Budapest, 1984. (22. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Ságvári Ágnes: Védtelen áldozatok — küzdő ellenállók, 1944

Védtelen áldozatok — küzdő ellenállók 1944 A zsidóüldözés Nem kevés testvérháború sújtotta hazánkat, tizedelte népünket. A negyven évvel ezelőtt történteket is testvérgyilkosságnak kell tekintenünk. Mert testvérháborúhoz vezetett a fasiszta métely, a faji megkülönböztetés és fajüldözés, mely különbséget tett magyar állampolgárok között. De ugyanúgy a fajgyűlölet elemeit tartalmazza az a felfogás, mely a tisztázás ürügyén a magyarok felsőbbrendűségének tudatában ítéli el az „idegen népcsoporttal szembeni attrocitást", ahogy az is, amely „a magyarokat" teszi felelőssé „600 000 zsidó elpusztításáért" (Új Kelet 1984. II.3.). Sőt, hellyel-közzel a megkülönböztetés hangulatát keltik azok a megemlékezések is, amelyek az antifasiszta ellenállási mozgalmon belül indíttatásuk, keletkezésük szerint, vallási alapon állítanak fel értékrendet az egyes csoportok működése, akcióik jelentősége között. Nekünk, magyaroknak, akik a történelem viharában részben szétszóródtunk a nagyvilágban, nem azt kell ma keresnünk, ami szétválaszt, hanem a kulturális és a társadalmi, nemzeti hagyományt magában foglaló közösségi mozzanatokat. Ilyen szempontból a magyar nyelvet beszélő, a magyar etnikumhoz kötődő vagy abból eredő honftársainkat és a volt magyar állampolgárokat testvérünknek kell tekintenünk. Lehetnek velük vitáink, de ellenfelünkké, netán ellenségünkké sohase tegyük őket. Erre tanít minket a negyven évvel ezelőtti tragédiák sorozata. A Budapest Főváros Levéltárában őrzött három doboznyi irat töredékes, de jellegzetes adatokat tartalmaz a Náci Rémtetteket Vizsgáló Bizottság irattárából. A demokratikus átalakulás hajtóerejeként és az új hatalom letéteményeseként működő Budapesti Nemzeti Bizottság 1945. február 7-én VII. 4.-1945. B.N.B.sz. határozatával „ Varga Béla elnöklete alatt közéleti személyek, vezető orvosprofesszorok és az egyházak kiküldötteinek résztvételével vizsgálóbizottságot küldött ki" a nyilas és náci rémtettek kivizsgálására. (A bizottság működésére adatokat közöl a Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei című forráskiadvány 27., 28., 43., 46., 208—209.1.) A bizottság felhívása a következőkép-Hányszor támadt tenfiad, Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Kölcsey: Hymnus pen hangzott: ,,Társadalmunk egészének össze kell fognia, hogy minden embertelenséget felderítsünk, őszintén a világ közvéleménye elé vihessük és népünk bemocskolt becsületét visszaszerezhessük. A politikai bűntetteket leplezetlenül nyilvánosságra kell hoznunk, s ezzel bizonyítanunk, hogy a gyilkosságra és erőszakra alapított rémuralom népünktől valóban idegen volt..." Működése során gyűjtötte a múlt rendszerben keletkezett bűnjeleket, iratokat, szemtanúkat hallgatott meg, a felszabadulás után kezdeményezett vizsgálatokról jegyzőkönyveket készíttetett, adatgyűjtő íveket körözöltt. Csak néhány száz adatlap maradt meg. Ezek az emberiség ellen elkövetett bűntettek legkülönbözőbb fajtáiról vallanak. íme, néhány adat mementónak, az Üllői úti Törvényszéki Bonctani Intézetből. „1944. okt. 15-től 1944. dec. 31-ig 292 olyan hullát szállítottak be a törvényszéki orvostani intézetbe, melyek legnagyobb részt zsidó vallásúak voltak, és halálukat általában tarkólövés okozta... Külön megemlítjük azon fontos körülményt, hogy a fenti halottak közül 20 darab a Dunából kifogva, mint vízbefúlt lett a rendőrség által beszállítva és elkönyvelve, és a boncolás derítette ki a tarkólövést". (Náci Rémtetteket Vizsgáló Bizottság; IV/a-163.) „...a Meder utcánál Dunából kifogott ismeretlen nő 60—65 éves volt... Iszapréteg leöblítése után megállapítható, hogy... a fej hátsó részén a nyakszirttáj jobb oldalán a középvonaltól 3 cm-nyire egy kerek, 9 mm átmérőjű, éles, meredekszélű lövési bemeneti nyílásnak megfelelő anyaghiány van. A környezetben füstösödés, lőporszemcse beékelődés nem észlelhető... A nyak hátsó részének közepén a III. nyaki csigolya felett az előbbihez hasonló, 9 mm átmérőjű anyaghiány látható." (IV/a 140. 51.) Mennyire bíztak a politikában járatlan, magukat többnyire kormánypártinak valló pesti polgárok a „Főméltóságú Úrban"! És a róla elnevezett hídnál hány ezer embert lőttek le és „úsztattak le a Dunán"! Volt, akinek a holtteste valamely tárgyon fennakadt. Például azé a 30—35 év körüli nőé, akinek „a haja barna, 25—30 cm, hosszú, sűrű szálakból áll". (6/IV/a-135.) Nem volt kórház, amely vállalkozott volna a tizenöt éves G.M. benttartására, holott a haslövés után orvosi segítséggel megmenthető lett volna. (IV/a-60.) Sőt, akadt a Széna téren olyan szanatóriumi igazgató is, aki dicsekedett vele, hogy „...ő Gestapo tiszt, és azzal foglalkozik, hogy a bujkálókat és az irathamisítókat leleplezze." A bejelentő tanúsította, hogy „a beköltöző betegeket átadta a nyilasoknak. Mi több: orvosi hivatalával visszaélve tőrbecsalta a bujkálókat", a kétszeresen is oltalomra szoruló beteg üldözötteket. (IV-68. 218. és 173. 1.) Akiknek hatágú Dávid-csillagot kellett hordaniok, azokat először állásuktól, majd vagyonuktól, szabad mozgásuktól, később élelmiszerjegyeiktől fosztották meg. Végül az életüktől is. A bizottságok elé már csak név és szám szerinti „összeírások" kerültek. „Kiskunhalas 1944. október 11.: 322 budapesti munkásszázadost kivégeztek." (IV-1.) „Pusztavámon október 6-án a VII. Hadtest 220 tagú orvosszázadot kivégezték." (IV-3.) Testvérháború volt ez, ahol az egyik fél védtelen volt, a másik állig felfegyverzett. A front vonala nem zsidók és nem-zsidók, hanem antifasiszták és fasiszták között húzódott. S voltak, akik az üldözöttek oldalára álltak. Neves szociáldemokrata politikusok, nemzetgyűlési képviselők, akik vállalták az internálást, deportálást, falusi suszter, aki figyelmeztette az üldözötteket, orvosok, akik a halálból mentették a kivégző osztag sortűzéből menekülteket, papok és arisztokraták — mind, akik a másik Magyarországot képviselték. „1944. november 28-án a Sváb-hegyi Mirabell-szállóból 71 személyt elhurcoltak, közben közülük 18 személyt agyonlőttek." (IV.25.) 1944. december 24-én (!) a Szalézi Rendházból, III. ker. Kiscelli u. 78. sz„ a Wesselényi u. 16. alól ugyanaznap „50—50 személyt elhurcoltak, társa-23