Budapest, 1985. (23. évfolyam)

5. szám április - PESTI TÜKÖR

Események, hírek, képek a főváros életéből Kitüntetések Budapest Főváros Tanácsának Végrehajtó Bizottsága a főváros társadalmi életében szerzett kimagasló szakmai, hivatásbeli érdemeik elismeréséül hazánk felszabadulásának 40. évfordulóján az alábbi kitüntetésekben részesítette: A Főváros Kiváló Szolgálatáért Aradi Nándornét, a XVIII. kerületi Egyesített Szociális Intézeti Központ szociális gondozónőjét; Barna Lászlót, a Fővárosi 2. számú Építőipari Vállalat termelési főosztályvezetőjét; dr. Bielek Józsefet, a Fővárosi Tanács V. B. titkárát; Demeter Árpádnét, a Fővárosi V. kerületi Ingatlankezelő Vállalat házfelügyelőjét; Dolecskó Kornélia újságírót, a Népszabadság belpolitikai rovatvezető-helyettesét; Hegyesi József nyugdíjast; Kocsák Istvánt, a Fővárosi Számítástechnikai és Díjbeszedő Vállalat dolgozóját; Kollár Pál erőművi fővállalkozásvezetőt; Nagy Sándort, a Budapesti Közlekedési Vállalat villamos-járművezetőjét; Nádi János nyugalmazott főosztályvezetőt; Szkokán Ferencet, az MSZMP XIV. kerületi Bizottságának első titkárát; Zachár Istvánt, az MNH Fővárosi Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnokát; Madzsar József-díj Asztalos Ilonát, a László Kórház ápolónőjét; Balogh Józsefné szakgyógyszerészt; dr. Csata Sándort, az István Kórház osztályvezető főorvosát; dr. Gorácz Gyulát, a fővárosi Heim Pál Gyermekkórház Rendelőintézet főigazgató főorvosát; dr. Kovács Editet, az Apáthy István Gyermekkórház labor osztályvezető főorvosát; Prof. dr. Németh Györgyöt, a Weil Emil Kórház osztályvezető főorvosát; Schrenk Ferencnét, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház osztályvezető főnővérét; Staindl Róbertet, a Fővárosi Tanács V.B. Egészségügyi Főosztály Szociális Otthona intézetvezetőjét; dr. Várady Gézát, a János Kórház osztályvezető főorvosát; Művészeti díj Asszonyi Tamás szobrászművészt; Görgey Gábor írót, a Magyar Nemzet szerkesztőségének munkatársát; Keleti Istvánt, a Budapesti Művelődési Központ művészeti igazgatóját; Szendrey-Karper Lászlót, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola főiskolai tanárát; Tábori Nórát, a Vígszínház színművészét; Ugrin Gábort, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanárát; Reitter Ferenc-díj dr. Antal Jánosné dr. Czétényi Piroskát, a Budapesti Műemléki Felügyelőség vezetőjét; Dedek Lajost, a Fővárosi Felvonójavító Vállalat igazgatóját; dr. Gyulai Géza nyugalmazott c. egyetemi tanárt; dr. Janzó Józsefet, a MÉLYÉPTERV osztályvezetőjét; Kaszab Ákost, a LAKÓTERV főmunkatársát; Kosák Józsefnél, az Épületgépészeti és Villamossági Tervező Vállalat főtervezőjét; dr. Ligeti Rezsőt, a BVTV műszaki igazgatóhelyettesét; Petik Ernőt, a Budapesti Területi Főmérnökség területi főmérnökét. A Fővárosi Tanács Budapestért kitüntető zászlaját tíz kollektíva kapta meg április 4-e alkalmából: a II. kerület Marczibányi téri Művelődési Központ kollektívája kiemelkedő szerepet tölt be a kerületi művelődéspolitikai feladatok megvalósításában, főként az ifjúság művelődése és a nyugdíjas lakosság szabadidő-programjának megszervezésében; a Fővárosi Faipari és Kiállítás Kivitelező Vállalat Kossuth komplex szocialista brigádja kimagasló munkát végéz a főváros díszítésében a nemzeti és társadalmi ünnepeken; a Fővárosi Gázművek Testvériség szocialista brigádja mindenekelőtt kommunista műszakok vállalásával segíti a kerületi tanács szociális létesítményeit; a Fővárosi 2. sz. Építőipari Vállalat Kossuth Lajos szocialista brigádja rendszeresen részt vesz társadalmi munkaakciókon és kommunista műszakokon; a Villanyszerelőipari Vállalat KISZ-szervezete jelentős munkát vállal a kerületi létesítmények felújításában, állagmegóvásában; a Helyközi Távbeszélő Igazgatóság Rákóczi Ferenc szocialista brigádja élen jár az Egy üzem — egy gyermekintézmény patronálási mozgalomban; a Kőbányai Gyógyszergyár kollektívája társadalmi tevékenységével nagymértékben hozzájárul Kőbánya fejlesztési és beruházási programjainak megvalósításához; a Főkert XIV. kerületi üzemei kollektívája több mint 200 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a