Budapest, 1984. (22. évfolyam)

11. szám november - Hollós László: Borzongás hetvenért

Borzongás hetvenért Kanyargós barlangfolyosókon megyek. Sejtelmes, gyér fény világit. Csönd van. Csak a mennyezetről aláhulló vízcseppek zaját hallani, a falból tőrt tartó karok nyúlnak ki. Akár egy polip csápjai. Az egyik oszlopnál, lemészárolt emberhalmon véres, dühödten vicsorgó férfi áll. Távolabb, egy beugróban leprás koldus nyújtja felém esdeklőn rongyokba bugyolált kezét. A következő üregben nyers húst marcangoló tatár guggol. Elégedetten szemléli, amint társa éppen egy nőt erőszakol meg a sáros földön. Szinte nekimegyek egy akasztott embernek. A kötélen him-Koppány vezér bálódzó, ijesztő alak kidülledt szemei már üvegesek, duzzadt nyelve színtelen ajkára borul. A puffadt arcon még jól láthatók a félelem és az iszonyatos fájdalom nyomai. Ha lehet, még élesebben visszhangoznak a tócsákba hulló vízcseppek. Mindez nem rémálom. A Budavári Labirintusban sétálgatok, Közép-Európa első panoptikumában, amely a Dominó Pantomim Egyesület kezdeményezésére néhány hónap alatt készült el. — 1982 végén, 83 elején lehetőségünk nyílt arra, hogy a labirintust átalakítsuk alapvetően közművelődési célokra — KERESZTES MAGDI felvételei mondja dr. Rosztóczy Katalin, a Budavári Labirintus ügyvezető igazgatója. Célunk az volt, hogy a barlangrendszer eredeti állapotát megőrizve olyan komplex látványosságot hozzunk létre, amelynek segítségével bemutathatjuk a természeti, történelmi és jelenkori művészeti értékeket, s nemcsak egy szűk rétegnek, hanem a szabolcsi iskolásoktól a külföldiekig mindenkinek. Korántsem volt könnyű az indulás, hiszen a budai barlangrendszerről készült térképek elavultak. Mérnökeink két hónapon keresztül gumicsizmában, zseblámpával szinte méterről méterre vizsgálták át a termeket és folyosókat. A Dominó Pantomim Egyesület mint önálló jogi személy és kulturális egyesület először a barlangot kezelő Budapesti Polgárivédelmi Parancsnoksággal kötött együttműködési megállapodást, majd az elhelyező hatóságtól, az I. kerületi Tanácstól megkapta a kiutaló határozatot. 1983 tavaszán tehát mi lettünk a labirintus hasznosítói. Nagy szerencsénkre, akármelyik állami vagy társadalmi szervhez fordultunk, mindenütt azonnal segítettek. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, a Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, az Országos Idegenforgalmi Hivatal és a Fővárosi Idegenforgalmi Bizottság kisebb-nagyobb mértékben anyagilag is támogatta vállalkozásunkat. Három évre szóló részletes tervet készítettünk. Nem akartuk azonnal beépíteni a rendelkezésünkre álló hat és fél ezer négyzetmétert. Abból csak nagyon silány dolog született volna. Elképzeléseink szerint a labirintus minden évben újabb látványossággal bővülne. Az idén elkészült a hazai képző- és iparművészek galériája, a borozó és a panoptikum egy része. Pár hónapon belül a Természetvédelmi Hivatal barlangtani kiállítása is látható lesz. Jövőre megnyitjuk a körülbelül száz nézőt befogadó kis pódiumszínpadunkat, ahol pantomimen kívül hangversenyek és önálló előadóestek is lesznek. A mostanában kissé hanyatlófélben lévő táncházmozgalomnak is szeretnénk teret biztosítani. Panoptikumunkat újabb 130—150 figurával bővítjük majd, s egészen a XX. század elejéig bemutatjuk történelmünk fontosabb eseményeit. Reméljük, 1986-ra sikerül elkészítenünk a század elejei tabáni utcasor mintájára az ún. föld alatti kézműves utcát, ahol ötvösök, kovácsok, keramikusok, bőrdíszművesek, kékfestők nemcsak portékáikat kínálják majd, hanem megismertetik a látogatókkal mesterségük egyes fogásait is. — Hogyan lett a tervekből valóság? — Amikor elkészültek a tervek, szerettünk volna generálkivitelezőt találni. Pályázatot írtunk ki, de sajnos, a versenytárgyaláson megjelent állami vállalatok, gazdasági munkaközösségek és kisiparosok az általunk reálisnak tartott összeg három-négyszeresét kérték. Mintha ebben az évben mindenki a labirintusból akart volna meggazdagodni. Ezért aztán elhatároztuk, hogy mindent magunk csinálunk meg. Sikerült olyan lelkes embereket találnunk, akik szívügyüknek tekintették ezt a munkát, s hajlandók voltak minden energiájukat erre áldozni. Katonák, egyetemisták, főiskolások és a Dominó táncosai segítettek a húsz-huszonöt főből álló belső stábnak. Emberfeletti munka volt. Új elektromos hálózatot, 13 kilométernyi vezetéket kellett kiépíteni, új világítási rendszert és szociális blokkot kialakítani, rendbe kellett hozni a vízvezetéket és a csatornahálózatot. És még sorolhatnám. — Hány forintot fordítottak eddig a Budavári Labirintusra? — Még nincs végleges összesítésünk. Körülbelül 8 milliót. S az összeg túlnyomó részét mi fedeztük. Egyesületünk teljesen önfenntartó, külföldi turnékból és hazai fellépésekből származik a bevételünk. Elhatároztuk, hogy 1986-ig, tehát a labirintus végleges elkészültéig, nettó bevételünk 90 százalékát továbbra is új vállalkozásunkba fektetjük. Ez a barlang Budapest kellős közepén, a történelmi városrészben található, s egyike hazánk öt, kiemelten vé-22 István király és udvara