Budapest, 1984. (22. évfolyam)

11. szám november - Ernyeiné Gallauner Izabella Jerome René: Néma kövek

Néma kövek Budán, a Víziváros Fő utca 14—18. számú házhelyén nemrég felépült az Industrialexport csodapalotája. Nyitott udvarán dicséretesen őriz egy középkori lakótoronyromot, Pala utcai sarkán pedig vagy három négyzetméternyim régi lábazati falrészletet. Mindkettőt jeltelenül, s különösen az utóbbi esetében hiányzik a felirat, mert így semmi nem utal az épület múltjára, jelentőségére. Legutóbb ezen a saroktelken állt — a Fő utcai lakórész bejárata fölött még az ötvenes években is látható cégtábla szerint — Gallauner Károly szerkovács Mérleg és Sajtó Gyára. A család története érdekes példája annak, hogyan alakult a budai polgárság sorsa az újkorban, és a cétalános (sic!) kiállítás Budapesten 1885", a másikon ,,Az Országos Iparegyesülettről (sic!) — Gallauner Károly mérleggyárosnak 1886" felirat áll. Az akkori budai viszonyoknak megfelelően az árjegyzék magyar és német nyelvű. Harminckét 16x23 centiméter nagyságú nyomtatott oldalon közli a gyártmányok képét (ezt később kiegészítték), megadja méreteit, minőségét és árát forintban. Egyes árakat később kézzel átírtak koronára. Az árjegyzék hosszú időn át érvényes lehetett, erre utal a díszes vászonborítású kötet elhasználtsága és az, hogy két pénznem szerepel benne. A gyártmányok felsorolása Gallauner gyártmányai sűrűn szerepelnek az akkori európai ipari kiállításokon. Díjat nyernek Nápolyban, Grácban, Bordeaux-ban, Párizsban, de talán a legnagyobb jelentőségű az 1896-ban elnyert „Millenniumi nagy érem kiváló érdemekért". Ezután a fennmaradt üzleti levélpapírok fejlécén mint császári és királyi szállító szerepel Gallauner, büszkén viselve a „Viribus Unitis" jelmondatot a kettős nagycímer képe alatt. A céget minősíti az ugyanott ábrázolt 17 érem és két, szalagon függő kitüntetés, ami nem csekély szám még akkor sem, ha egyes érmeknek esetleg mindkét oldalát megörökítették. (Ennek ellentmondani látszik az érmek páratlan száma.) A szakmai elismerés mellett nem maradt el a társadalmi megbecsülés sem. A köztiszteletben álló városi polgárt a székesfőváros II. kerületének városbírójává választották, és a Koronás arany érdemrend tulajdonosa lett, ami a levélpapíron látható három kitüntetés közül a középső. A fejlődés a gyártmányválaszték körének szűkítését és a tömeggyártás bevezetését követelte. Erre lehetőséget adott a vasúti szállítás rohamos elterjedése, és az ennek nyomán elszaporodó teherkocsi-feltörések. Bevezették az ólomzárazást. A jó műszaki felkészültségű gyáros megfelelő zárfogót, a személyszállítás részére pedig A fejléces levélpapír A gyár 1880 körül hes kisipar gyáriparrá fejlődése idején, a XIX. században. A Gallauner család az 1700-as évek végén vagy az 1800-as évek elején vándorolt be Ausztriából. Tény, hogy a fiú, Károly már itt született 1852-ben. 1878-ban Budára, a szintén bevándorolt Wenzl szerkovács családba nősült be. A mesterséget leendő apósa műhelyében sajátította el. A házasságkötés után a két jómódú család támogatásával megalapította Fő utcai gyárát. A gyár munkájáról egy fennmaradt árjegyzék nyújt tájékoztatást. Az árjegyzéken, sajnos, nincs keltezés, de nem sokkal az alapítást követően készíttethették, mert címlapján két kiállítási érem szerepel. Közülük az egyiken „Országos álötféle kivitelű háztartási kávédarálóval kezdődik, majd üzemek számára készített kávé-, fűszer- és mákőrlők, folyadék-és súlymértékek, s a gyár főprofiljaként konyhai, csapó-, mészáros-, só-, gyors-, tizedes-, irodai, rugós, levél-, sertés-, százados marha- és hídmérlegek következnek, néhány grammtól több tonnáig terjedő hordtartománnyal. Ezzel azonban nincs vége a felsorolásnak. Gyártottak még mozsarat, sörcsapot, dugóhúzót, ólomzárfogót, húsvágót, hurka- és kolbásztöltőt, ruhamángorlót, vasalót, különböző kisebb konyhai eszközöket és végül, újdonságként, „hirtelenfőző" spirituszégőt és hajsütővasmelegítőt. A képes árjegyzéket a gyár — méreteiben talán kissé torzított — ábrázolása zárja. 18