Budapest, 1984. (22. évfolyam)

7. szám július - Budai Balogh Sándor: Három Philadelphia

Három Philadelphia Kávéház a Krisztinában Nemrég jelent meg a Helikon Kiadó gondozásában a Budapesti Üdvözlet című album, mely több mint kétszáz korabeli levelezőlap felhasználásával mutatja be fővárosunk arculatát — a századforduló idejéből. A kötet valódi gyönyörűséget nyújt a szemlélő érdeklődőnek. A könyv végén található ,, Történeti magyarázatok" ugyancsak érdekes felvilágosításokkal szolgálnak. Rengeteg olyan adattal, ismerettel gyarapodunk, mely kiegészíti ,,Budapest-tudományunkat". Mivel krisztinavárosi születésű vagyok, az idevonatkozó képeket külön szeretettel és meghatottsággal nézegettem, és kíváncsian olvastam el a hozzájuk fűzött történeti magyarázatot. Az 50. és 51. számú kép az Alagút utcát és a Krisztina teret ábrázolja a következő szöveggel: „...Átellenben, a Krisztina tér és az Alagút utca sarkán a Budai Casino épülete áll, melyet 1892-ben emeltek Francsek Imre tervei szerint. Földszintjén működött 1907—1915 között az Auguszt cukrászda, majd a Philadelphia kávéház, amely a tisztviselők, nyugdíjasok, írók, költők — közöttük Ady Endre, Szabó Dezső — kedvelt találkozó- és kártyázóhelye volt. Ma Csemege Áruház van a helyén." Ejnye, ez a Philadelphia megint tévedést, bajt okozott! Penn Vilmos, a derék lelkész jut eszembe, akiről Észak-Amerikában Pennsylvaniát nevezték el, ugyanis az első Philadelphiát — a várost — Pennsylvania államban ő alapította. Ez elég régen volt: 1682-ben... Később ez a város világhírű lett: itt írták alá 1776-ban az amerikai államok függetlenségének proklamációját. Száz év múlva — 1876-ban — Philadelphiában rendezték meg a világkiállítást. Mindez elég indok volt arra, hogy divatossá váljék a név. Húsz év sem telt el, és a Krisztinavárosban megnyílt a Philadelphia kávéház, de nem A „Phila" a Csemege Áruház helyén, hanem az Alagút utca 3. számú házban, az Attila út és Pauler utca között, ahol most az a „derék" toronyház ágaskodik. Kár, hogy a patinás, több mint negyven évig működő kávéházra nem emlékeztet még egy tábla sem. Pedig itt valóban sokszor járt Ady Endre, Kaffka Margit, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és az egész Nyugat folyóirat körüli társaság. Szabó Dezső húsz évig valósággal „lakta" a „Philát". (A törzsvendégek nevezték így.) Itt írta műveit, itt fogadta látogatóit, tisztelőit, ide címeztette a leveleit, sőt, kuriózum gyanánt — a művelet nagy feltűnést keltett —, itt mintáztatta meg magát Somogyi Imrével, aki nemcsak szakkönyveket írt, hanem kitűnő szobrász is volt. Mindezt onnan tudom ilyen jól, mert mint gyerkőc én is bejártam a Philába. A tulajdonos, Szabó Sámuel, szerette a gyerekeket, akik a szemközti Horváth-kertből be-beszaladtak hozzá. Az öreg, öblös, barátságos kávéház, nálunk Budán, egyenrangú volt a New York és a Centrál nívójával, bár berendezése jóval szerényebbnek tűnt. A kiváló publicista, Katona Jenő 1936. március 15-én így siratta el az örökre bezárt irodalmi kávéházat: „Nevét még a századvég amerikanizáló divatjától örökölte. Amikor megnyílt, ki hitte volna, hogy egy darab kultúrtörténet lesz, irodalmár szép lelkek kegyeletes emlékezésének rekvizituma... A hiányzó gazdag magyar polgári osztály hiányzó szalonját jelentette nálunk a kávéház. De még sokkal többet: otthont, meleg fényt, kevés pénzért sok gondoskodást szegény íróknak... A márványasztal körül könyvek (!), újságok, írások garmada... az éjszakába nyúló magányos meditációkban vagy baráti eszmecserékben volt valami szellemi érosz, a hitnek, a meggyőződésnek, a belső hevületnek soha többé vissza nem térő sugárzása... Bezárult az öreg Phila..." Hogy miért hunytak ki a fények a kávéház csillárjaiból? Ennek több oka is volt. Kiskocsmáival együtt lebontották a festői Tabánt; a gazdasági világválság a Krisztinában is érezhető volt; a fizetéseket leszállították, ezért egyre kevesebben jártak kávéházba, és nyilvánosságra került, hogy lebontják a szemközti Budai Színkört, melynek közönsége még látogatta a Philadelphiát... A harmincas évek végén Szabó Sámuel fia megnyitotta ugyan a ,,kis Philát" — valóban a mai Csemege Áruház helyén —, de ide Ady már nem jöhetett el — húsz éve nem élt. Ez a ,,kis Phila" méreteiben és felszereltségében is jóval szerényebb volt nagy elődjénél, látogatói is mások voltak. Rövid ideig élt. Ez a Philadelphiák hiteles története. Jó lenne emléküket megőrizni. Ezt egy emléktábla is segíthetné. BUDAI BALOGH SÁNDOR 21 Szabó Dezső kedvenc asztala mellett