Budapest, 1984. (22. évfolyam)

2. szám február - Császár Nagy László: Újpest arcai

A Tito utca dapest létrehozásakor lett az egyik peremkerület. Sokak tudatában még ma is perifériaként él a kerület. Talán a minősítés elleni tiltakozás játszik szerepet abban, hogy a városrészt ma is sokkal inkább emlegetik Újpestnek. A szó ismét a tanácselnöké: — Kétségkívül van ebben a megállapításban némi igazság, hiszen a fővároshoz csatolás tényét nem fogadta egyöntetű lelkesedés. Sokan úgy látták, hogy az önálló városi rang megőrzésével gyorsabb lehetett volna a kerület fejlődése. Erről azonban már csak múlt időben beszélhetünk. Hiszen a központi beruházások — a lakótelepek építése, a nemsokára ide is elérkező metró — olyan ütemű fejlődést biztosítottak, amelyre önerőből sosem lettünk volna képesek. A káposztásmegyeri — 17 ezer lakásos — lakótelep átadása, úgy vélem, még inkább bizonyíték erre. Ami pedig a perifériajelleget illeti, az abból táplálkozik, hogy akkortájt jórészt a kerületben keresték boldogulásukat a főváros belső területeiről kiszorult lumpen réteghez tartozók, és a közel eső falvakból is sokan telepedtek le nálunk olyanok, akiket korábbi lakóhelyükön sem munkaszeretetükről, feddhetetlenségükről ismertek. Ennek kedvezőtlen hatásait ma is érezzük a bűnözési statisztikán és a szabálysértések számán. De ebben, úgy vélem, szerepet játszott és játszik a nagyarányú népességmozgás is, amelynek következményei sem voltak mindig egyértelműen kedvezőek. Tőlünk a hetvenes évek közepéig jószerivel csak elköltöztek az emberek. A lakótelepek átadása után sem alakíthattuk a lakosság összetételét. A főváros sok kerületéből költöztek hozzánk olyanok, akiknek az igényeit kielégítették a komfort nélküli lakások, a szerényebb körülmények. Érthető, hogy nem sikerült mindenkit egyik napról a másikra igényes, környezetére vigyázó, annak értékeit becsülő állampolgárrá formálnunk. Különösen azért nem, mert attól, hogy a sokfelől ideérkezők egy házban laknak, még nem válnak egyik hétről a másikra közösséggé. Mindezt megsínylette a közélet is, hiszen bennünket sem került el az új lakótelepekre jellemző közömbösség, esetenként nemtörődömség. Bizony, szokatlan volt ez a változás, hiszen olyan tősgyökeres újpestiek — köztük aktív közéleti emberek — költöznek el a szanálások következtében a főváros másik részébe, akik ezer szállal kötődtek a városrészhez, akiknek hiányát még napjainkban is érezzük. — Lehetőségeink szerint mindent elkövetünk, hogy feloldód-A használható épületek megmaradnak 6