Budapest, 1984. (22. évfolyam)

10. szám október - Szabó László: A budai Szent Anna-templom

A budai Szent Anna-templom A Buda visszafoglalását (1686) követő újjáépítés alakí­totta ki Pest, Buda és Óbuda barokk kori arculatát. A 18. században épült a pesti Egyete­mi templom, a Zichyek óbudai kastélya, és sorolhatnánk to­vább máig megőrzött barokk épületeinket. Közülük is kie­melkedik a Szent Anna tisztele­tére emelt templom a Batthyá­ny téren. Nem csupán harmo­nikus homlokzata, hanem bel­ső festészeti és szobrászati dí­szítése révén is egyik legszebb művészeti emléke a főváros­nak. I. Lipót rendeletére a jezsu­iták látták el a plébániai teen­dőket a Vízivárosban. A Vízi­városnak nem volt plébánia­temploma, ezért a tudós és mű­gyűjtő Raspasani Tamás vízi­városi vikárius 1718-ban kelt végrendeletében vagyonát egy Szent Anna tiszteletére emelen­dő templom építésére ajánlotta fel. A városi elöljáróság a je­zsuitákkal egyetértve megvásá­rolta a Felsővásár tér (ma Bat­thyány tér) déli részén lévő, Horgonyhoz címzett fogadót, amelyet átalakítottak plébánia­templommá, és harangtornyot építettek hozzá. A munkálato­kat Fiedler Henrik Ferenc kő­művesmester vezette. 1724-ben két jezsuita atya kezdte meg működését a Szent Anna-ká­polnában. Mintegy 20 esztendeig tartó huzavona előzte meg a ma is látható templom építését, mivel a kápolna mögötti telket csak 1745-ben sikerült a városi ta­nácsnak megszereznie. Még ugyanebben az évben elkezdték építeni a templomot a csehor­szági származású Hámon Kris­tóf tervei alapján és vezetésé­vel. Az ünnepélyes alapkőleté­telre július 26-án, Szent Anna napján került sor. 1748-ban meghalt Hámon Kristóf, és az építkezés vezetését Nepauer Mátyás vette át, aki némileg módosította az eredeti tervet. Leginkább a homlokzat díszíté­sén változtatott, a többi módo­sítás jelentéktelen. Az elhúzó­dó építkezés fontos állomása volt a harangtornyok építése. 1759-ben kapott Hacker János Mihály megbízást a toronysisa­kok belső favázának elkészíté­sére. Ugyanebben az évben kezdték a homlokzat díszítését is, utolsóként a főkapuzat kő­kerete készült el 1764—65-ben, Weber József Lénárd Hit, Re­mény, Szeretet szobraival. A templom kéttornyos, pi­laszterekkel és párkányzatok­kal osztott homlokzatán, legfe­lül, két adoráló angyal között Isten szeme látható. Alatta Bu­da barokk kori címere. A hom­lokzat centrumában, fülkében áll a gyermek Máriát könyvből oktató Szent Anna szobra, Eberhardt Antal budai szob­rász munkája. Találóan így jel­lemzi ezt a homlokzatot Schoen Arnold 1930-ban megjelent monográfiájában: már a klasz­szicizmus kiegyensúlyozott nyugalmát árasztó jellegzetes késő -barokk munka. Belépve a templomba, ba­rokk teret találunk: a hosszanti és centrális tér egyszerűnek tű­nő, mégis rafinált kombináció­ját. A templombelsőt a magyar­országi barokk művészet kie­melkedően szép alkotásai díszí­tik. A korábbi, szegényes főol­tár helyébe az óbudai kastély úrnője, gróf Zichy Miklósné költségén, Bebo Károly szob­rász tervei szerint, új oltár ké­szült 1773-ban. A színpadsze­rűen kialakított architektoni­kus felépítmény a jeruzsálemi templomot idézi. A szereplők: Szent Anna, a gyermek Mária, Erzsébet és Zakariás, valamint a bibliai ős: Dávid király, kezé­ben hárfával. Ugyancsak Bebo Károly munkája az aranyozott reliefekkel díszített, faragott szószék is (1774). 1772-re ké­szült el a szentélykupola fres­kója, a váci születésű Vogl Ger­gely munkája. Felhőkön ülő angyalok között jelenik meg az Atya, a Fiú és a Szentlélek. A templom többi korabeli festé­szeti dísze a Bécsben működött Franz Wagenschön nevéhez fű­ződik: a jobb oldali mellékoltár ma is meglévő, Xaveri Szent 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom