Budapest, 1985. (23. évfolyam)

11. szám október

Közös kincsünk az egészséges környezet A környezet- és természetvédelem elsősorban az élővilág és maga az ember, s ennek érdekében a környezet fő elemeinek, így a föld, a víz és a levegő tisztaságának védelmét segíti elő, és egyben szolgálja a táj, a települési környezet védelmét is. Mindezeket az értékeket nagymértékben károsítják a veszélyes hulladékok, s nagy megterhelést jelentenek az emberi szervezetre és minden élőlényre a zajok, valamint a káros rezgések. A környezet fő alkotó elemeinek minőségromlását, a szennyezett talaj, víz és levegő kialakulását végsősoron az emberi tevékenység, a termelés és fogyasztás során keletkező ipari, mezőgazdasági és települési hulladékok okozzák — szilárd, folyékony vagy légnemű halmazállapotban. A több mint kétmillió lakosú Budapest Európa nyolcadik legnépesebb városa, s közel félmillió főt foglalkoztató gyáriparával az egyik legnagyobb ipari agglomerációval is rendelkezik. Az ilyen nagy városokat agglomerációjukkal, urbanizáltságukkal és ipariasodottságukkal olyan térségeknek tekintjük, amelyek környezeti terhelés szempontjából igen kedvezőtlenek. Mindez érvényes a mi fővárosunkra is. A múltban a fővárosba települt a hazai ipar 40 százaléka. Felismerve ennek káros hatásait, az utóbbi időben intézkedés történt az erősen szennyező üzemek kitelepítéséről. Szigorú intézkedések eredményeként az üzemek ma már kötelesek a szennyezéseket csökkenteni, beleértve a tisztítóberendezések létesítését és környezetkímélő technológiák bevezetését is. Alapvetően fontos Budapest levegőjének minősége. A főváros térségében él az ország lakosságának egynegyede, s itt található az ország összes helyhez kötött légszennyező forrásának mintegy 40 százaléka, és az ugyancsak levegőszennyező gépkocsiállomány közel 30 százaléka. Ezt a helyzetet súlyosbítja az igen jelentős átmenő forgalom is. Ezért nagy erőfeszítéseket kell tenni a szennyezések mérséklésére. A kommunális fűtés légszennyező hatását a gázprogram és a távhőszolgáltatás mérsékli. Az ipari szennyezést csökkentik az üzemek kitelepítésével és a leválasztok beépítésével, valamint a nagymértékben szennyező technológiák megszüntetésével. A közlekedés levegőszennyezése azonban egyre fokozódó gondot jelent és a megoldás óriási anyagi áldozatokat igényel. A gázprogram folytatásával, az ipari üzemek tevékenységének fokozottabb környezetvédelmi ellenőrzésével, a leválasztó gáztisztítók további beépítésével csökkenteni kell az ipari és a lakossági forrásokból származó szennyező forrásokat. A szaporodó gépjárműállomány kedvezőtlen összetételével, magas üzemanyag-fogyasztásával, az elöregedéssel, a karbantartás kedvezőtlen színvonala miatt igen nehezen megoldható közlekedési eredetű légszennyezést idéz elő. A fővárosban a felmérések szerint évi kb. 371 ezer tonna különleges hulladék keletkezik. Felhasználásuk, ártalmatlanításuk legfontosabb tennivalóink közé tartozik. Termelési feladatainkat az ismert technológiai lehetőségek felhasználásával — figyelembe véve gazdasági lehetőségeinket is — hulladékszegény technológiákkal kell megoldani. Fokozatosan biztosítani kell a termelés során szükségszerűen keletkező különleges hulladékok mind nagyobb arányú felhasználását, ártalmatlanítását, szakszerű tárolását. Meg kell tanulnunk minden szinten, hogy a hulladékkezelés a gyártási technológia szerves része és a termékek gyártása csak akkor fejeződik be, ha a keletkező hulladékokat újra hasznosítjuk, szakszerűen kezeljük és ha szükséges, rendezetten tároljuk. Ennek elmaradása esetén a hulladék továbbra is szennyezi a talajt, közvetlenül vagy közvetve károsítja ivóvízbázisainkat, élővizeinket. Sohasem szabad szem elől téveszteni, hogy nagy veszélyt jelentene, ha a toxikus anyagok, különösen a nehézfémek vegyületei, a talajban és a levegőben — s ezeken keresztül a felszín alatti vizekben — egyre növekvő koncentrációban fordulnának elő. A talajszennyező anyagok az ipartelepek, a közlekedés és a fűtés nehézfém emissziója, a hulladékkezelés és -elhelyezés megoldatlansága miatt az emberi tevékenység révén kerültek, illetve kerülnek még ma is a talajba. A fővárosra központosított, a múltból örökölt ipar és közlekedés nemcsak a talaj, levegő és víz minőségi romlását okozza, hanem oka az egyre zajosabbá váló település-környezetünknek is. Felmérések szerint fővárosunk lakosságának nagy hányada szenved az egyre növekvő közlekedési és ipari zaj miatt, nagymértékben nő a halláskárosultak száma. A 12/1983.