Budapest, 1984. (22. évfolyam)

11. szám november - Győrffy Sándor: „Felség, ma nagy tettek várnak Önre”

• • „Felség, ma nagy tettek várnak Önre" Részletek egy Györffy-kollégista naplójából 1944. november 30. — Luther Otthon Nem bírom tovább a hideget, a koplalást. Elhatároztam, hogy holnap átköltözöm a Királyi Pál utcába, a Györffy-Kollégium épületébe. Tudom, hogy Szűcs Feri és Tőkés Ottó elítélné tettemet — de nincs más választásom. Párszor titokban már jártam ott. Nagy Lajosék puha, meleg fészket rendeztek be, viszonylag jól felszerelve tüzelővel és élelmiszerrel. A házfelügyelőéknek van kordéjük — kincset ér napjainkban! Még talán a pesterzsébeti népfőiskola lovaskocsiját is használhatjuk, tudunk tartalékolni. Pénzünk van bőven — féllábon is kibírjuk a felszabadulásig. Mielőtt átköltözöm, itt is végrendelkezem. Húszéves fejjel immár másodszor. Már Kemenesmagasiban megírtam, hogy a pincénk padlásán elrejtett naplómat szüleim egy bizottságnak adják át, ha elpusztulnék a háború vérzivatarában. Kardos László, Gyenes Antal, Sípos Gyula, Pál József, Hegedűs András, Balyó Mária, Kutrucz Gizi, Győrffy Béla közül azok, akik túlélik a szörnyű napokat, nézzék át, és tegyenek közzé belőle annyit, amennyit jónak látnak. Tudom, hogy Naplóm túlságosan szubjektív, esetleges, megformálatlan, irodalmi szempontból egyenetlen. Mégis úgy érzem, adalék korunk, ifjúságunk, kollégiumunk történetéhez. Ne vegyétek tehernek ezt a kérésemet — ennyihez, azt hiszem, joga van annak, aki... nos, aki az életével is hajlandó enni eszméink, ügyünk mellett — esetleg a halálával is. Pedig úgy szeretném „túlélni" én is a Tőke, az Imperializmus, a Fasizmus és a Háború korát. Megérni a Béke és Szabadság, az igazi Egyenlőség és Testvériség, a Demokrácia és Szocializmus aranykorát. Látni, megélni „eszméink győzedelmét". De ezt nem adják ingyen. Ehhez a szovjet katonák tízezreinek (a német hadijelentések, összegzések szerint már eddig több mint százezren estek el a magyarországi hadszíntéren!) véráldozata mellett szükség van a mi harci részvételünkre, áldozatunkra is. Ez nemzeti érdek, nemzeti és emberi becsület dolga. Kollégista barátaim! Ha a Sors úgy hozná, hogy egy időre (mint korábban Gyenes Tónit, Balyó Marit, Hegedűs Andrást, Sipos Gyulát) a Sors Apó (a Gestapo vagy valamelyik fiókszerve) ki is ragadna közületek — vagy akár örökre búcsút kellene vennem tőletek, tartsatok meg jó emlékezetetekben! És Szűcs Feri — mesterem a konspirációban — bocsássa meg nekem ezt a Naplót. Ennek írása nélkül nem tudtam volna elviselni ezeket az éveket, különösen nem az utolsó hónapokat, heteket. Higgye el, mi a Kollégium épületében legkevésbé bukhatunk le. Vannak, lesznek géppisztolyaink, pisztolyaink, töltényeink, több száz kézigránátunk. — A jelenleg igazoltató 3—5 tagú nyilas járőröknél jóval nagyobb tűzerővel rendelkezünk majd. Falbontás útján vagy a pincén keresztül menekülni is tudunk, és egy tűzharc után senki nem fog „házkutatást" tartani. Most a fegyveres harc van napirenden, nem a régi típusú konspiráció. Áruló nincs köztünk, ezt volt időnk kipróbálni. Fegyvereink jó része legális, ha jönnének is „látogatók", imponáló tűzerőfölénnyel fogadjuk őket, jó KISKÁ (Kisegítő Karhatalmi Alakulat) -papírokkal, tizenöt kemény legény „legális" pisztollyal a farzsebben, öt-hat kézigránáttal a derékszíjunkban, szükség esetén géppisztollyal is, néhányan németül is jól tudunk, ott biztonságban leszünk. A HALÁL oda csak Bomba formájában jöhet, vagy a Kollégiumon kívüli életveszélyes egyéni akcióink során leselkedik ránk. Szerintem egyedül rejtőző kollégista társainkat inkább fenyegeti a „lebukás", mint minket, akik erős, fegyveres erőddé építjük majd ki a Györffy-Kollégiumot. Én most azért élek halálfélelemben, mert nemsokára egy kézigránátos támadást hajtunk végre az Antibolsevista Ifjúsági Tábor székháza ellen. Ott, az Üllői úton legalább nyolctagú fegyveres SS-őrség őrzi a földszinti üzlethelyiségben az épületet. Igen, ott életveszélyben leszünk Egyed Jánossal. Még annyit, Barátaim — ha a Sors úgy hozza, hogy azok sorába kerülök, akiknek nem adatik meg, hogy megérjék közülünk a Felszabadulás és a Győzelem napját — az ügy diadaláért meghaltak jogán hadd kérjünk meg bennetek arra: — Ne engedjétek, hogy hatalom-mániákus politikusok és tábornokok újra, újabb 20 év múltán, háborúba sodorják az emberiséget. Legyen elég két világháború tanulsága, vérözöne. — Ne engedjétek bemocskolni a Szabadság szent zászlóját. Ne tűrjétek meg egy új zsarnokság eluralkodását. — Ne engedjétek, hogy az Egyenlőség ismét csak „Isten előtti", avagy „jogi" egyenlőség legyen. Az igazi Egyenlőség: a gazdasági egyenlőség — legalább az alapvető emberi 12 A Györffy István Kollégium új épületének alapkőletétele. 1943. október 6.