Budapest, 1985. (23. évfolyam)

1-2. szám január - Gáspár Tibor: Negyven év városépítése a főépítész szemével

Szabadidőpark Kelenföldön KORNISS PETER felvétele ott a lassú, de szorgos munka — ami még napjainkban sem fejeződött be —, európai hírnévre tett szert. Az is, ami abban rekonstrukció, az is, ami abban új. A Tóth Árpád sétány, a Tárnok utca vagy a Szentháromság tér egy-egy új épületére gondolok. Kétségtelen, hogy mindezt a Hilton koronázta, merészségévei-bátorságával, következetes „jószándékával". A Hilton „jó" épület akart lenni, és így lett azzá. Ahogy letekint a Dunára, legidősebb társa, az „Inter" szélesre tárja nagyra sikerült karjait (kicsi neki az a város, ami fölé magasodni, vagy amit átölelni kíván). Igényes részletei és a sok vitát kavart Apáczai Csere János utca felé néző homlokzata lassan patinázódik, ahogy eljár felette az idő. írtam: lakóépületek — lakóépületek — lakóépületek. írhatnám: szállodák — szállodák — szállodák. A Forum fém-gép architektúrája, a Hyatt tartózkodó eleganciája egy korszak — újabb építészeti változások előjeleit mutató — záróakkordja. Társai kicsit úgy érezhetik, mint ahogy azok a testvérek szokták, akiknek a többihez képest kevesebb szeretet jut, a kamasz méretű Penta és a barna Novotel. Minderről, persze, hogy mi történik a városban, mit sem tud a Flamenco vagy a Stadion, még kevésbé az új BNV területén felépült EXPO. Igaz is, említenem kellett volna (gondolata már az 1961-es általános rendezési tervben megjelenik), hogy a Népstadion, lám, kiegészült egy már régen hiányzó nagyszerű csarnokkal, talán lehetőségét is megteremtve, hogy a kettő környezetében egy valódi sport- és szabadidő-központ jöjjön létre. Az olvasót talán megérinti — úgy, mint most engem —, hogy mérhetetlenül sokról, a változásokról, a városépítés — ellentmodásaival is nagyszerű — negyven esztendejéről írtam. Minden megváltozott körülöttünk. Ami pedig változatlan maradt — íme, a Duna két partjával, jobbján dombjaival, balján a Gödöllőig nyúló, lassan emelkedő síkság. Ahol az Árpádhíd a Flórián teret most már teljes szélességében és a magasban vezetve elérte, mélyen a talpa alatt, római köveket, oszlopokat, mozaikokat, utakat és sírokat tekinthet meg a kíváncsi látogató. Az útpálya karéjos, észak felé nyúló nagyvonalú gesztusával a múlt századok egy darabját, a régi Óbudát keretezi — talán mintha védőén átölelné. 33