Budapest, 1985. (23. évfolyam)

1-2. szám január - POSTA

POSTA 1076 Garay utca 5. Telefon: 415-582 Mire való egy hegy? Többek között arra, hogy kiránduljunk oda, megmásszuk, gyönyörködjünk a kilátásban, síeljünk a lejtőin, éljünk mindazzal a lehetőséggel, amelyet a természet nyújt, és ami a nagyváros bűzös forgatagából kikerült embernek oly sokat jelent. Ezért ajánljuk Fábri Ferenc (1078 Budapest, Landler J. u. 20.) megjegyzéseit az illetékesek figyelmébe. A helyzet és a terep ismeretében a levél — melyből idézünk — minden sorával egyetértünk. ,,A Hármashatár-hegyről van szó, ahová sízni szoktunk járni, mert a Normafa zsúfoltságába gyerekkel nem szívesen megyek. A főváros második legmagasabb hegye (497 m) időnként remek havat, de elég elkeserítő állapotokat nyújt a téli sportok kedvelőinek. Már a feljutás is bajos ...AH jelű autóbusz havas időben sem fölmenni, sem megfordulni nem tud hosszadalmas és bonyolult manőverek nélkül, mivel az út mindkét oldalán hosszú szakaszon gépkocsik parkolnak. Emiatt ... a féllórás indulási időköz jócskán meghosszabbodik ... így a busz mindig zsúfolt . . . Volt úgy, hogy a végállomás előtt ki kellett szállnunk, mert a busz nem tudott tovább menni. A Hármashatár-hegyen télen jóval gyakrabban süt a nap, mint a városban, és ha esik a hó, itt mindig több van belőle, mint lent. A leghosszabb, kb. 300 méteres lejtő igen jó pálya, ha sok rajta a hó. Ha azonban a hóréteg vastagsága 15 cm alá csökken, előbukkannak a kövek, amelyek veszélyt jelentenek a sízőknek, szánkózóknak. Vannak nagyobb veszélyforrások is. A lejtőn valaha akadálypálya épült. Ha tényleg szükség van még rá, bizonnyal nélkülözhető a hegytetőn, máshol is meg lehetne építeni. A különböző palánkok, gerendák, oszlopok és egyebek mellett még padok is vannak a pálya közepén, ahol az elfáradt sízők pihenhetnek, napozhatnak, vagy ápolhatják magukat, ha valamelyik akadálynak nekimentek. Bokrok is szép számmal vannak a pályán, gyakorlatilag két sávra osztják a terepet. Ez azért hátrány, mert egy sípálya használhatósága a szélességével erősen növekszik. Ennél is nagyobb baj, hogy a sízők és a szánkósok ugyanazon a terepen mozognak. Ez nagyon balesetveszélyes. A délnyugati pályát egyébként némi erdőirtás árán meg is lehetne hosszabbítani... A nap felőli olda-64 Ion pedig magas növésű fák ültetésével árnyékosabbá lehetne tenni, így hosszabb ideig maradna meg rajta a hó. Az északi oldalon is vannak kisebb lejtők, talán ezeknek a folytatását is ki lehetne alakítani... De haza is kell menni. Ha elég a hó hozzá, sílécen indulunk lefelé. A jelzett turistaút azonban háromszor is keresztezi az autóutat, emellett a sétálók miatt sem túl biztonságos, egyes szakaszai pedig nagyon meredekek, nem síútnak valók... Összefoglalva: kívánatos lenne a Hármashatár-hegyen egy síközpont kialakítása. Ennek alapfeltételei adottak. Sűríteni kellene a H jelzésű busz járatait a könnyebb feljutás érdekében, és szabályozni a személygépkocsik forgalmát a havas, hétvégi napokon. Balesetmentes sípályát vagy pályákat kellene kialakítani és új, keresztezésmentes nyomvonalat lefelé, legalább a Fenyőgyöngye étteremig. Bizonyára akad olyan szerv, amely előteremtené a minimális költségeket, és megszervezné a szükséges társadalmi munkát, melyre nyilván számos síző, természetbarát szívesen vállalkoznék." Csak így íováhb! Köszönjük régi, hű olvasónknak. dr. Csillag Imrének (1093 Budapest, Szamuely u. 28.) bíráló és biztató levelét. Különösen az újabb számok — főleg az októberi — nyerték el tetszését. „Csak így tovább!" — fejezi be levelét. Igyekszünk. Válaszol a tanácselnök Az 