészítették azt. És most, amikor tisztelettel emlékezünk rájuk, a névtelen hősökre, érezzük, hogy alkotásaikkal és szellemükkel mellettünk állnak, és mi az ő példájukból is erőt merítünk, immár a jövő felé fordulva, további nagy feladataink elvégzéséhez. 6