(V.12.) MT.sz. rendelet alapján fokozott figyelmet fordítunk a zajterhelés további fokozódásának megelőzésére, ezért az új telepítésű ipari és közlekedési létesítményekre zajkibocsátási határértékeket írunk elő, amit a tervezőknek, kivitelezőknek be kell tartaniuk. Meghatározzák a zajvédelmi szempontból fokozottan védett területeket, kórházak, iskolák környékén a csendes övezeteket, ahol a zaj- és rezgésvédelmi követelmények még szigorúbbak lesznek. A zajterhelés megelőzésének fontos eszköze a településtervezés is. A zaj- és rezgésvédelem azonban akkor lesz eredményes, ha a munkában az érintett intézmények, vállalatok és hatóságok közös erőfeszítéseket tesznek. A főváros környezetvédelmi helyzetének megítélésekor számolni kell Budapest átlagon felüli természeti adottságaival. Budapest nemcsak az ásvány- és gyógyvizek, a fürdők, hanem a barlangok városa is, amelyek tekintetében világviszonylatban is rangos helyen állunk. A főváros és közvetlen környékének 5,1 százalékán hat országos és huszonkét helyi jelentőségű természetvédelmi érték, 2670 hektáron áll oltalom alatt. Ezeken túl csak Budapest közigazgatási határán belül 89 barlangot tartunk nyilván, s erre nincs példa egyetlen más fővárosban sem! A jelzett értékek közül a közismertebbeket megemlítve különleges a sas-hegyi védett terület, a lakókörnyezetben megmaradt szigetszerűségével, állattani, növénytani és tájképi értékeivel s a Budai Tájvédelmi Körzet természetes erdőivel. Ezeknek az értékeknek természetszerű használatával, a zöldfelületek igényes és kulturált kezelésével minden állampolgár közvetlenül is segítheti a környezet megóvását. A zöldterület csökkentése komoly gondok forrása, magatartásunkat az ökológiai szempontokat sem mellőző szemlélet kell hogy meghatározza a beépítési tevékenység tervezésében és napi gyakorlatában. Lépnünk kell a főváros zöldterületeinek védelmében, akadályozva a kedvezőtlen beépítéseket, ha szükséges, a Budapesti Városépítési Szabályzat ilyen jellegű kiegészítésével. A területrendezési tervekben nagyobb hangsúlyt kell biztosítani természeti adottságaink létjogosultságának. A jövőben határozottabban kell képviselni természeti és tájképi értékeink védelmét és használatát. Szorgalmazzuk a környezetvédelmi jellegű ismeretterjesztést és az oktatás feltételeinek megteremtését, természetismereti szabadidőközpontok kiépítését. Összegezve legfontosabb feladatainkat, Budapest és környékének környezetvédelmében alapvető a főváros ivóvízellátását biztosító parti szűrésű kutak vizének a szennyezéstől való megóvása. Fejleszteni kell a vízutánpótlási területek településeinek csatornázását és szennyvíztisztítását. A Duna vízminőségének védelme érdekében továbbra is nemzetközi együttműködésre van szükség a szennyezés csökkentéséért. Tenni kell a fővárosi termál-gyógyvíz nyerő helyek védőterületeinek védelme érdekében is. Differenciáltan csökkenteni kell a kéndioxidkibocsátást és a nitrogénoxid-szennyezést. Védeni, sőt, javítani kell a főváros természetes átszellőzési lehetőségét. A szennyezett és sűrűn beépített területeken környezetvédelmi szempontból kedvezőbb energiahordozók felhasználására kell törekedni. A közlekedés légszennyezését, különösen a belső városrészekben jelentősen csökkenteni kell, többek között a járműpark állapotának javításával, forgalomszervezési intézkedésekkel, a belső csomópontok ésszerű átrendezésével. Az élővilág és a táj védelme érdekében gondoskodni kell az erdő- és közparkterületek védelméről és fejlesztéséről. A belső városrészek rehabilitációs átépítése során fontos a környezetminőség javítása. A budai hegyvidék és a zöldövezetek további beépítését az előírások szigorításával korlátozni szükséges a települési környezet védelme érdekében. Az új építéseknél a zöldfelületet az előírásoknak megfelelően minden esetben biztosítani kell. Hangsúlyoznám továbbá, hogy a környezet megóvása, a környezettel való ésszerű gazdálkodás közös cél, s így minden állampolgár számára közös feladat is. A környezet védelme a gazdálkodás szerves része, s az ennek fel nem ismeréséből eredő károkat utóbb nekünk vagy a következő nemzedékeknek kell — sokkal nagyobb költségekkel — jóvátenni. A környezet- és természetvédelem ezért alapvető kötelezettség mindannyiunk számára. Ábrahám Kálmán államtitkár