Budapest, 1985. (23. évfolyam)

7. szám június - PESTI TÜKÖR

VÁROSHÁZI TUDÓSÍTÁSOK Növények kőrengetegben Képünk az Október 6. utca 5. szá­mú házat a Guszev utca 6-tal össze­kötő udvart mutatja. Egykor gépko­csik álltak itt, ma fák, bokrok és vi­rágok. Még babérlevél is akad. Nem termett meg könnyen: meg kellett küzdenie érte a lakóknak és a házfe­lügyelőnek. Most már csak fennma­radásáért folyik a harc — az egyre gyarapodó borostyán rá a tanú: évek óta eredményesen. Egészen másként jött létre növény­birodalom a szomszéd házban. Az udvar mai formája a Czóbel­alapítvány jóvoltából született. A vé­letlenül betévedő szemlélő — akár a Guszev utca 4., akár az Október 6. utca 3. szám kapuján lép be, bizo­nyára csodálkozva kapja fel fejét: a műkővel borított udvar egyes mege­melt részein gyepszőnyeg és napot csak ritkán látó fenyőcsemeték élnek, ha küzdelmesen is. Aki látta a Czóbel-ház festményeit Szentendrén vagy bárhol akár csak egyetlenegyet is a művész alkotásai közül, az megérti Varga Imrét (a szobrász szerényen, alig látható mó­don véste nevét a tartóalapzat oldalá­ra): a világ formái, színei iránti lebír­hatatlan vágy feszültségét próbálta érzékeltetni a bronzból öntött szobor élő szemeivel. Ha a festőművésszel való találko­zás el is tereli egy pillanatra a burján­zóan szép zöldről a figyelmet, ez a két szomszédos ház nagyon figyelem­reméltó. Belépve a kapukon, a termé­szet egy csöppnyi része lesz velünk a kőrengetegben, s ez ma nagy kincs a világváros kellős közepén. Az egyik udvar a lakók és a házfelügyelő mun­kája, szorgalma nyomán zöldell, a másikat a festő családjának bőkezű­sége hozta létre. Ezrek mennek el naponta a négy kapu előtt, a két utcában, vajon há­nyan érzékelik a füvek, fák, virágok üzenetét? NAGY GYÖRGY „A béke vagy te, sport?" Két fiatalember rugdossa egymást nagy igyekezettel. Egy rúgás a fejre, egy a hátulsó fertályra, egy a bordák közé. A sorrend néha fölcserélődik, olykor pedig fél percen át csak az üle­pen csattognak a találatok. Eközben a kar sem tétlen, ütések, ökölcsapá­sok váltogatják egymást, mígnem a küzdő felek egyike összecsuklik. A jelenet nem a ceglédberceli bú­csúban játszódik le, hanem egy nem­zetközi karateversenyen, idehaza, a Budapest Sportcsarnokban. Azért fontos leszögezni, nehogy az olvasó valamiféle otromba verekedésre vagy effélére gondoljon. A rúgások és po­fonok a Magyar Karate Teakwon-do, Kick Box és Más Harci Művészetek Szövetségének égisze alatt csattog­nak. Vagyis egészen hivatalos ütlegek­ről van szó. Ez egyébként abból is látszik, hogy a küzdelemnek igen szi­gorúak a szabályai, a nagyfokú fe­gyelem errefelé alapkövetelmény. Bár a mérkőzés „knock down"-ig, azaz leütésig, megsemmisítésig megy, az ellenfelet csak bizonyos előírások útján lehet eltenni láb alól. Még a leg­keményebb karateszakág, a kyokus­hinkai is tiltja például a fejre mért ütéseket. Az ilyesmi antihumánus lenne. A fejre csak rúgni szabad. A karateverseny első látásra merő durvaságnak tetszik, hívei azonban meggyőződéssel állítják: némi elő­képzettség után a néző is fölfedezi a benne rejlő művészi mozzanatokat. (Nem véletlen a szövetség nevében föltüntetett „művészetek" elneve­zés.) Egy szépen kivitelezett fejberú­gásnak is lehet művészi értéke, a tíz­danos Oyama Mosutacu gyomorök­lözése pedig a maga műfajában olyan, mint Rodin Gondolkodója vagy Beethoven IX. szimfóniája. Vagy ott van a mérkőzéseket mege­lőző cserép-, illetve deszkatörés. Elég csak megpróbálni, mennyire nehéz tniszlikre aprítani egyetlen ilyen por­tékát, máris tisztelettel néz az ember a nagyokat kurjongató fiatalembe­rekre. Egy-egy ilyen teljesítmény össze sem hasonlítható, mondjuk, a cserép- vagy deszkakészítéssel. Az csak iparosmunka, ez pedig művé­szet. A szakemberek szerint a karate legnagyobb előnye, hogy megtanít összpontosítani. A versenyző kon­centrál, üvölt, aztán üt, rúg, tör és zúz. A rakásnyi cserépzúzalék és a le­terített ellenfél mellett egy túlhala­dott közhiedelem is ott marad a sző­nyegen: „A béke vagy te, sport!..." PILHÁL GYÖRGY A dunai hajózás jovoje Folyóiratunkban a sok új fejleszté­si ötlet közül megemlítettük a Duna­alattjáró tervét. Am sajtóhiba követ­keztében a Duna-aluljáró kifejezés jelent meg. Mivel ezt is szorgalmaz­zák az illetékesek, most a Közlekedé­si Főigazgatóság mind a két javaslat­ra válaszol. Az Országház mellett, a Csalogány utca vonalában épül majd közúti Duna-aluljáró. Új kapcsolatot