Budapest, 1985. (23. évfolyam)

1-2. szám január - Dr. Bácsfalusi Ernő: Jövőbe nézve

azonban változatlanul fontos feladat a meglévő termelőkapacitás rekonstrukciója. Továbbá a területi ellátási feltételek javítása érdekében meg kell vizsgálni egy közepes kapacitású, vegyes termelésű üzem felépítésének lehetőségét, célszerű telepítésének helyét. A fizetőképes kereslet szolgáltatási tevékenységeként differenciáltan jelentkezik, összességében azonban nem várható jelentős növekedés ezen a téren. Ennek ellenére szükség van kapacitásfejlesztésre az elmaradott szolgáltatási ágakban. így például átlagost meghaladó fejlesztésre lesz szükség a lakáskarbantartás területén. A lakásépítéshez kapcsolódva és a hiányok pótlására szükség van a lakótelepi szolgáltatóhálózat további jelentős fejlesztésére is. Budapest fent körvonalazott fejlődésének fő irányai, a városfejlesztés előzetes elgondolásai, azok időbeni ütemezése az egész népgazdaság fejlődésének integráns részeként, általános gazdasági helyzetünk, lehetőségeink keretei között valósíthatók meg. Az előzetes városfejlesztési elképzelések minél teljesebb valóra váltásának kiemelkedően fontos tényezője — az anyagi-műszaki feltételek mellett — a társadalmi összefogásban rejlő, de ma még kellően nem kihasznált társadalmi potenciál — ideértve a lakosság pénzeszközeinek bevonását és társadalmi munkavégzését — nélkülözhetetlen erőforrása lesz Budapest fejlődésének a következő tervidőszakokban. Ahhoz, hogy ez a nagyon fontos lehetőség az eddiginél sokkal nagyobb szerepet kapjon a városfejlesztési feladatok megvalósításában, el kell érni, hogy a lakosság széles rétegei aktívan vegyenek részt a célok kitűzésében. Ez csak úgy érhető el, ha már a tanácsi tervezőmunka koncepcionális szakaszában biztosítva van a széles társadalmi nyilvánosság, és figyelembe veszik a lakossági kezdeményezéseket, véleményeket. Röviden szólva: valóságosan érvényesül az alulról építkező tervezés. Ekkor — csakis ekkor — várható el, hogy a főváros lakossága azonosuljon a városfejlesztési célokkal, s a korábbinál sokkal nagyobb részt vállaljon a feladatok megvalósításából. Fontos új vonása a városfejlesztő munkának, hogy 1986-tól alapvető változások, bátran mondhatni, reformok bevezetésére kerül sor a tanácsi közigazgatási és szabályozási rendszerben is, a népgazdaság szabályozó rendszerének kidolgozás alatt lévő, átfogó korszerűsítése keretében. Az új tanácsi szabályozási rendszer, továbbá az országos hosszú távú terület - és településfejlesztési koncepció érvényesítése új tartalmat ad a tanácsi területi tervezésnek, új kapcsolati rendszert igényel a különböző időtávú és tartalmú tanácsi tervek között. A tanácsi tervezés kialakulóban lévő új vonásainak első megnyílva nulása a fővárosra és övezetére a közelmúltban kidolgozott komplex hosszú távú fejlesztési koncepció. A budapesti agglomeráció hosszú távú fejlesztési koncepcióján — melyet a kormányzati szervek 1984. II. félévben tárgyaltak, és amely széles körű társadalmi vita után került véglegesítésre — fog alapulni Budapest, valamint Pest megye VII. ötéves gazdaság- és területfejlesztési terve. Ugyancsak a Dr. BÁCSFALUSI ERNŐ hosszú távú fejlesztési koncepció képezi gazdasági alapját a budapesti agglomeráció regionális rendezési tervének, amely alapvetően műszaki rendeltetésű — s a gazdaság- és városfejlesztési célok területi leképezését szolgálja. A VII. ötéves tervidőszak minőségileg új korszak kezdetének tekinthető mind a gazdaság- és városfejlesztési irányok és követelmények, mind a gazdálkodási feltételek és a végrehajtás gyakorlata tekintetében. A korszakos változások természetesen minőségi megújulást követelnek szemléletben és gyakorlatban egyaránt, a városfejlesztő munka irányításában és a végrehajtásban — beleértve a tervezés demokratizmusának növelését, a nyílt várospolitika tartalmi fejlesztését és a végrehajtás társadalmi vonásainak erősítését. Mindez nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy Budapest fejlődése az ország fővárosát megillető módon és ütemben folytatódjék a gyorsan változó körülmények és követelmények között. 49