Budapest, 1985. (23. évfolyam)

1-2. szám január - Tóth Sándor: 108 napos küzdelem

108 napos küzdelem 1944 október végén, a debreceni hadművelet megvívása után a szovjet hadvezetés a támadás haladéktalan folytatását tartotta szükségesnek a magyarországi hadszíntéren, mert ezáltal megakadályozhatta, hogy a Dél hadseregcsoport csapatai megkapaszkodjanak az előkészített védelmi terepszakaszokon. Ezért október 28-án este utasította Malinovszkij marsall frontparancsnokot, hogy másnap mérjen csapást a 46. hadsereggel a Duna-Tisza közén elfoglalt hídfőből Kecskemét és Budapest irányába, és menetből vegye birtokba a magyar fővárost. Október 29-én délben támadásba lendült Slemin tábornok 46. hadserege, s ezzel megkezdődött a budapesti hadművelet. A szovjet csapatokkal szemben a Duna-Tisza közén a 3. magyar hadsereg alakulatai voltak állásban. Védelmük hamar összeomlott a szovjet csapások alatt, s a beérkező német páncélos erők sem tudták megállítani a támadást. November 1-én a szovjet csapatok felszabadították Kecskemétet. A Dél hadseregcsoport vezetése szeptember utolsó hetében intézkedett, hogy Budapestet tartós védelemre készítsék elő. Ennek eredményeként épült a pesti oldalon, a Dunától 25-30 kilométer mélységben a három védőövből álló Attilavonal. Október utolsó napjaitól kezdve pedig a 8. német hadsereg erőinek egy része átkelt a Tiszán, és folyamatosan átcsoportosult, hogy lezárja a Szolnok-Cegléd-Budapest terepszakaszt a szovjet csapatok előtt. A németek ellenállása fokozatosan erősödött a Duna-Tisza közén. A 46. hadsereg 2. és 4. gárdagépesítetthadteste november 2-án este elérte Vasad, Üllő, Gomba vonalát, s másnap harcot kezdett az Attila-vonal áttöréséért, erre azonban, a lövészcsapatok lemaradása miatt, ereje kevésnek bizonyult. Ezt fölismerve, a szovjet hadvezetés november 4-én leállította a Budapest elleni frontális támadást. Az új hadműveleti elgondolás a főváros körülzárására irányult. A 2. Ukrán Front főerői átkeltek a Tiszán, majd északról és délről, széles arcvonalon mért csapásokkal „földarabolták" a Dél hadseregcsoport arcvonalát. Ennek megfelelően Malinovszkij marsall úgy döntött, hogy a 7. gárdahadsereg, a Plijev-csoport, valamint a 2. és 4. gárda-géspesítetthadtest erőivel Jászberény és Hatvan irányába méri a főcsapást, s a tiszai átkelés után a 40. hadsereggel (alárendeltségében a 4. román hadsereg) Gesztely, a 27. hadsereggel Miskolc, az 53. hadsereggel Eger felé bontakoztatja ki a támadást, a 46. hadsereg pedig a Dunán átkelve déről zárja be a gyűrűt Budapest körül. Megfelelő átcsoportosítások után, november 7-ére virradóra kezdték meg a szovjet csapatok az átkelést a Tiszán. Várható támadásuk a Budapest-Miskolc fő közlekedési vonalat fenyegette, és veszélyeztette a Dél hadseregcsoport szervezett visszavonulásának lehetőségét a Bükk és a Mátra déli lejtőin kiépített Karola-állásba. Ezért a novemberi harcok során Friessner vezérezredes a Miskolc, Eger, Gyöngyös, Hatvan irányok lezárására összpontosította erőt. A 2. Ukrán Front fő csapásmérő csoportosítása november 11-én indította meg a támadást. Csapatai a sűrűn ismételt német páncélos ellenlökéseket elhárítva küzdötték magukat előre, s november 19-én felszabadították Gyöngyöst, majd 25-én Hatvant. Jobb szárnyon Zsmacsenko tábornok 40. hadserege ez idő alatt megtisztította az ellenségtől a Bodrogközt, 26-án pedig Csapot, s a hónap végére megközelítette Szerencs és Sátoraljaújhely vonalát. Trofimeko tábornok 27. hadserege Mezőkövesd felé mért csapást, a város elérése után pedig Miskolc és Eger irányában támadott tovább. Egerből az 53. hadsereggel együttműködve verte ki a szívósan védekező német csapatokat. Miskolcot december 3-án szabadította föl. Az 53. hadsereg (parancsnoka: Manaparov tábornak) november közepéig nehéz harcokat vívott a Heves és Átány térségéből sorozatosan rohamozó német páncélosokkal, ezután bekapcsolódott az Eger körzetét védő ellenséges csoportosítás szétzúzásába. Bal szárnyon a 46. hadsereg november 21-én éjszaka Taksony és Dömsöd között átkelt a soroksári Duna-ágon, majd több napos küzdelemben megtörte a Csepelszigetet védő erők ellenállását. A Duna-Tisza közén és Észak-Magyarország területén vívott harcok során a Dél hadseregcsoport emberéletben és harci technikában egyaránt tetemes veszteségeket szenvedett. A hadseregcsoport vezetése november közepén föloszlatta a 3. magyar hadsereget, és közvetlen német vezetés alá rendelte annak maradványait. A budapesti hadművelet következő szakaszában a fő csapást mérő 7. gárdahadsereg és a Plijevcsoport, a 6. gárda-harckocsihadsereggel kiegészülve, december 5-19