Budapest, 1984. (22. évfolyam)

11. szám november - Takács Ákos: Újjáépítik a Siklót

A hegyállomás, háttérben a Sándor-palota helyreállításának kiviteli terve. KÖZTI 1984 Újjáépítik a Siklót 1869 októberében tartották meg az első üzemi próbát a Budavári Siklón, vagy ahogy akkoriban nevezték, a „Budai Hegypályán". Idestova negyven éve annak is, hogy 1944 decemberében a főváros területén fokozódó háborús eseményekre hivatkozva leállították a Siklót. Leállításától 1980-ig a budapesti közlekedés „tetszhalottja" maradt a létesítmény. Az immár kézzelfogható közelségbe került helyreállítással kapcsolatban ezúttal nem térünk ki a Sikló építésének történetére (A Budapest 1970/8. és 1982/2. számában olvashatnak a Sikló történetéről — A szerk.), hasznosabbnak tartjuk, ha újjáépítésének előzményeivel foglalkozunk részletesebben. A Sikló 1944. évi leállítása után megsérült, kisebb bombatalálatot kapott, a pálya egy része és az egyik kocsija súlyosan megrongálódott, károsodott a kazán is. 1946-ban eltakarították a romokat a létesítmény területén. Az akkor még teljesen ép tartalék kocsit Budafok-Albertfalva főműhelybe szállították, ahol később nyoma veszett. A Minisztertanács által 1960-ban jóváhagyott Vár-helyreállítási programban kapcsolódó beruházásként szerepelt a Sikló újjáépítése. A Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatósága 1965-ben a Clark Ádám tér és a Roosevelt tér rendezésére kiírt pályázatban figyelembe vétette a Sikló helyreállítását. 1966-ban alakult meg a Közlekedéstudományi Egyesület „Siklóbizottsága", mely a továbbiakban élénk propagandát fejtett ki a helyreállítás érdekében, felkérésükre kerültek kiírásra az Iparművészeti Főiskolán és a Budapesti Műszaki Egyetemen a Siklóval kapcsolatos diplomatervek. 1968 decemberében készült el az UVATERV tanulmányterve a Sikló helyreállítására, ez a terv nem sokkal előzte meg a létesítmény centenáriumát, mikor a Közlekedési Múzeum 1970 márciusában emlékkiállítást rendezett. Ezután meglehetősen hosszú szünet állott be a kissé reménytelennek tűnő tervezési munkában. 1979-ben aztán a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatósága megbízást adott a METROBER-nek az előzmények feldolgozására és új tanulmányterv készítésére. A tervek 1980-ban készültek el, és — az előzőekkel ellentétben — nem merültek feledésbe. A Közlekedési Főigazgatóság a tanulmányterv után folyamatosan tovább terveztette a Sikló újjáépítését, ennek eredményeként készültek el a volt Hegypálya és környezete helyreállításának engedélyezési tervei. A munkát a Metró Közlekedésfejlesztési és Beruházási Vállalat irányította, az egyes szakterületi tervek készítésében több intézmény, tervezővállalat működött közre. A tervezés előtt meg kellett fogalmazni néhány alapelvet: — Tekintettel a rendelkezésre álló korlátozott pénzügyi lehetőségekre, a meglévő építési szerkezetek mind szélesebb körű felhasználására kellett törekedni, ami egyúttal illeszkedik ahhoz az elképzeléshez, hogy a Siklót mint műszaki emléket is az eredetihez hasonlóan kell helyreállítani. — A létesítmény közlekedési funkciója egyedi jellegéből adódóan úgysem meghatározó, ugyanakkor a környezetbe illő. — Fedett, részben zárt, időjárástól védett indító- és érkezőcsarnok („indóház") létesítése szükséges. — Minimális gyaloglásra legyen szükség. A Sikló a Clark Ádám térről induljon, és a Szent György tér szintjére érkezzen. — A gépházat a hegyállomás pinceszintjén helyezzék el. — Illeszkedjék a terv a Clark Ádám tér közlekedésének fejlesztési elképzeléseihez. A Szent György téren pedig vegye figyelembe a Vár helyreállításának további munkálatait. A Clark Ádám téren létesül az alsó 4