Budapest, 1985. (23. évfolyam)

5. szám április - Ágostházi László: Védelmet egy műemléknek!

hatást fokozta, hogy az építmény funkcionális és szerkezeti rendszerét szinte magyarázták a gyepesített, illetve kőlapokkal burkolt vagy murvával leterített felületek. A kiegészítő-konzerváló munkához cement nélküli habarcsot használtak (az ún. „forró" falazási technikát), s igyekeztek visszaépíteni a helyszínen a földmunkák során talált eredeti kőanyagot. Hatalmas összeget, mintegy 400 ezer pengőt emésztett fel a munka, 5

amelyről megállapíthatjuk, nem volt hiábavaló: az azóta eltelt több mint negyven esztendő bizonyitja, hogy érdemes volt gondos munkát végezni, mert az időjárás és a növényzet kevesebb kárt tudott tenni a falakban. Sajnos, az emberi „beavatkozás", a szándékos rongálás annál többet: napjainkra hatalmas omlásokká váltak a kiegészített falak meglazult kövei nyomán keletkezett üregek. A ma látható elhanyagolt, szemetes, gazos, a pusztuló érték fájdalmát keltő kép nem szükségszerű. A budapesti építészeti műemlékek hatósági „gazdája" idejekorán felfigyelt az amfiteátrum állapotára: 1974-ben megrendelte a helyreállítás műszaki kiviteli terveit. A VÁTI Műemléki Irodája 1976 márciusában adta át a dokumentációt,6 melyben lényegében az 1943-ban kialakított állapot visszaállítását tervezte meg. (A munkában szakértőként részt vett dr. Gerő László professzor.) A terv készítésének időpontjában már teljesen nyilvánvaló volt, hogy a puszta állagmegóvás nem lesz elegendő: feltétlenül foglalkozni kell a terület funkciójával, hasznosításával is. Valami módon rendezni kell azt az állapotot, amely hallgatólagosan bár, de lehetővé teszi, hogy elsősorban az Árpád Gimnázium tanulói, de lényegében mindenki, aki a környéken lakik „használja" az amfiteátrumot: játszanak, labdáznak, fociznak a porondon, kutyákat futtatnak a gyepesített területen, üldögélnek, ábrándoznak a nézőtéren, napoznak a füvön. Telenként felöntik a porond egy részét, és korcsolyáznak rajta. Jóformán az élet maga kínált megoldást a műemlékvédelem egyik örökkön visszatérő problémjára: hogyan lehet rendeltetést adni „holt" műemléknek, hasznosítható terekkel nem rendelkező romoknak. A Nagyszombat utcai amfiteátrum esetében is több elgondolás született az évek során: részben vagy egészen le akarták fedni, szabadtéri színházat akartak létesíteni benne stb., stb. Mindezeket „kitalálták" — a környék lakóinak és tanulóinak élete pedig mintegy kikövetelt egy másfajta megoldást. A VÁTI említett tervdokumentációjában javaslatot tettünk arra, hogyan lehetne hasznosítani az amfiteátrumot, olyan műemlékké tenni, amely a városrész és a közvetlen környezet mindennapos igényeit szolgálja. Feltételezve, hogy a falmaradványok szakszerű konzerválása-helyreállítása megtörténik, és a jövőben biztosítva lesz a folyamatos karbantartás, azt javasoltuk, hogy — az építményt szorosan körülölelő mai kerítést helyezzük kijjebb mind a négy oldalon a telekhatárig, a járdavonalig; — az így kitágult területen süllyesszük a terepet a római kori szintre, ezáltal biztosítsunk az amfiteátrumnak hitelesebb megjelenést, egyszersmind az utcai forgalomtól elválasztott szintű tartózkodójátszó területet a lakosságnak; — a tágasabb és az utcától elkülönített szintű rész parkosítható, a romterületet tehermentesítő játszó-pihenő hellyé alakítható, ahol a műemlék látványát nem zavaró módon elhelyezhetők a kiszolgáló létesítmények (büfé, W. C„ szolgálati helyiségek stb). A javaslat készítése során vizsgáltuk a környék forgalmi viszonyait is. Figyelembe véve Újlak és Óbuda fejlesztési elképzeléseit, úgy találtuk, hogy forgalmi szempontból nincs akadálya a parkosított terület további kiterjesztésének a Szőlő utcára és — bizonyos korlátozásokkal — a Viador utcára is. így reálissá válhatna egy tágasabb pihenő és kulturális célzatú terület létrehozása, akár a gimnázium épületével, udvarával összekapcsolva. A szintsüllyesztés régészeti eredményekkel, esetleg az amfiteátrum történetének jobb megismerésével is járhatna. Ismét hangsúlyozni kívánjuk: az amfiteátrum bármiféle hasznosításának alapvető feltétele a konzerválási munkák elvégzése. E célra a tervek rendelkezésre állnak a VÁTI Műemléki Irodáján, csak fel kell újítani azokat a jelenlegi állapot figyelembevételével. Mód volna a Flórián téri romoknál kikísérletezett speciális műemléki habarcskeverék itteni alkalmazására is, hogy ne kelljen cementet használni. A romok elmúlt 20—30 éves története egy másik lényeges kérdést is felvet. Az amfiteátrum ma a Budapesti Történeti Múzeum kezelésében van. Ismeretes, hogy ez az intézmény tudományos és régészeti kutatómunkával, kiállítások létrehozásával, fenntartásával foglalkozik elsősorban. Sem megfelelő létszámú szakember, sem költségfedezet nem áll rendelkezésére a fenntartási munkákhoz, amelyet nem is lehet egy tudományos intézet feladatává tenni. Ugyanakkor — bizonyos szempontból örvendetesen — szaporodik azoknak a megóvott romoknak, nagyobb romterületeknek — együtteseknek — a száma, melyeknek fenntartása mégis a BTM gondjait növeli. Úgy véljük, e téren más, hatékony, a megóvott emlékek hosszú távon való fennmaradását biztosítani képes szervezeti és anyagi megoldást kell találni. Úgy hisszük, a rendelkezésre álló — kis munkával a jelen állapothoz igazítható és elviekben mind a Fővárosi Műemléki Felügyelőség, mind a Budapesti Történeti Múzeum illetékeseinek egyetértését elnyert — kiviteli tervdokumentáció és az abban felvetett gondolatok összecsengenek a Nagyszombat utca és környéke lakóinak igényeivel. „Csak" a megvalósítás van hátra! ÁGOSTHÁZI LÁSZLÓ LÁBJEGYZETEK: 1 V.o. a szerző: Építészeti együttesek és antik maradványok megőrzése Óbudán. Műemlékvédelem XXVI. évf. 1982. 3. sz. 243. oldal 2 Nagy Lajos: Budapest az Ókorban. Budapest története I. kötet. Bp. 1942. 569—570. oldal 3 Szilágyi János: Az aquincumi amfiteátrumok. Bp. 1956. 15—16. oldal 4 Gerő László: Építészeti műemlékek. Bp. 1958. 313. oldal Kaba Melinda: Aquincum emlékei. Bp. 1963 5 Gerő L. id. m. 319. oldal 6 VÁTI 0858/74. törzsszámú dokumentáció; tervező e sorok írója, munkatársa: Muszik Lászlóné 23