létesít a két part között a folyam alatt, a Moszkva tér irányában. Hatására meggyorsul a közép-budai városrész­központ fejlődése. Hogy mikor nyithatják meg a du­nai alagutat, sok tényező befolyásol­ja. Főként az, hogy mikor épül meg a negyedik metróvonal Dél-Budán. En­nek folyam alatti része valójában gyorsvasúti Duna-aluljáró lesz. Amíg meg nem tisztítják a folyót — s ez hosszú időt vesz igénybe —, nem jó a Duna alatt hajókázni. An­nál hasznosabb volna új gyorshajó­kat indítani a Dunán. Mivel a fővá­ros északdéli irányban terjeszkedik, a két Megyer és Csepel között a dunai járatok a tömegközlekedés részét al­kothatnák. Az új gyorshajók, persze, nagyon sokba kerülnek. Az egyik megoldást az idegenfor­galom bekapcsolása jelentheti. Jöve­delmező volna a Dunáról is bemutat­ni a fővárost. A bevételből fejleszt­hetnék a vízi tömegközlekedést. Mindenki vevő Ahogy mindenki közlekedik, ugyan­úgy mindenki vevő is. Ezért a VII. ötéves tervet előkészítő vitákban fel­tűnően nagy helyet kap a kereskede­lem. Kétmillió embert bosszant az ál­landó zsúfoltság, a minden napos tü­lekedés. Pedig a boltok és áruházak terhelése egyre fokozódik, a forga­lom megtöbbszöröződött. Nő a bevá­sárló idegenforgalom, és a budapesti vevő is többször megfordul az üzle­tekben. Mivel a zsúfoltság nagyon sokba kerül mind a vevőnek, mind a kereskedelemnek, a Városháza több fontos intézkedést hozott vagy készít elő. A legfontosabb: a hálózat bővíté­se. De amíg felépülnek a tervezett új áruházak, a meglevőket kell jobban kihasználni, vagyis hosszabb ideig nyitva tartani. Ehhez viszont több pénztárosnő és eladó kell. De hogy ez a megoldás, azt jól bizonyítja, hogy például az Örs vezér terén vasárnap sokkal nagyobb a forgalom, mint a hét közepén. Olykor be sem férnek a vevők, hosszú sorok állnak az áruház előtt. Jól kiegészíthetné a hálózatot a magánkereskedelem. Az utóbbi idő­ben sok kis bolt nyílt, de jó néhány hamarosan be is csukott. Nem állták a versenyt, vagy nem jól választották ki az üzlet helyét. Divatbutik és illat­szerbolt helyett több élelmiszerüzlet kellene. Főként a külső negyedekben. A város szélén ismét megtalálnák szá­mításukat a vegyeskereskedők. Ésszerű javaslat az is, hogy a kis bol­tok nagyobb számban jelenjenek meg az új városrészközpontokban, a vá­roskapukban és a nagy forgalmú te­reken. Elfelejtett határozat a városképről Sokan úgy vélik, hogy a környezet­védelmi és városszépítő törekvések a hetvenes-nyolcvanas évek emberének vágyait fejezik ki. A most napvilágot látott, eddig csak szűk körben ismert vagy elfelejtett városházi határoza­tok másról tanúskodnak. A tanácsok megalakulása után a főváros párt- és állami vezetése hatá­rozatot fogadott el a „szocialista vá­rosképről". Hogyan kívánták akkor megrajzolni Budapest új arculatát? Kimondták, hogy meg kell óvni a város szépségét, történelmi öröksé­gét, természeti kincseit. Helyre kell állítani, megfelelő tudományos és műszaki előkészítés után, a műemlé­keket s környezetüket — elsősorban a budai Várban. Fel kell tárni és be kell mutatni az idők során a felszín alá került történeti és művészeti emlé­keket — Óbudán és másutt. Úgy kell fejleszteni a két Duna-partot, hogy ezek alkossák a jellegzetes városképet meghatározó tengelyt. A döntés szerint hozzá kell fogni Pesten a legelavultabb belső negye­dek felújításához, sok új parkkal kell fellazítani a zsúfolt városmagot, gyorsítani kell a külső városrészek, a munkáskerületek fejlesztését, meg kell teremteni új központjaikat. Úgy kell újat építeni, hogy hűek marad­junk építészeti hagyományainkhoz, és megőrizzük a szép városképet. A főváros vezetőinek állásfoglalá­sa sokat foglalkozik a természeti adottságok jobb kihasználásával. Kezdjék meg a nagyarányú fásítást és erdősítést, telepítsenek védőerdőt a gyárak és a lakások közé, a budai hegyvidéken jelöljék ki a természet­védelmi helyeket, őrizzék meg a sajá­tos, ősi tájat, tervezzék meg a hegyek és a Duna közötti parkok összefüggő láncolatát, hogy szabadon áramol­hasson a jó levegő a pesti külvároso­kig. A határozat időpontja — 1951. Felvonó a metrónál Nemsokára hozzákezdenek az első metróvonal felújításához. Az előké­születek már folynak. Egyebek kö­zött megvizsgálják, hogyan könnyít­hetnék meg a nehezebben járók útját a vasúthoz és a felszínre. Az egyik ja­vaslat: kisebb felvonón szállítsák az idős, beteg utasokat ACZÉL KOVÁC'H TAMÁS 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom