Budapest, 1985. (23. évfolyam)

10. szám szeptember - Kustos Lajos: Új elem a városépítésben

ciós módszer külföldi és néhány hazai városunkban szerzett kedvező tapasztalatai is gyorsabb tempót követeltek. A VII. kerület lakossága az 1980 októberében lebonyolított társadalmi viták során ismerte meg a rehabilitációs tervet, mely lakóházainkról leporolja évtizedek szürkeségét, és az élethez méltó környezetet teremt a lakásokban idősnek, fiatalnak egyaránt. Lényegében csak a Madách Imre út kiépítéséről folyt a vita, mivel ez 600 lakás megszűnésével járt volna. A részletes rendezési terv e gondolata mélyen a múltban gyökerezik, több mint száz éve formálódik; ismételten úgy került a rajzasztalra, hogy annak tényleges előnyei a jelenlegi, óriásira duzzadt forgalom mellett, tulajdonképpen nem igazolhatók. Megvalósítása pedig olyan konfliktusok hordozója (elmarad a Majakovszkij utca mindkét oldalának egyidejű rehabilitációja), melyeket e tervben feloldani nem lehet. A társadalmi vitát a részletes rendezési terv fővárosi jóváhagyása követte, majd a kísérleti tömb megvalósításának előkészítése. A „15-ös" kísérleti tömbben a korábbi elképzelés a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat tervei alapján a meglévő 303 lakásból 112 lakást meghagyott, és 172 új lakás építését javasolta a foghíjtelkeken. Az 1980-85 közötti időszak nehéz gazdasági körülményei nem kedveztek e nagyvonalú elképzeléseknek. így a kerület arra kényszerült, hogy csökkentse a nagymértékű szanálást, és a 722 millió forintos költséget lényegesen lefaragja. A kísérleti tömb megvalósítását reális veszély fenyegette, mégpedig, hogy anyagiak híján egyelőre „késik" a rehabilitáció. Az átdolgozást követően 156 régi lakás meghagyásával, 148 új lakás építésével, 364 millió forintos költséggel számoló új program állt rendelkezésünkre. A felújított és az új lakások lakásnagyságának és lakásminőségének változása a VII. kerület 15-ös tömbjében, a Kazinczy utca — Dob utca — Klauzál tér — Nagydiófa utca — Wesselényi utca határolta területen: ÁTÉPÍTÉS ELŐTT ÁTÉPÍTÉS UTÁN Egyszobás Másfél szobás Kétszobás Kettő és fél szobás Háromszobás Háromszobásnál több 157 db (51,7%) 29 db ( 9,3%) 71 db (23,4%) 12 db ( 4,1%) 17 db ( 5,6%) 17 db ( 56%) 51 db ( 16,8%) 44 db ( 14,5%) 57 db ( 18,4%) 34 db ( 11,2%) 44 db (14,5%) 74 db ( 24,6%) A lakásokból Szükséglakás Komfort nélküli Félkomfortos Komfortos Összkomfortos 21 db ( 6,9%) 99 db (32,7%) 37 db (12,7%) 146 db (48,2%) 304 db (100%) A változás önmagáért beszél. Ám épültek itt különleges igényeket kielégítő lakások is: a felső lakások tetőtéri bővítésével például kétszintes műteremlakásokat alakítanak ki; a földszinten csökkent mozgásképességűeknek építenek a tömbbelső zajoktól mentes parkjára néző lakásokat. A tömb lebontott belső épületszárnyai helyén, ahol hajdan aládúcolt, napot sosem látó szoba-konyhás lakások voltak, játszóhelyek, pihenők, parkolók alakulnak ki. A környezetvédelmi vizsgálódásokból kitűnt, hogy a lakótömb belsejében előnytelen üzletet létesíteni, a belső élet intimitását rombolja, ráadásul az üzletnek sem biztosít megfelelő szállítási és árusítási feltételeket. Ezért a földszinti lakások megszüntetésével csak a határoló utcákra nyílnak üzletek, ahol az alapvető ellátáson túl vendéglő, utazási iroda, tejivó stb. kap helyet. A megvalósítás során a meglévő értékek védelme mellett (korlátok, kapuk, terazzóburkolat, lépcsők stb.) gondot fordítottunk arra is, hogy például a televízióvételt központi antennarendszer biztosítsa, és a beépített kábelek alkalmasak legyenek a majdani kábeltelevízióadások helyi vételére, addig pedig az ingatlankezelő vállalat diszpécserközpontja használhatja a kazánoktól, liftektől jövő jeladások „szállítására". A tömbbelső parkjának öntözésére — a magas talajvízszint miatt — kézenfekvőnek tűnik a fúrt kútból kiemelt talajvíz, mely lényegesebben olcsóbb az