Budapest, 1985. (23. évfolyam)

9. szám augusztus - Szalay Péter: Ferencvárosi Torna Club

sportcélokra használhatja, s a telken csak sportcélokat szolgáló épületeket emelhet. A stadiont jóval az első kapavágás előtt — ma így mondanánk — „nyitott pályának" minősítették, ami azt jelentette, hogy a kapunyitás után az FTC köteles volt a sporttelepet alkalmanként a tanulóifjúságnak átengedni, ingyen vagy „megfelelően alacsony" bérleti díj ellenében. A záradék figyelmeztette a pályaépítő klubot arra, hogy szerződésszegés esetén a főváros felbontja a szerződést, és a telket, az ott felépített létesítményekkel együtt lefoglalja!... A szerződést 1910 márciusában írták alá, s ezzel elkezdődhetett a tervezés és az építkezés. Springer Ferenc elnökletével kereken negyven munkaülést tartott az elnökség, a vita nemegyszer hajnali négyig elhúzódott. A pálya Mattyók Aladár építészmérnök (fiatalon az egyesület sportolója, később az FTC alelnöke és a klub igazgatója volt) tervei alapján épült. A klubház építésénél Jánszky és Szivessy mérnökök tervei valósultak meg. A meglehetősen költséges vállalkozáshoz a szükséges tőke egy részét „Ferencvárosi Versenypálya Rt." elnevezésű részvények kibocsátásával teremtették elő. Szurkolók, vezetők, szegényebb-gazdagabb pártoló tagok, ferencvárosi polgárok fogtak össze a nemes cél érdekében, és néhány nap leforgása alatt túljegyezték a 100 koronás névértékű részvényeket, amelyeknek osztaléka öt százaléknál több nem lehetett. De nem is az osztalékért fizettek 15 000 aranykoronát a „részvé-1974. május 19-én avatták az új ,,Fradi"-pályát nyesek", hiszen az építkezés 500 ezer aranykoronába került. A különbözetet a várható bevételekből akarták fedezni. Ha egy-két koronával is, de a legtöbb ferencvárosi lakos hozzá akart járulni kedvenc csapatának pályaépítési költségeihez. Önzetlen szándékukat a pályaavató után azzal is bizonyították, hogy egy-egy szép győzelem, bajnoki vagy nemzetközi siker után százával ajándékozták részvényeiket az egyesületnek, lemondva a részvények után járó osztalékról. Összefogásuk, önzetlen segítségük nélkül talán fel sem épülhetett volna az FTC Üllői úti otthona — állapítják meg annak a könyvnek a szerzői, amely a Ferencvárosi Torna Club fennállásának 75. évfordulójára készült, tizenegy évvel ezelőtt, 1974-ben. Hat hónappal az építkezések kezdete után megnyithatta kapuit Budapest első nagy sportlétesítménye, a Fradi-pálya. A játékteret a déli oldalon az „A" tribün, az Üllői úti oldalon pedig a fedett állóhely és a klubház övezte. Húszezer néző fért el a lelátókon, de a munkát még tovább folytatták, és 1913-ban már 25 ezer szurkolót fogadhatott az akkori igényeknek minden szempontból megfelelő létesítmény. A Ferencváros labdarúgói pedig pompás győzelmekkel hálálták meg az új otthon kínálta nagyszerű lehetőségeket. Az évek során itt vált országos hírű s az országhatárokon túl is nagyrabecsült játékossá Sárosi György dr., az FTC „örökös gólkirálya", Schlosser Imre, Takács II. József, Toldi Géza, Lázár Gyula, Tóth Potya István, Gyetvai László, aztán a klub újkorában Kispéter Mihály, dr. Dékány Ferenc, Dalnoki Jenő, Mátrai Sándor, dr. Fenyvesi Máté, Rákosi Gyula, Nóvák Dezső és Albert Flórián. A Fradi-pálya Budapest egyik híressége, idegenforgalmi nevezetessége lett, amelyet minden, a magyar fővárosba látogató, sportszerető külföldi igyekezett alaposan szemügyre venni. Az Üllői úti pálya első gólját — 1911. február 12-én, kellemetlen csípős hidegben, havas pályán — Schlosser, a közönség kedves „Slózija" szerezte, mégpedig — a sport krónikásai ezt is számon tartják — a 29. percben. Ő rúgta a másodikat is, s ezzel az FTC 2: l-re győzött az örök rivális MTK ellen. Aki ennél is többre kíváncsi, mondjuk arra, hogy 1901 óta hányszor győzött a Fradi, s hányszor kapott ki, játékosai közül hányan ölthették magukra a piros-fehér-zöld válogatott mezt (és abban hányszor vették be az ellenfél kapuját), az Nagy Bélától, az egyesület fiatal, korát meghazudtoló felkészültségű krónikásától naprakész információkat kaphat. Bizony, minden nagycsapatnál elkelne egy hozzá hasonló házi történész... Albérletben, majd új otthonban Az Üllői úti pálya 1927-ig csak szépült és gyarapodott, akkor viszont a ,,C" lelátó — feltehetően egy eldobott cigarettavégtől — tüzet fogott, és porrá égett. Egy szurkoló lélekjelenléte mentette meg a pályát a még nagyobb bajtól: amíg a tűzoltók az Üllői útra érkeztek, a ,,B" lelátó falaira irányította a pálya öntözőcsövét, nehogy az is lángot fogjon. Nyolc évvel később a tomboló szélvihar leszakította a ,,B" lelátó tetejét, s a szomszédos Pénzverde falához repítette. A pálya legszomorúbb napjaként azonban 1947. május 4-ét jegyezték fel, amikor a Magyarország-Ausztria válogatott mérkőzés (5:2-re nyertek a magyarok, az FTC-t Rudas és Lakat képviselte) 51. percében a faszerkezet felmondta a szolgálatot, az elaggott C-tribün leszakadt, több százan megsérültek, közülük nem kevesen ma is szenvedik a katasztrófa nyomait. A szomorú esemény is hozzájárult ahhoz, hogy hamarosan megkezdődött a Népstadion építése, s az Üllői úton mind ritkábban rendeztek válogatott mérkőzéseket. Ezek sorában az utolsó az 1952-es, NDK elleni összecsapás volt, amelyet a magyarok könnyedén, 5:0-ra nyertek meg. A csonka pálya ezek után még otthont adott néhány emlékezetes kupameccsnek, de lebontását már nem lehetett sokáig elodázni. 1963. november 20-án a régi pályán utolsó bajnoki mérkőzését játszotta a Fradi, s ezután vendégségbe ment — a Népstadionba. Akkor még sokan bíztak abban, hogy az „albérlet" legfeljebb néhány évig tart, de nem így történt. Az új pálya alapozása — Schall József és Kapsza Miklós építészek tervei alapján — csak 1971-ben kezdődhetett el, míg az ünnepélyes megnyitót 1974. május 19-ére hirdethették meg. Mondani sem kell, zsúfolásig megtelt a 30 ezres lelátó, de ez sem segített a házigazdákon, a pályaavatón a Vasas „ünneprontó" játékkal l:0-ra legyőzte a Ferencvárost. Akárcsak 1900. március 25-én a Soroksári úton az OTE a régi idők Fradiját... Tizenegy év telt el a nagyszerű létesítmény birtokbavétele óta, amely időközben 23. bajnokságát is kiérdemelte, s megszerezte 14. győzelmét a Magyar Népköztársasági Kupában. Történetének 113. játékosa is bemutatkozott a magyar válogatottban, s bármi történt a pályán — és azon kívül —, a Ferencváros, vagy ha úgy tetszik, a Fradi vagy az FTC továbbra is az ország legnépszerűbb labdarúgócsapata. Szép és korszerű pályára — sikeresnek ígérkező és baljós előjelű 90 percekre is — mindig sok ezren látogatnak ki. A szurkolók metrón, autóbuszon, trolival, a környékbeliek pedig gyalogszerrel közelítik meg a szép és korszerű stadiont. Olykor a pálya mellett elvezető felüljáró is alkalmi lelátóvá válik: kíváncsi úrvezetők — mit sem törődve az utánuk haladókkal — lelassítanak, s igyekeznek elcsípni valamit abból, ami a pályán történik. így volt ez már 85 évvel ezelőtt is, a Soroksári úton... SZALAY PÉTER 25