kerületi óvodák, bölcsődék területén; a Fővárosi Tanács László Kórház III. gyermek- és intenzív osztály dr. Kovács Ferenc aranykoszorús szocialista brigádja rendszeresen részt vesz az anaesthesiológiai ügyelet ellátásában, ügyeletvezetői tevékenységük példamutató; az Ülőbútor Ipari Kisszövetkezet kollektívája társadalmi munkában végzi a gyermekintézmények bútorainak karbantartását. A Fővárosi Tanács Budapestért kitüntető jelvényét — példamutató társadalmi tevékenységükért — nyolcvanötén kapták meg. Tavaszi séta A szürkés ködön átdereng az első tavaszi napfény. Ma gyalog indulok munkába. Az utcán teleszívom a tüdőm friss levegővel. Vajon mennyi szénmonoxid, ólomszármazék, por lehet benne? Körülöttem fürge autófolyam. Nicsak! Az a Volkswagen egymaga nyolcszáz ember oxigénjét fogyasztja el naponta. Nézem a vidáman pöfögő autókat, és már nem veszek akkora lélegzetet. Eszembe jut, hogy egy környezetvédő könyv szerint az autó a városi levegő első számú szennyezője. Az összes mérges gáz, füst, por felét juttatja a levegőbe. Ráadásul, az autó nemcsak a jó levegőt pazarolja, hanem az üzemanyagot is. A fölhasznált energiának csak 13 százalékát alakítja át munkává. Ennek következtében az autós hússzor annyi energiát vásárol a kocsijába, mint amennyit ő maga élelemként elfogyaszt. Oda se neki, itt a tavasz! Csivitelő óvodáscsapat megy el mellettem. Olvastam valahol, hogy egy kutatócsoport összehasonlította a játszóterek és az autóparkolók nagyságát — nem Budapesten, hanem tizen-valahány nyugat-európai városban. Egy gyerekre 1,5—4 négyzetméter jutott, egy kocsira 25. Lehet, persze, hogy nálunk jobb az arány — bár félek, csak azért, mert kevés az autóparkoló. Itt a Duna. Leülök egy kicsit a rakpart lépcsőjére. Hömpölyög a nagy, szürke víz. A Kék Duna már csak a térképen kék. Hol van az az idő, amikor csak egy dinnyehéj szennyezte a vizet? Az NSZK-ban az összes szennyvíznek majd a fele tisztítás nélkül vagy egyszerű ülepítés után kerül a folyókba — jut eszembe egy valahol olvasott mondat. Aztán még egy: a Rajna havonta hárommillió kilogramm mérgező foszfort szállít a tengerbe. De mit nekem a Rajna meg a tenger, én a Duna partján ülök, ebben biztosan nincs annyi foszfor. Honnan is lenne? Tán csak nem a mosószerekből? Ami igaz, igaz, a jelenlegi mosószerek 30—60 százalék polifoszfátot tartalmaznak, s az mind a vizekbe kerül. A világűrben röpködő ember bizonyosan ki tudná kísérletezni a környezetkímélő autót és mosószert, de, sajnos, úgy látszik, ez sem az autó-, sem a mosószergyáraknak nem érdeke. A Bodeni-tóba 470 tonna foszfor kerül csak a mosószerek révén. És akkor még a műtrágyázásból származó mennyiséget nem is számoltam. Milyen szerencse, hogy a Bodeni-tó nem a Duna, és nem is a Balaton. Ezekbe biztosan nem 470 tonna jut. Vagy több, vagy kevesebb. Ahogy itt ülök, eszembe jutnak azok a veszélyek és betegségek, amelyek a környezetszennyezés révén ránk leselkednek. De nem írom le őket, az emberek ijesztgetése, érzelmi húrok pengetése nem korszerű manapság. Ámbár a csontlágyulással járó itai-itai betegség sem mondható korszerűnek, pedig a legkorszerűbb mosószerek révén lehet hozzájutni. Igaz, ehhez komolyabb mértékű ivóvízmérgezésre van szükség. Szerencsére, a műtrágya- és mosószergyártás szilárd távlatot nyújt hozzá. Indulom kell. Szép a város ebben a tavaszi ragyogásban. A városi ember kényelmesen élhet benne. A gyárak gondoskodnak mindenről: praktikus termékekről és mérgező melléktermékekről. A város mégis jó dolog, jobb, mint a falu. Ezt az is bizonyítja, hogy minden országnak van fővárosa, egynek sincs főfaluja. Különben is: ma már az emberiség 35 százaléka városban él. S ez az arány száz év múlva 95 százalékra nőhet — legalábbis ezt olvastam egy tudományos prognózisban. Ám én ezt egyszerűen nem hiszem el. Ennél talán mégiscsak több esze van az embernek. Budapest gyönyörű város, de borzasztó volna, ha száz év múlva az egész ország Budapestté válna. Rettenetes, hogy az ember egy kis tavaszi sétára indul, és ilyen vad dolgok jutnak az eszébe. S mindennek ez az átkozott környezetvédelmi szakirodalom az oka... SZÁLÉ LÁSZLÓ 4 pesti tükör