Budapest, 1985. (23. évfolyam)

3. szám február - Tartalomjegyzék és mutató, 1984

országnak nevezni. Ezekben az eredményekben az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetnek elvitathatatlan érdemei vannak. A hazai geofizikai mérések fontos területe a bauxitkutatás, mert a bauxit az egyetlen, világviszonylatban is számottevő ásványkincsünk. Hogy az intenzív termelés következtében lassan kimerülő bányáinkat pótolhassuk, a földtani kutatásban részt vevőknek (geológusoknak, fúrósoknak) új és új készleteket kell találniuk. Ezen belül a geofizikusokra hárul az a feladat, hogy műszereikkel nagy területeket felmérve, bauxittároló „csapdákat" találjanak, és kijelöljék a kutatófúrások legjobb helyét, hiszen a mélyben lévő bauxittesteket a felszínről nem lehet észrevenni. Ezzel csökkenteni lehet a „meddő" fúrások számát, és ez nemcsak kutatási költségek megtakarítását jelenti, hanem az adott fúrási kapacitás jobb felhasználásával meg lehet gyorsítani a kutatást egy-egy területen. Az egyik új bakonyi bányaterületre végzett számítás szerint a geofizikai mérésekre fordított összeg huszonhatszorosát lehetett megtakarítani a fúrások jó telepítésével. A bauxitkutatásra több módszert párhuzamosan, integrált módon alkalmazunk, attól függően, hogy milyen mélységben várjuk a bauxittelepet, s hogy azt milyen rétegek fedik. A leglátványosabb azoknak a „bauxittöbröknek" a kimutatása, amelyeket csak néhány méteres törmelék takar. Ilyenkor a mérésekből kapott „ellenállástérkép"-ből kirajzolódnak a bauxittal kitöltött töbrök, víznyelők, és ezek külfejtésre közvetlenül alkalmasak. A nagyobb — 50—100 méter — mélységben levő bauxit kutatásának fizikai alapja az a megfigyelés, hogy a bauxit a triász időszaki dolomit árkaiban, medencéiban képződött (70—80 millió évvel ezelőtt). A dolomit felszínét, mert kemény és szigetelő kőzet, ki tudjuk mutatni geofizikai eszközökkel. A bemutatott szelvény felső része azt mutatja, hogyan látják a geofizikai módszerek az eltakart „szerkezeteket". A bemélyedésekre fúrásokat javasolunk, hogy ki lehessen mutatni az esetleg ott lévő bauxittelepeket. A szelvény alsó része két évvel későbbi, a fúrások megtalálták a bauxitot, s azóta már folyik a kitermelés. Földtani kutatási tevékenységünk sem korlátozódik szigorúan hazánk határain belülre. Már hagyománynak tekinthető, hogy szakembereink külföldön is dolgoznak, hiszen az intézet alapításától — leszámítva a háborút és a közvetlen háború utáni időket — nem volt olyan esztendő, hogy néhányan ne rótták volna valamely távoli ország elhagyott ösvényeit. Mongóliában húsz éve folytatunk geofizikai kutatásokat, kezdetben vízkutatási céllal, ma már egy kiterjedt KGST-expedíció keretében földtani térképzési, közvetlen érc- és vízkutatási feladatokkal. Egy-egy külföldi expedíció mindig próbatétel az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet szakembereinek és műszereinek egyaránt. Sivatagi vagy trópusi klíma egyaránt rendkívüli megterhelést és feladatot jelent az embereknek, valamint a műszereknek, (x) Hajókabinban elhelyezett szeizmikus előfeldolgozó rendszer Gépkocsiba beépítelt, modern, lyukszel vényező műszeregyüttes A nagyobb mélységben levő bauxitleiepek „feltérképezésének" szerkezeti sémája 400-, 300-r400 200J m bauxit I v v v I I v v I töredezett dolomit 300 200 m -300 400 l200 m 31