ivóvíznél, és mellékesen, csökkenti a talajvíz szintjét is. A munkák megkezdése előtt részletesen ismertettük a terveket a terület lakosságával. Kiállításokon, egyéni beszélgetéseken magyaráztuk a rajzlapok kétdimenziós világát az érdeklődőknek. így fokozatosan elfogadhatóvá vált számukra, hogy lakásuk megszüntetése, illetve alapvető átalakítása miatt új lakásokba költözzenek, s a felújított épületekbe — a kivitelezés befejezését követően — a következő tömbök rehabilitálása során lebontandó épületszárnyak lakói kerüljenek. Nehéz döntés volt ez mindannyiunk számára, mert szemtől szembe érezhettük a kötődést, a ragaszkodást a megszokotthoz, lakáshoz, környezethez egyaránt. A kétszeri költözködés elkerülése, a napi gondok, az óvodai vagy iskolai elhelyezés megkönnyítése, a munkahely megközelítése kínálta ezt a megoldást. A lakáscserék lebonyolításához a kerületi tanács a lakóbizottságok, a társadalmi aktivisták közreműködésével kereste a megfelelő új otthonokat. A költözködők háromnegyedének a kerületben sikerült lakást biztosítanunk. Csak azok költöztek más kerületekbe, lakótelepre, akik ezt kérték. A lakók igényeinek kielégítésénél arra törekedtünk, hogy — lehetőség szerint — a meglévőnél jobb lakásba költözzenek. Nem volt ritka, hogy egy-egy lakó 10-12 lakás közül választhatott. így juthatott a szoba-konyhából az idős néni fürdőszobás kis lakáshoz, így válhattak ketté családok — akaratuk szerint — úgy, hogy a fiatalok lakótelepre, a szülők a VII. kerület régi, korszerűsített lakásába költöztek. így kerültek idősebb emberek lift nélküli, háromemeletes lakásokból földszinti vagy első emeleti lakásba. Időnként szembe találkoztunk olyan speciális igényekkel is, melyeket a feljegyzések nem foglalhattak magukba: például a Wesselényi utcában lakó szinkronszínész a felajánlott lakások egyikét sem tudta elfogadni azért, mert számára — életkora miatt — a rádió stúdióinak könnyű megközelítése volt a legfontosabb, s az eddigi gyalogséta helyett nem kívánt buszra-villamosra szállni. Ezért — kérését méltányolva — a Rákóczi útra költöztettük. Mások tehetséges gyermekük zenetanulása miatt aggódtak, kérésük az volt, hogy a Zeneakadémiához közel, vagy legalábbis a jelenleginél nem távolabb kapjanak lakást. Ők most a Lenin körúton élnek, egy olyan tágas lakásban, ahol ugyanúgy biztosítható a fiatalok kamarazenélése, mint korábbi otthonukban. A költözés révén a család az addigi drága elektromos kályha helyett gázzal fűtheti lakását. Volt olyan lakó is, aki kérte, hogy megszűnő otthona ajtaját helyezzék át a csereként kapott lakásba. Az IKV teljesítette a kérést. Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy. minden gondot sikerült megoldani, hogy a lakók szívesen költöztek el. Vannak azonban olyan lakók, akik ma kedvezőbb körülmények között élnek, s nem kívánkoznak ugyanoda visszamenni. A félelem a változástól, az újtól, itt-ott nagyobb volt a kelleténél, ahogy ezt ma sokan meg is mondják. A megértés, a megértetés azt eredményezte, hogy a párbeszéddel sikerült majdnem mindent megoldani, és egyetlen esetben sem volt szükség „adminisztratív" beavatkozásra. A kísérleti tömb kivitelezése 1983 őszén kezdődött. A munkát a fennmaradó épületekben az e téren már jártasságot szerzett Ingatlankezelő Vállalat végezte, az új építkezések szervezése a FŐBER feladata volt. A kivitelezőkről az volt a kezdeti elképzelés, hogy a felújításokat egy, legfeljebb két tanácsi építőipari vállalat végzi el a generálvállalkozásban. Az időközben kötelezővé vált versenytárgyalások eredményeként végül három építőipari leányvállalat és két tanácsi építőipari vállalat osztozott az épületeken. A kis szervezetek rugalmasan és előnyösen tudtak vállalkozni a kisebb lakásszámú (10-14 lakásos) épületek felújítására, míg a nagyobbaké a nagy építőipari szervezetek dolga. A vállalkozásban az 1985. év végi befejezés és a kedvező árak együttesen jelentet-10