1984. évi 10. számunkban Seregi László A huszonegyedik napon címmel interjút közölt az I. kerület új tanácselnökével, Zágon Bertalannal. Az írás nyomán több kérdés érkezett hozzánk, ezekre ad az alábbiakban választ a tanácselnök. „A lakossági változások, mozgások, a demográfia alakulása, figyelése jelentősen meghatározza a tervező munkánkat. Sajnálatos módon az irányító szervek adatai (vagy a területi adatok) nem mindig egyeznek a központi adatokkal. Ma az egyedüli megbízható adatbázis a népszámlálás, de ez tíz évente van, éppen ezért fontos a területi szempont hangsúlyozása, hisz mindenki lakik valahol. Ennek tudható be, hogy az állandó lakhely szerinti nyilvántartásban 1983-ban 283 csecsemő született a kerületben, ugyanakkor az egészségügyi nyilvántartás adataiban 487 csecsemő ellátása szerepel. A jelentős különbözet fakad az ideiglenes bejelentkezésekből, az elköltözések következtében ragaszkodás a megszokott orvoshoz, intézményhez stb. A szülőotthon az újszülött kartonját minden esetben megküldi a lakóhely szerint illetékes tanácsnak, a születési hely szerinti anyakönyvi hivatalnak. Végül is e számok nem változtatnak azon a tényen, hogy mondjuk, 1980-hoz képest több mint száz fővel csökkent a születések száma. A jelenlegi terhes kismamák száma is arra enged következtetni, hogy ez a folyamat még nem állt meg. A Hotel Victoriáról annyit: gyorsan, jól szervezetten épült fel a szálló, felszínre hozva számos, sokszor joghézagból fakadó ellentmondást, tanulságot s kinek-kinek az ezzel járó bosszúságokat. Az Ifjúsági Park igen jelentős helyet töltött be egy korosztály szórakozási, művelődési szokásaiban. Műszaki állapota, sajnos, nem teszi lehetővé hosszú távon a biztonságos üzemeltetést. A hiányt egy új intézmény fogja pótolni. Ennek ellenére azt gondoljuk, hogy az elkövetkezendő időszakban is — esetleg a látogatottság szűkítésével, a funkció megváltoztatásával — lehetőséget kell teremteni a művelődési igények, szokások kielégítésére." Találkoztak a Budapest olvasói, barátai Hosszú szünet után ismét összejött lapunk baráti köre, hogy megbeszélje, megvitassa a lap helyzetét, a jövő feladatait. 1984. november 21-én az Osvát utcai pinceklubban kulturált és vendégszerető körülmények között sok érdeklődő mondta el véleményét a lapról, hadd tegyük hozzá rögtön, a városról, Budapestről is, melyet folyóiratunk képvisel mint az ország egyetlen várospolitikai orgánuma. A kritikai észrevételeket, tanácsokat és az elismerő szavakat úgy összegezhetnénk, hogy meg kell találni a megváltozott körülmények között a Budapest igazi szerepét, feladatát, erősíteni kell a várospolitikai jellegét, de úgy, hogy bírálattal is szilárdítsa a városvezetés és a város lakói közti kapcsolatot. Amikor megőrizzük az értékeket — lehetőségeinkhez mérten továbbra is teret adunk a művészeteknek —, át kell formálnunk, meg kell újítanunk néhány rovatot — nemcsak formailag, hanem tartalmában is. Többen sajnálták, hogy a terjedelem csökkentése miatt le kell mondani a rejtvényfejtés izgalmairól, kevesebb szép verset olvashatnak. Egyöntetű volt a vélemény: a folyóirat sokkal nagyobb publicitást, olvasottságot érdemelne, tehát a terjesztés gondjait végre valahára meg kellene oldani, s nemcsak bel-, hanem külföldön is. A sok ,,kell"-ből, reméljük, eredmény születik. A főváros ügye országos ügy, mindnyájunké. Hogy ezt az ügyet lapunk méltó módon és jól képviselje, ahhoz szüksége van az olvasók bizalmára és tanácsaira. Az összejövetel azt bizonyította, hogy egyikben sem szűkölködünk, sem bizalomban, sem tanácsban — és ez reménykeltő. Csak kicsit több olvasónk lenne!