Budapest, 1984. (22. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Geszler Ödön: A Goli kétszáz éve

A régi indigó festőműhely A gyár 1908-ban nyersvásznat vásárolt, hogy megindulhatott a termelés. Hosszabb ideje foglalkoztatta a probléma, hogyan függetleníthetné óbudai kikészitőgyárát a külföldi szövőgyáraktól. Svájci tőkével 1922-ben megalakította Glarusban a Weberei und Spinnerei Aktien Gesellschaft szövő-fonó részvénytársaságot, a Wespagot, amely Budapesten — Dél-Buda fejlődő lágymányosi körzetében — a Budafoki úton építette föl gyárát, 720 szövőszékkel. 1923 szeptemberében Goldberger Leó személyesen indította meg az első szövőgépet. Mivel a fonalakat még mindig külföldről kellett beszerezni, folytatta a gyáralapítást. Ezúttal angol kölcsönt vett igénybe, az Angol-Magyar Fonó Részvénytársaság üzemének létesítésére. Nagyvonalú üzletpolitikájával megteremtette az első magyar textilkombinátot, amely egyetlen vállalkozás keretében egyesíti a textilgyártás mindhárom A cégjelzéses levélpapír fázisát, a fonást, a szövést és a nyersszövetek festését, nyomását, kikészítését. (Kelenföldön 2032 alkalmazott 1700 tonna pamutfonalat és 19 millió méter nyersszövetet gyártott, Óbudán 814 dolgozó 18,5 millió méter nyomott árut. Az árbevétel 30 millió pengő, ebből az export 11 millió. A három gyárat a részvénytársaság központjából, a „Pesti Házból" vezérelték.) A szükséges termelőeszközök birtokában s a nagyszerű érzékkel kiválasztott találmányok hasznosításával a cég a világhír rangjára emelte a Goldberger Rt.-t. Szerződött a Bemberg in Barmen németországi műselyemgyár fonalainak kizárólagos magyarországi igénybevételére. Találékony vegyészmérnökei kikísérletezték azt a műanyagfonal keveréket, amelyből — „Parisette" fantázianéven — remek női ruhaanyagokat hoztak forgalomba. A másik rendkívüli találmány Tausz Sándornak, a Pallas nyomda sokszorosító műhelye vezetőjének „Rollphoto" néven szabadalmazott újítása volt. Segítségével a nyomóhengereket a hetekig tartó nehézkes vésési munkálatok kiküszöbölésével, fotózással nyolc óra alatt elkészíthették. Amíg korábban, a húszas években évenként 650 mintát hoztak forgalomba, 1930-tól a rollphotóval 1500 mintát 18 ezer színállásban. Idehaza óriási propagandával, hirdetésekkel, újságcikkekkel, országos ruhaversennyel és kirakatversennyel, a Corvin Áruház „Magyar hetével" reklámozták a pompás kelméket. A nemzetközi vásárokon is Goldberger-Bemberg műselymekből készültek a manekenek ruhái. Az anyagok első díjat nyertek az amszterdami, párizsi és New-York-i kiállításon. Az a gyár, amely az első világháború után évente mintegy tízmillió méter kelmét bocsátott ki, a harmincas évek végére 26 millió méter fölé emelte termelését. A második világháború a Goldberger gyár számára nem bizonyult jó üzletnek: anyagbeszerzési gondok jelentkeztek. A szövetséges hatalmak feltartották az amerikai gyapotot szállító hajókat, a fasiszta tengelyhatalmakkal szemben kontinentális zárlatot alkalmaztak. A Goldberger-kombinát Törökországból és Iránból igyekezett beszerezni jóval gyengébb minőségű gyapotot. Egyre kevesebb lett a festék, a szén s a munkaerő. 1945. február 9-én Óbuda felszabadult. Amikor a közelben lakó munkások kimerészkedtek az utcákra, feltörve találták a gyár bejáratait. A szovjet katonai gyárparancsnokság segítségével lezárták a telepet, és megindították az első megtisztogatott gépeket. A részvénytársaság elnök-vezérigazgatója, a mauthauseni koncentrációs táborban végletekig legyengült Goldberger Leó éppen a felszabadulás óráiban halt meg. Fia, Antal júniusban tért haza a theresienstadti koncentrációs táborból. Ő vette át a gyár vezetését édesanyjától és sógorától, Burg Mihálytól. A termelés megindulását a szovjet gyapotszállítmányok tették lehetővé. A Goldberger-gyár is bekapcsolódott a szovjet bérmunkába és a vele párhuzamosan szervezett, népruházati akcióba. Akárcsak a többi textilgyáros, Goldbergerék sem nyugodtak bele a hatalom elvesztésébe. Amíg mun-26