Budapest, 1985. (23. évfolyam)

10. szám szeptember - TÉKA

téka A főváros irodalmából ajánljuk TÓTH ESZTER: Családi emlékek Tóth Árpádról A Tények és tanúk sorozat legújabb kötete a nagy Nyugat-nemzedék egyik legkiválóbbjának állít emléket. A Deb­recenből Budapestre származott költő életéről eléggé szűkszavúan tájékoztat az irodalomtörténet, hiszen sorsának nem voltak oly látványos fordulói, mint például Ady másfél évtizedbe sű­ríthető közszereplésének. Móricz, Ba­bits, Krúdy, Kosztolányi vagy Karinthy sorsa is mozgalmasabb, mint a súlyos kor terhét viselő beteg Tóth Árpádé, akinek élete szinte a szerkesztőségi ro­bot és a tátraszéplaki szanatórium ma­gányában múlott el. Tóth Eszter három részből fölépített művében (Apám, Anyám, Tóth nagya­pa) elsősorban köznapi, családi esemé­nyekre figyelmeztet, olyan folyamato­kat ábrázol, amelyekben nincsenek szenzációs történetek; leleplező szándé­kú izgalmakat se várjunk tőle, ám való­sághű leírásai s az itt közzétett levelek hétköznapi elemei mégis megrendítő él­ményünkké válnak. A felszínen nyu­godtnak tetsző eseményanyag drámai feszültségeket hordoz a mélyén, és nem pletykákból, de családi emlékekre és dokumentumokra épített leírásokból ragyog föl a költő valóságos alakja. Tóth Árpád életkörülményeiről, mindennapi gondjairól szólva, szinte szemérmes tartózkodással említi föl például azt, hogy a költőnek Budapes­ten csak albérletre tellett. Már családja volt, s fogyó életét a hírlapírás és lap­szerkesztés nyűgei senyvesztették, még­sem adódott lehetősége, hogy embe­ribb, költői rangjához méltóbb körül­ményeket teremtsen maga körül. Nagy nyereség Tóth Eszter kitűnő könyve. E szép emlékezés méltóképp örökíti meg halk szavú, nagy költőnk gyötrelmes életét. (Magvető) STEMMER ÖDÖN: Egy antikvárius visszaemlékezései Személyes emlék: én még ismerhet­tem a könyv Íróját, Stemmer bácsit, aki a Központi Antikvárium dolgozója­ként Birkás Endre, Jankoviusz Imre és mások társaságában különleges intéz­ményt teremtett a Múzeum körúton. Tanúsíthatom, Stemmer Ödön pon­tosan olyan ember volt, mint könyvé­nek stílusa: kissé körülményes öregúr, ugyanakkor eleven lexikon; könyvésze­ti emlékezete is páratlan volt, számon tartotta a ritkaságokat, s egy-egy mű kiadásait szinte behunyt szemmel, kéz­tapintással fölismerte. Nagy nyeresége könyvkiadásunk­nak, hogy Stemmer Ödön emlékirata immár közkézen forog. Szellemi éle­tünkben — kivált századunkban — kü­lönleges szerepük volt az antikváriu­moknak. S e csöndes világ egyik utolsó nagy alakja volt a könyv írója, akinek emlékekben gazdag pályaképe tanulsá­gul szolgálhat az eljövendő nemzedé­keknek is. Más kérdés, persze, hogy szakmai szemszögből is izgalmas, fon* tos könyvet hagyott az utókorra; a mai, önkiszolgáló rendszerben, vásár­lókosárral működő, kissé elgépiesedett antikváriumok dolgozói is megismer­hetik azt a mesterséget, amely szinte al­kotóművészetnek számított egykor. (Szépirodalmi) KISS KÁROLY BÉL MÁTYÁS: Pest város leírása FEJEZETEK BUDAPEST MÚLTJÁBÓL I. Fordította: dr. Szálka Irma. A fordí­tást nyelvi, történeti és stiláris szem­pontból az eredetivel egybevetette, és Csernovich János De bello Pannonico című művének szemelvényeit fordítot­ta: Déri Balázs. Fejezetek Budapest múltjából cím­mel a Budapesti Gyűjtemény új soroza­tot indított útjára. A szándék az volt, hogy a Gyűjtemény állományában ta­lálható egyedi vagy ritkabecsű város­történeti dokumentumokat néhány száz példányban sokszorosítva közre­adják. Hasonmás kiadások, betűhív átírások, antológiák, 17-19. századi la­tin, német és egyéb nyelven előforduló források fordítását, kiadását tervezik. Pest és Buda történetének egyes fejeze­teit leíró naplókkal, krónikákkal, föl­jegyzésekkel már a 16. századtól kezd­ve találkozunk. A családi, egyházi és más intézményi keretben készült nap­lók, kronológiák felbecsülhetetlen vá­rostörténeti adatokat rejtenek maguk­ban. Ezekkel a forrásokkal azonban jobbára csak a történeti művekben szo­kásos irodalom felsorolásában talál­kozhat az olvasó. Ezért is rendkívül je­lentős ez a sorozat. Az érdekes könyv Pest város történe­ti áttekintését adja a kezdetektől a Dózsa-féle parasztháborúig. Közben hírt kapunk — többek közt — a város Attila idejében történt fejlődéséről, a tatárdúlásról, Mátyás megválasztásá­ról. Bél Mátyás jubileumi évében először jelenik meg kísérletként bilinguis kia­dás a nagy polihisztor munkáiból. A fordító kötelességének érezte szöveghű­en visszaadni a szerző munkáját, aki korabeli latinsággal közli gondalatait, sűrűn idézve kutatásai során felhasz­nált, a témájára vonatkozó forrásokat is. Természetesen fordítás közben ügyelni kellett az árnyalatokra, emel­lett a szóban forgó esemény, személy vagy dolog azonosítása, ellenőrzése is elkerülhetetlen feladat volt. Vállalni kellett a latin szövegek a kor ízléséből fakadó halmozottságát, agyonárnyalt­ságát még akkor is, ha sokszor a túl hosszúra nyúlt körmondatok útvesztői­ből nehezen tárul fel az érthetőség meg a stiláris szépség. Bél Mátyást is hasonló törekvések irányítják akkor, amikor egy-egy fon­tosabb eseményt nem a maga szavaival, hanem a krónikások idézésével ad elő. Az a helyzet állt elő, hogy nem elég csak a fordítást olvasnunk, hanem azt össze kell vetni az eredeti latin szöveg­gel is. A művet Bél Mátyás születésének és Buda visszavívásának 300. évforduló­jára adta ki a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye. VERECKEI EDIT Foiyóiratszemle NEMES MÁRTA: EGY „FORRADALMI" VÁROS­RENDEZÉSI ELGONDOLÁS. II. JÓ­ZSEF ÉS A KAISER VORSTADT (Műemlékvédelem, 1985. 1. sz. 1-15. L). A cikk a mai pesti Belváros északi részének beépülésével foglalkozik. A török hódoltság után a városfalon be­lüli terület nagyon hamar beépült, és egyre gyarapodott a falakon kívüli há­zak száma is. Az 1770/80-as években felmerült a Váci kaputól északra eső te­rület rendezett beépítésének gondolata, a II. József kezdeményezésére épülő Neugebäude (Újépület) és a pesti vá­rosfal közti pusztaságon. A beépítésre öt különböző elképzelés született. Kö­zülük kiemelkedett Jung József terve, amely derékszögű utcarendszert terve­zett a mai Széchenyi utca és a városfal közti részen. Teljesen új, messze előre­mutató városépítési elgondolás volt ez. Az alapgondolat azonban semmikép­pen sem Jungé, hanem — a szerző e­lemzése alapján — II. Józsefé. Az írás bemutat több jelentős épületet, mely­nek létesítését az uralkodó határozta el, s amelyeknek tervezésében II. József­nek vagy az általa kijelölt szakértők­nek, tervezőknek döntő szerepe volt. Az építészeti megoldások messze túl­mutattak az 1780-90-es évek Magyaror­szágának helyi adottságából fakadó igényein. Ilyenek például az óbudai se­lyemfonó (filatorium) és a ma is álló se­lyemgombolyító manufaktúra (III., Harrer Pál u. 44-46.). A szerző megál­lapítja: „A tény, hogy a koncepció pa­pírra vetését a megvalósulás gyorsan követte, Budapest építészetének kie­melkedő alkotásává tette az új város­részt... a Lipótváros esetében a derék­szögű utcarendszer kiépítése a 18. szá­zad végi Pesten annyira előremutató volt, hogy az elkövetkező évszázadban felmerülő igényeket is kielégítette, és példaképül szolgált a későbbi külváro­sok telepítésében is." HAJÓS GYÖRGY: 130 ÉVE SZÜLETETT ALPÁR IG­NÁC (Magyar Építőipar, 1985. 6. sz. 321-328. 1.) Alpár Ignác (1855-1928) a magyar építészet egyik jeles alkotója, a magyarországi késő eklektika jelenté­keny képviselője. Határainkon kívül is hírnevet szerzett, például a hágai Béke­palota épületével. Nevéhez fűződik a fővárosban, a Városligetben a milleni­umi kiállításra készült Vajdahunyad vára és más, magyar műemlékek után szabadon tervezett történeti épületcso­port (a Mezőgazdasági Múzeum mai otthona), a Tőzsdepalota és vele szem­ben az egykori Osztrák-Magyar Bank (a mai Nemzeti Bank) épülete. A két utóbbi épület alapvetően meghatározza a Szabadság tér mai arculatát. Alpár mind a tőzsde-, mind a banképületnél több új, jelentős elvi, funkcionális megoldást alkalmazott. Az ő alkotása továbbá az egykori Magyar Általános Hitelbank épülete a József nádor téren, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár a Váci utcában, a Girardi-ház a mai Kí­gyó u. 4. sz. alatt stb. ORBÁN SÁNDOR: PANELES LAKÓÉPÜLETEK FENN­TARTÁSA (Városgazdasági tájékozta­tó, 1985. 3. sz. 11-17. I.). A szerző nap­jaink építészetének egyik kényes kérdé­séről ír. Megállapítja, hogy hazánkban az 1984. év végén több mint 400 ezer (Budapesten több mint 150 ezer) pane­les technológiával épült lakás volt, túl­nyomó többségük az elmúlt 16 év alatt épült. Folyamatos műszaki, gépészeti karbantartásuk, felújításuk mindin­kább aktuális. A paneles lakások, lakó­épületek és lakótelepek erkölcsi avulása fontos társadalmi kérdés: állapotuk ha­tással van a lakosság közérzetére. A szerző áttekinti a hazai és budapesti pa­neles lakásállományt, a panelgyártó kapacitás alakulását, majd elemzi fel­készültségünket a paneles lakások, la­kóépületek és lakótelepek fenntartásá­ra. Ismerteti a fenntartási igényeket, vizsgálja a paneles lakásállomány és a lakótelepek egyes funkcióinak átalakít­hatóságát, ír az egyes hiányzó funkciók pótlásának szükségességéről a népes­ségmegtartó képesség fenntartása érde­kében. Végül áttekintést nyújt a pane­les lakóépületek fenntartásának nem­zetközi módjairól. NYÍRÓ ANDRÁS: A KISKERESKEDELEM ÉS A VEN­DÉGLÁTÁS FEJLŐDÉSÉNEK NÉ­HÁNY TERÜLETI ÖSSZEFÜGGÉSE (Kereskedelmi Szemle, 1985. 6. sz. 54-55. !.). Számadatokkal gazdagon il­lusztrált elemzés országos, megyei, il­letve fővárosi adatok alapján a kiske­reskedelmi forgalom alakulásáról, vál­tozásáról általában és árufőcsoporton­ként, közli a bolti és vendéglátóipari alapterület adatait, s néhány más, fon­tos mutatót. SZENTIMREY BÉLA: FŐVÁROSUNK VÍZELLÁTÁSA (Természet Világa, 1985. 5. sz. 197-200. I.). Sokoldalú áttekintés Budapest vízellátásának szerteágazó kérdésköré­ről. Az érintett témák: a fővárosnak és környékének víznyerő területei, a víz­bázisok védelme, a fogyasztás adatai és jellemzői, a Fővárosi Vízművek és a vízszolgáltatás története és fejlesztése napjainkban; a Szentendrei-sziget és a Csepel-sziget vízbázisa. Gépészeti be­rendezések, víztároló medencék; ipari vízművek, takarékosság és vízminőség­védelem stb. FÖLDESI LAJOS: BUDAPESTI POSTAFELDOLGOZÓ GÓCÜZEM, I. ÜTEM. HÍRLAPFEL­DOLGOZÓ ÜZEM (Magyar Építői­par, 1985. 6. sz. 337-340. I.). A Magyar Posta a hírlap-, levél- és csomagkülde­mények feldolgozására gépesített, au­tomatizált üzemet épített a Kőbányai út és a Józsefvárosi pályaudvar által hatá­rolt területen. A több lépcsőben épülő üzemnek döntő szerepe lesz az országos és külföldi postaforgalom lebonyolítá­sában. Az építész-tervező szerző ismer­teti a beruházás főbb kötöttségeit, tele­pítésének, forgalmi-közlekedési viszo-29

Next

/
Oldalképek
Tartalom